Álságos restitúció

És ki tudja, még hányszor fognak csalódni a hosszú távúra tervezett végrehajtásig: a még létező ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatásáig, illetve a lebontott, szétlopott, tönkretett kastélyok/kúriák, gazdasági épületek, az „eltűnt\" földek kártérítéséig.

2001-ben kezdtek hitegetni bennünket az ügy rendezésével, sokan abban az évben be is adták kérésüket, aztán évek teltek el ilyen-olyan rendeletekbe foglalt hosszabbításokkal, majd megint évek múlva kitalálták, hogy az igazoló iratoknak nem elég a fénymásolata, közjegyzőhöz kell menni (fizess, ha a sajátodat vissza akarod kapni!).

Summa summárum: elérkezett 2013, közben az uniós hiszékenyeket úgy átverte Bukarest, mint ahogy azt a bizonyos valamit a kerítésen, így hát megszületett a restitúciós jogszabály, amely megengedi, hogy akár 15 (!) évig is játszadozzon a politika vagy egy-egy helyi kiskirály a vörösek által megcsúfolt családokkal, történelmi egyházainkkal.

Az államelnökben azért csalódtunk, mert ő volt a kezdeményezője a kommunizmus hivatalos elítélésének, a két ház együttes ülésén kért elnézést a kitelepített és kirabolt családoktól is, ennek dacára most kihirdeti az alattomos törvényt, és azt mondja: ez a restitúciós jogszabály is igazolja, hogy Románia tiszteletben tartja a magántulajdonhoz való jogot. De vajon melyik magántulajdonhoz? A \'89 után megkaparintotthoz? A hirtelen összeharácsolthoz? Mert az 1945 és 1950 között elraboltak visszaadását még ma is simán megakadályozhatják – a létező törvényeket kijátszva vagy semmibe véve – felkapaszkodott helyi politikusok.

Meg is akadályozták. Segítette őket az igazságszolgáltatás is! A tárcák fiatal vezetőinek – úgy tűnik – halvány gőzük sincs az 1945 utáni kommunista diktatúra törvénytelen törvényeiről. Az osztályalapon történő deportálásokról/kitelepítésekről, teljes vagyonelkobzásról, munkatáborokról, kényszerlakhelyről, az 1964-ig – esetenként még azután is – tartó hátrányos megkülönböztetésről (csak nehéz fizikai munka érettségizettnek, diplomásnak, doktori fokozatosnak is!), és mindemellett még a Szekuritáte is segítette a Duna-csatorna működését is.

Amerikában született és nevelkedett, erdélyi gyökerű magyar fiatalember nemrégiben egyszerűen nem értette, nem is tudta felfogni/értelmezni sem magyarul, sem angolul azt, hogy a magántulajdonra egyik percről a másikra – fél óra alatt – az állam kezet tett. – Hogyhogy elvette azt, ami a tiéd? Mi köze hozzá? Ez felfoghatatlan, nem lehet érteni – mondta.

Erdélyben és Bukarestben épp azt nem akarják érteni bizonyos politikacsinálók: mi az, hogy a tiéd (volt), és kéred vissza. Náluk általában kettős mérce működik, íme: az elvtársakból lett mostani vagyonosak munkahelyteremtők, az 1949-es államosítás előtti vagyonosak kizsákmányolók voltak. Egy ilyen – most 90 éves – kizsákmányolónak bélyegzett talpig úriember kijelentette: 100-105 éves lesz, amire rá kerül a sor a kártérítéssel. De nem adja fel, mert nem akar örömet szerezni sem a brüsszeli, sem a bukaresti politikusoknak.

Komoróczy György