Abszolút hallás

De Wagner úrnak – névrokonával ellentétben – gőze sincs a zenéről. Az abszolút hallásról a Sentinel jut eszébe. Wagner úrnak nagy díszkertje van, meg egy dísztava a nagy díszkertben, amiben kínai razbórák úszkálnak dísznek. Esténként a díszkertben bekapcsol a díszkivilágítás, nagy, sárga meg kék lampionok égnek a lugason, a fűben itt-ott meg félgömb alakú lámpaburák öntik szét a langyos sárga fényt. Ma este már eggyel kevesebb félgömb alakú lámpaburából fog szétömleni a langyos sárga fény, mert a karnagy ideges topogása közben felrúgta az egyiket.

A karnagy azért topogott idegesen, mert a fiatal trombitás egy sorral lemaradt a kottában, és ettől disszonáns lett az egész. A karnagy gyilkos pillantásokat vetett a fiatal trombitásra, miközben vezényelt, felé integetett, és idegesen topogott, hogy vegye már észre a fiatal trombitás, de a fiatal trombitás nem vette észre, mert csak a kottára figyelt, mert megmondták neki, hogy csak a kottára figyeljen, nehogy lemaradjon. A fiatal trombitás tudta, hogy mi az az abszolút hallás, de neki nem volt abszolút hallása. Gyerekkorában azért küldték el trombitaórára, mert jó nagy tüdeje volt. „Jó nagy tüdőd van – mondta a háziorvos, amikor belehallgatott a sztetoszkópba – belőled akár trombitás is lehet.”

Ettől kezdve a fiatal trombitásnak megpecsételődött a sorsa, elküldték trombitaórára, de hiába a sok gyakorlat, nem lett abszolút hallása. De Wagner urat ez nem zavarta, mert neki nemcsak hogy nem volt abszolút hallása, de félig süket volt. Wagner úrnak csak a díszkertje jelentett sokat, meg a díszkertjében lévő dísztava és a dísztavában úszkáló kínai razbórák. Naphosszat elsétált a kertben, leült a tó mellett egy padra, és nézte a halakat.

A halak nem nézték őt, mert a kínai razbórák nem látnak ki a vízből. Ez néha elszomorította Wagner urat, és időnként eltökélte, hogy olyan halakat szerez be a dísztavába, akik kilátnak a vízből, hogy ne csak ő nézzen befelé, hanem ők is kifelé, mert így mégis személyesebb lenne a dolog. De aztán mégsem szerzett be ilyen halakat, maradtak a kínai razbórák, és maradt a befelé nézés, kifelé nézés híján. Wagner felesége tudta ugyan, hogy Wagner félig süket, de mivel szerette a térzenét, elhívta a tűzoltózenekart Wagner születésnapjára, bár tudta, hogy ezzel csak magának szerez örömet. Wagner úr az enyhén disszonáns fúvóskoncert utáni este kimegy a ház elé, hogy megszemlélje a díszkivilágításban színesen derengő díszkertjét, de nem veszi észre, hogy az egyik félgömb alakú lámpájának annyi. Wagner úr farkasvakságban szenved.