A vér góllá válik

Még egy doppingeset sem borzolta a kedélyeket. Tiltott szerek használatára amúgy is ritkán derül fény a labdarúgásban, a vb-k történetében mindössze háromszor volt példa ilyen esetre. Kettőre még a doppingellenőrzések hőskorában, 1974-ben, amikor Haiti válogatottjának két tagja bukott le, a harmadikra pedig 1994-ben, amikor Diego Maradonát érték – pályafutása során másodszor – csaláson. Azóta csend van. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) a vb-k után (néha közben is) kiad egy-egy szűkszavú közleményt, hogy minden ellenőrzés negatív eredménnyel zárult, és azzal le is van zárva a téma.
A tény megdöbbentő. Az év legfontosabb sporteseményén szabad a koksz? Mindenki azt szed, amit akar, és ezt senki sem ellenőrzi? A FIFA politikáját ismerve azonban ez cseppet sem meglepő. A foci mára egy hatalmas profitot termelő üzlet, amelynek tulajdonosai nem akarják levágni az aranytojást tojó tyúkot. Aligha kérdéses, hogyan reagálna a szponzorok sora egy tömeges doppingbotrány esetén: a sportág támogatóinak sorát vesztené el, amennyiben kiderülne, hogy Ronaldo, Raúl, Beckham vagy Ronaldinho tiltott szerek segítségével bűvöli a labdát.
A nevek kiválasztása nem véletlenszerű. Mind a négy játékos – és spanyol lapértesülések szerint még sok-sok társuk – szerepel Eufemiano Fuentes madridi orvos listáján, akit alig néhány hete tartóztattak le, miután bebizonyosodott, hogy vérdoppinggal segítette többtucatnyi profi kerékpáros teljesítményének növelését. Az ügyben kíméletlen szigorral eljáró spanyol rendőrség akciója nyomán az El Mundo és az El Pais egyelőre csak 37 érintett biciklis nevét hozta nyilvánosságra, ám a nyomozás összesen 58 versenyző ügyében folyik. Más sportágak képviselői, így a focisták esetében is egyelőre csak találgatások zajlanak, ám az már biztos, hogy a sztárklubok játékosai is Fuentes doktor rendszeres ügyfelei voltak.
A dopping által leginkább fertőzött sportág, a kerékpározás vezetői mindenesetre példátlan szigorral jártak el, és azonnal felfüggesztették az összes érintett sportoló versenyzői jogát. Éppen emiatt nem vehet részt a jelenleg is zajló Tour de France-on a legfőbb esélyesnek tekintett német Jan Ullrich és az olasz Ivan Basso, a leginkább érintett Astana-Würth csapatot pedig testületileg kizárták.
Elgondolni is szörnyű, ha hasonló lépésekre kényszerülne a FIFA. Feloszlatni a Barcelonát vagy a Real Madridot? Szinte elképzelhetetlen, és nemcsak a csapatok mögött álló pénzmennyiség és üzleti érdekek, hanem a szurkolói tömegek szinte kiszámíthatatlan reakciója miatt. A FIFA és nemzeti tagszervezetei amúgy is gondosan vigyáztak arra, hogy a néhány doppingoláson ért futballistára lehetőleg minél enyhébb büntetést szabjanak ki. Maradona még második lebukása után is csak kétéves büntetést kapott, a legutóbbi neves vétkes, a portugál Abel Xavier (Middlesbrough) eredetileg másfél éves eltiltását a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) most csökkentette hat hónappal, Adrian Mutu pedig megúszta hét hónapos felfüggesztéssel az angol szövetség részéről. 2000-ben a romániai profi liga pedig egyenesen felmentette Adrian Neagát és Cristian Buturugát, mondván, nem bizonyítható, hogy szándékosan szedtek tiltott szert. Az utóbbi években a FIFA még a nyílt konfliktust is vállalta az egyre nagyobb hatalommal rendelkező Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel (WADA), és nem írta alá az utóbbi által kidolgozott doppingkódexet. Az új szabályzat ugyanis az első lebukás esetén legalább kétéves eltiltást, a másodiknál pedig végleges kizárást ír elő, ugyanakkor pedig lehetővé teszi, hogy a sportolókat bárhol, bármikor, előzetes bejelentés nélkül ellenőrizzék. Ez a fajta szigor, a hatalmas reklámértékkel rendelkező sztárok elleni hajtóvadászat pedig nem hiányzik a FIFA-nak. A vb-t megelőző kongresszuson is csak részlegesen fogadták el a WADA kódexét – ebben a témában még nagy meccs lesz a két szervezet között.

A vérdopping
A vérdopping a sportolók teljesítménynövelésének egyik törvénytelen és etikátlan módja. Ezt a módszert elsősorban a nagy állóképességet igénylő sportágakban alkalmazzák, célja a vér oxigénszállító képességének növelése. A vérdopping lényege az, hogy a sportolótól legedzettebb állapotban – általában magaslati edzőtáborban – egy liter vért vesznek, ebből centrifugálással elválasztják a vörös vértesteket a plazmától. A vörösvértesteket –80 C fok körüli hőmérsékleten lefagyasztják, majd a verseny előtt felolvasztják, felmelegítik, és visszajuttatják a sportoló szervezetébe. A lefagyasztott vörösvértestek legfeljebb öt hétig tarthatók ebben az állapotban. A vér hemoglobinkoncentrációjának hirtelen megnövekedése azt eredményezi, hogy a sportoló izmai több oxigént kapnak, így nagyobb teljesítményre képesek. Ezzel a módszerrel akár 10 százalékkal is javítható a sportoló teljesítőképessége, hatása pedig hét-nyolc napig megmarad. A vérdoppingot általában a sportoló saját vérével végzik, de egyező vércsoport esetében idegen vérrel is elérhető a hatás. Boros Miklós