A Türkmenbasi halála utáni politikai helyzet

Uralma alatt a Türkmenbasi anyugati demokráciák számára érthetetlenés elképzelhetetlen személyi kultuszt alakítottki. Egy személyben töltötte be az államelnökiés a miniszterelnöki tisztet. December 24-i temetéséna világ számos vezető hatalma képviseltettemagát, az orosz miniszterelnöktől kezdve az amerikaikülügyminiszter-helyettesig, ezzel is jelezveérdekeltségüket a vezető nélkülmaradt ország sorsának alakulásában. Azérdeklődés érthető: Türkmenisztána világ 3–4. legnagyobb földgázkészlettelrendelkező országa, amelynek politikája nagymértékbenkihat a környező országok, egyben az egész világenergiabiztonságára.
Nyijazov megrendült egészségemár jó ideje nyílt titok volt – súlyosszívproblémáit évek óta kezeltékhazai és külföldi (német) orvosok. Ezértaligha véletlenek utolsó hónapjaiban tettpolitikai jellegű lépései, amelyekkel a jelenlegiideiglenes államfőt, Gurbanguli Berdimuhammedov egészségügyiminisztert, miniszterelnök-helyettest tolta előtérbe.Ennek jegyében már Berdimuhammedov vett résztTürkmenisztán nevében a 2006. novemberiFÁK-csúcson, melyen a Türkmenbasi egészségiállapota miatt nem tudott megjelenni. Nemigen keltettmeglepetést tehát, hogy Nyijazov halála utánazonnal kirobbant hatalmi harcból – legalábbisegyelőre – ő került ki győztesen. (A türkméndiktátor elhunytának körülményeitugyanakkor kételyek is övezik: több elemző nemtartja kizártnak a Türkmenbasi erőszakos halálát.)Berdimuhammedovot választották a temetésibizottság vezetőjévé, a Népi Tanácselnökévé és ideiglenes államfővé.Az 1957-es születésű, orvosi végzettséggelrendelkező Berdimuhammedov egyes türkmén forrásokszerint magának a Türkmenbasinak a törvénytelengyermeke. Meglepő csak annyiban volt személyénekelőtérbe kerülése, amennyiben az alkotmányszerint az elnök esetleges halálakor a parlament(Medzslisz) elnöke lesz az ideiglenes elnök. OvezgeldiAtajevet azonban hatalommal való visszaélésvádjával már Nyijazov halálánaknapján letartóztatták, az alkotmánynakezen passzusát pedig a 2 507 tagú Népi Gyűlés(Halk Maslahaty) megváltoztatta. Egyes orosz és türkménszakértői vélemények szerint a kevésbékarizmatikus Berdimuhammedov mögött politikai értelembenvett markáns személyek állnak, akik különbözőokoknál fogva nem lehetnek formálisan első emberek.Így mindenekelőtt a Türkmenbasi személyestestőrségének egykori vezetője, Akmurad Redzsepov. Aparlamenti elnök gyors leváltása mindenesetrevalószínűsíti az erőszakszervezetek aktívrészvételét. A Népi Gyűléstanácskozásán egyébként döntésszületett arról is, hogy az elnökválasztásra2007. február 11-én kerül sor – egyáltalánnem véletlenül Nyijazov születésnapján.Elfogadták továbbá az elnökválasztásrólrendelkező új törvényt. A Népi Gyűléseddig 11 jelölt elnökválasztási indulásáthagyta jóvá, de a Központi VálasztásiBizottság december 29-éig csak 6 jelöltetregisztrált, közte az ideiglenes államfőt.
A belpolitikai küzdelem, illetve avilágpolitika szokatlan érdeklődése egyetlenszóval magyarázható: földgáz. Aközel félmillió négyzetkilométer(488 100) területű, 4,7 millió lakosú –alapvetően szunnita muszlimok lakta – Türkmenisztánbantalálható a világ jelenleg ismert 3–4.legnagyobb földgázkészlete. Az ország évesgázkitermelése jelenleg kb. 100 milliárdköbméter. A szintén állami tulajdonban lévőolajkitermelés mintegy 6 millió tonnára tehetőéves szinten. Ennek köszönhetőek az országjelentős szociális vívmányai, az 1992-tőlingyenes gáz-, víz- és áramellátás.
A földgázkészletetövező nagyhatalmi és a szomszédok részérőlérzékelhető érdeklődés Nyijazovhalálával fokozódik. Oroszország a FÁK-onbelül kívánja tartani a türkméneket(akik már egy ideje csak megfigyelőként vesznek részta FÁK-rendezvényeken), s alapvető érdeke, hogyAshabad továbbra is csak Oroszországon keresztülértékesíthesse a földgázt. Azoroszok eddig közel 50 dollárért vették1000 köbméterét a türkmén gáznak,ez az ár 2007-től megduplázódik, de mégígy is rendkívül előnyös az oroszok számára,hiszen ők a földgázt Európának világpiaci,a FÁK-országoknak pedig ahhoz közelítőáron tudják értékesíteni.Türkmenisztán gazdasága a földgázexportraalapozódik, amelynek azonban van egy komoly korlátja:jelenleg csak Oroszországon keresztül tudja értékesíteninemzeti kincsét a világpiacon. Nyijazov Oroszországtólvaló függőségét akarta csökkenteniazon idei bejelentésével, miszerint 2009-től évi30 milliárd köbméter gázt fognak szállítaniKínának. Egy Afganisztánba és Pakisztánbairányuló vezetékről történőmegállapodással ugyan megkezdődött a vezetékekdiverzifikációja, amely magában rejti agazdasági függetlenedés lehetőségét– ennek megvalósítását egy argentin cégel is kezdte –, de elkészülte több évetvesz igénybe. A másik, Iránon átmenővezeték terve az amerikai érdekekkel élesenütközött, és az Egyesült Államokennek megvalósulását mindenképpen megkívánta akadályozni. Egyelőre szinténcsak a tervezőasztalon létezik a Kaszpi-tengeren áthúzódó vezetékről szólóelképzelés. Türkmenisztán lépéskényszerbenvan, hiszen a földgázexport adja az országköltségvetési bevételének többmint felét, s ez az arány alternatív vezetékekkialakításával, a gáz világpiacontörténő értékesítéséveljelentős mértékben növelhető.
A Türkmenisztánnalfenntartott jó gazdasági kapcsolatok folytatásábanérdekelt Ukrajna is, amely évi 75 milliárdköbméteres gázigényének 75%-átkülföldről, Oroszországból ésTürkmenisztánból szerzi be.
Nyijazov halálával azamerikaiak is esélyét látják befolyásuknövelésének. Az orosz érdekszférábóltörténő kiszakítási szándékegyértelmű jelének értékelhető atemetésen részt vevő amerikaikülügyminiszter-helyettes, Richard Boucher azonnyilatkozata, amely szerint az USA kész új politikátfolytatni a demokratizálódó Türkmenisztánnal.Az USA legalább Türkmenisztán semleges státusátszeretné megőrizni, illetve azt, hogy megfigyelőirészvételét a FÁK különfélestruktúráiban legalábbis ne erősítse.
Hogy a növekvő energiaigényekmiatt mennyire fontos lett a közép-ázsiai térségés azon belül is Türkmenisztán Európaszámára, jól mutatja, hogy az EU soroselnökségét 2007 januárjátólellátó Németország elnökségiprogramjában prioritásként kezeli a régiót,és célul tűzi ki az Unió és aközép-ázsiai államok kapcsolatánakfejlesztését. Az emberjogi problémákramindig is érzékeny Európai Unió – ezenbelül is Németország – úgy tűnik,hajlandó bizonyos mértékben szemet hunyni atérségre jellemző demokráciadeficit felett, éserőteljes lépésekre készül régióbelipozícióinak javítására. ATürkmenbasi halálát megelőzően Pierre Morel, azEU nemrégiben kinevezett közép-ázsiaimegbízottja tett Ashabadban látogatást, s ahíradások szerint hasznos tárgyalásokatfolytatott Nyijazovval. Nagy valószínűséggel azUSA-t és Oroszországot követően az Unió islépéseket tesz annak érdekében, hogymielőbb kialakítsa közvetlen kapcsolatait az újtürkmén vezetéssel, függetlenül annakpolitikai beállítottságától. Az EUtörekvései az energiabiztonságot illetően arrairányulnak, hogy az EU tagállamai közvetlenülTürkmenisztánból és más közép-ázsiaiországból is vegyenek gázt – jelenleg ezt csaka Gazprom, illetve leányvállalatai teszik –, s azorosz vezetékek csak tranzit céljáraszolgáljanak. Ezért is ragaszkodik az EU ahhoz, hogyOroszország is ratifikálja az Európai EnergiaChartát.
A gazdasági érdekek ésa jövőbeni együttműködési reményekfelülírják tehát azt a tényt, hogyNyijazov politikai rendszere kemény diktatúra volt. Azországot a Türkmenbasi a Demokrata Pártraátkeresztelt egykori Kommunista Párt vezetésévelirányította. Korlátozta az alapvető emberi ésszabadságjogokat, így az utazási és asajtószabadságot, a médiához történőhozzáférést (így pl. az internetheztörténő kapcsolódást is) stb. Valójábannem adott teret az ellenzéki véleményeknek, azellentmondók megtorlással számolhattak. Atürkmén Helsinki Csoport adatai szerint az országbanjelenleg mintegy 4000 politikai fogoly sínylődik börtönökben,miközben számos ellenzéki politikus, köztükegykori kormánytagok választottákkényszerűségből az emigrációt. Egyesellenzéki politikusok szerint Nyijazov saját maga ellenszervezte a 2002. november 25-i merényletet, hogy eztfelhasználva fokozza a terrort, s erősítse hatalmát.A terror erősödése miatt az ország emberjogihelyzetével 2003 októberében az EurópaiParlament is foglalkozott. Nagy kérdés, hogy a jórésztkülföldön élő ellenzék valódialternatíváját jelenti-e a jelenlegi hatalomnak,hiszen a mai ellenzékiek túlnyomó többségeegykoron vezető posztokat foglalt el a Türkmenbasirendszerében, s emigrációjuk alapvető okakegyvesztettségük volt. A másik gondot az ellenzékszétaprózottsága jelenti, amit az is jelez, hogyegyelőre nem tudtak megállapodni egységes jelöltszemélyében, s a jelek szerint több politikust isállítanak az elnökválasztáson: azAgzibirlik (Egység) Népi Demokratikus Mozgalomvezetőjét, Nurberdi Nurmemmedovot, illetve a Vatan (Haza)mozgalom vezetőjét, a jelenleg Svédországbanélő egykori miniszterelnök-helyettest, HudajberdiOrazovot. Az ellenzék egy része egyben levélbenkérte Angela Merkel német kancellártól aTürkmenbasi állításuk szerint 3 milliárddolláros németországi számlájánakzárolását.
A dolgok jelenlegi állásaszerint nagy esély van arra, hogy az ideiglenes elnökarat győzelmet a február 11-i elnökválasztáson.Kérdés ugyanakkor, hogy ezzel lezárul-e ahatalmi harc Türkmenisztánban, vagy inkábbelhúzódó politikai szembenállásrakell felkészülnie az energiabiztonsága miatt egyrejobban aggódó Európának, s a türkménföldgázexportban érdekelt többi országnak.Bárki is kerül azonban hatalomra, egy biztos: az eddigitürkmén politika nem folytatható tovább,változásokra, mindenekelőtt demokratizálódásravan szükség, s ezzel párhuzamosan meg kell őrizniaz ország stabilitását.

Budapest Analyses