A történelem útvonalai

Székelyföld nyughatatlan Kolumbuszokat szült, akik Utrechttől a mongol Altajig, Leydentől Tibetig bebarangolták a világot, hogy az ott felszívott tudományt hazahordják a fajtájukbélieknek. Apáczai, Bálint Gábor, Csoma neve jut eszünkbe ilyenkor. És Bod Péter, akit 1744-ben szenteltek lelkésszé, de nemcsak a lelkek pásztora volt, hanem az egyház- és irodalomtörténet kapitánya is, aki több mint 500 íróról számol be. De miért rajzolt térképeket?

Jól ismert az egyháztörténettel, irodalomtörténettel való kapcsolata, de éppen a térképszerkesztéssel, illetve térképet használó munkásságával nem vagyunk tisztában. Majd’ negyvenéves térképtörténeti kutatás után kerültem először kapcsolatba Bod Péter térképeivel. Ez 1998-ban volt, amikor felkértek egy addig ismeretlen térkép azonosítására – ez egy Amerika-térkép volt. Õszintén megvallva Amerika térképeivel nem nagyon foglalkoztam, de igyekeztem segíteni, és akkor került elém az a szemmel láthatóan 18. századi térkép, amelyen az égtájak magyarul vannak feltüntetve! És nemcsak az égtájak, dél, észak, napkelet és napnyugat, hanem a tengerek neve: például „Föld között való tenger”, magyarul megnevezve!

Korábban már látott-e magyarul feliratozott régi térképet?

Magyar elnevezéssel természetesen vannak országtérképek, hiszen a Lázár deáké 1528-as, de nem világrészek nevével. Ezek az akkor ismert négy világrésznek a térképei.

Hogyan hatott a térképtörténészre ez a látvány?

Nagy meglepetés volt, nagy öröm, ugyanakkor bizonyos türelmetlenség is: vajon ki lehetett az? A térképen semmi nem utalt arra, hogy ki adta ki, sőt az Amerika-térképen még az sem volt rajta, hogy ki metszette. Egy teljesen ismeretlen térképpel álltunk szemben, amit ki kellett kutatni. Ez nagyon érdekes folyamat, nekem öszszeköttetéseim voltak már akkor a British Libraryvel, hatalmas térképanyaggal rendelkeznek, ugyanígy az oxfordi Bodleian könyvtárral, de senki sem tudott erre választ adni. Eltelt jó másfél év, amikor a véletlen segített hozzá a megoldáshoz. A British Libraryben egy teljesen más, angol megyetérkép után kutattam, és amíg kihozzák az anyagot, az interneten meg szoktam nézni a katalógusukat is, hogy milyen magyar nevek vannak a könyvtárban. Akkor látom Bod Péternek az Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotának históriája című munkáját, amelyre szerencsére rá volt írva, hogy „négy fő mappával”. Fő mappáról lévén szó, én azonnal kikérettem, hogy megnézzem, Bod Péter milyen mappát csatolt. Láttam olyan könyveket, amelyekhez más szerzőknek a térképeit csatolták, én ilyenre gondoltam. És nagy meglepetésemre ebben a munkában megtaláltam azt a térképet, amit másfél évvel azelőtt nekem ideadtak azért, hogy derítsem ki a származását. Tehát elindultam Bod Péter nyomdokain Londonból.

Említette, hogy nem találta a kiadó, a metsző nevét a térképen. Volt olyan gyakorlat, hogy a rézmetsző szignálta ezeket a térképeket?

Hogyne, sőt a kartusba bele szokták írni a dedikációt, hogy kinek a tiszteletére jelent meg a térkép, ki volt a kiadója, a metsző a szélére saját nevét is rámetszette. Ezek hiányoztak mindaddig, amíg megláttam az Európa-térképet, amin ott volt a metsző neve, egy Burkhardt nevezetű illetőé, akit a kartográfiai szakirodalom egyáltalán nem ismert. Ismét zsákutcába kerültem. Viszont elindultam Bod Péter nyomdokain Angliából Felsőcsernátonba, mert ott született. Alsócsernátonban ott van Haszmann Pali barátom, akivel – Feiszt Györggyel együtt – Bod Péterről beszélgettünk; ő előhozott két kötetet ezzel a címmel: Isten vitézkedő anyaszentegyháza állapotának históriája. A harmincvalahányadik oldalt olvasva, láttuk, hogy az egyikből hiányzik valami, s akkor vettük észre, hogy valójában két kiadásról van szó, ami később kap jelentőséget. Tehát a könyv nemcsak 1760-ban jelent meg Bázelben, hanem 17 évvel később – amikor Bod Péter már nem él – ismét megjelenik, 1777-ben.

Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának megírásával már 1753-ban elkészült, az első kiadás mégis 1760-as.

Így van, hét év telik el, a problémát a térképek jelentik, mert nem talál metszőt sem Erdélyben, sem Magyarországon. Végül megtalálják, C. Burkhardt személyében, aki nem a legsikeresebb választás volt, de valószínűleg a legolcsóbb. Tanítványa, Teleki József Párizsba megy, s amikor visszajön, látja, hogy baj van. Ekkor írja Bod Péternek, hogy bár a könyv készen van, a rézmetsző „csak hazudoz”. Apránként kapta meg, és csak 100 kötet érkezését írja fel. Hová lettek a könyvek? Egy bécsi összeköttetés révén megtudja, hogy Bécsben haladnak a munkák, de három év után sem érkeznek meg a könyvek. Később megérkeznek, és annyira népszerűnek bizonyultak, hogy az 500 példány elfogyott, s Bod Péter halála után valószínűleg a Telekiek adják ki másodszor. Ennek érdekessége, hogy bár a könyv szövegét újraszedik, javítják, a térképeket ugyanarról a négy lemezről nyomják, de most már más vízjelű papírra. Abból látszik, hogy melyik kiadásból valók.

Hány példányban maradt fenn a könyv?

Az Országos Széchényi Könyvtár segítségével kaptam egy listát, amelyben Váradi Katalin összeírta a 18. századi meglévő könyveket, de ez nem tartalmazott adatokat a térképekről. Ez azt jelentette, hogy félszáz intézményhez kellett személyesen elmenni, vagy levelet írni. Szerkesztettem egy megcímzett levelezőlapot, amit csak pipálni kellett, és olyan szerencsém volt, hogy 90 százalékos visszajelzés érkezett. Ebből kiderült, hogy a két kiadásból még 93 kötet maradt meg, többnyire könyvtárakban, biztonságban. Magyarországon van belőlük a legtöbb, Erdélyben is, majdnem fele-fele arányban: Kolozsvárott, Marosvásárhelyen a legtöbb, Nagyszebenben, Alsócsernátonban. Külföldön csak a londoni British Library őriz egy-egy példányt mindkét kiadásból. Csehországban van még belőle, Szerbiában egy. A kötetek fele nem tartalmaz térképeket. Kiszakadtak, kitépték, ott vannak a csonkok. Ami megmaradt, az jó állapotban van. A második kiadás 250 darab lehetett. Időnként fel-felbukkan egy, Budapesten, árveréseken – most már 200 ezer forintnyi áron, ritkaságának megfelelően. Kultúrtörténeti értéke természetesen ennél sokkal nagyobb.

Ha már az áraknál tartunk, tudjuk-e hozzávetőlegesen, hogy mennyibe kerülhetett ez a négy dúc, a kimetszésük?

Annyit tudok mondani, hogy egy-egy rézlemez – nem a Bod-féle, mert az egyszerűbb – egy–másfél hónapnyi munkával készült el. A bonyolultabbak hat hónapig, egy évig készültek. A nagyalakú Seutter-térképek lemezei nagyon költségesek voltak, és legfeljebb 3000 térképet lehetett lehúzni róluk. Állandóan javítani kellett, puha volt a lemez, nagy nyomás alatt készültek, egyenként. Az Imhof nyomda 17 évig készítette ezeket a lemezeket.

Sepsiszentgyörgyi előadása közben villant belém, hogy egy szórványban, vidéken élő lelkész 1753-tól 1760-ig miért fektet ennyi energiát, időt, kapcsolati tőkét abba, hogy Amerika-térképet nyomasson könyvéhez?

1849 előtt vagyunk, Magyarigenben akkor erős gyülekezet volt, és Bod Péter tudós ember. Ki is tér rá könyvének előszavában, hogy ha a tisztelt olvasó a pontocskákat követve elkísér a különböző helyekre, akkor meglátja, hol tartunk a történelemben. Elsők között volt, akik tanítási segédeszközként használták a térképet. Ugyanezt látjuk most előkerült, magyar honfoglalást ábrázoló, kéziratos térképén, amit Gudor Botond, a jelenlegi magyarigeni tiszteletes fedezett fel a nagyenyedi könyvtárban, ahol Bod Péter megrajzolja a magyarok bejövetelének útvonalát az őshazától egészen a Kárpát-medencéig. Egy térképen mutatja, kartusában illusztrálva, ahogy lófőszékelyek hozzák a turulmadaras zászlót, mögöttük gyalogszékelyek jönnek be; s ezt ugyancsak segédeszközként fűzte könyvéhez.

Willmann Walter

Gróf László

Térképtörténész, a brit Királyi Földrajzi Társaság Tagja. Szombathelyen született, iskoláit Sárvárott, Szombathelyen és Budapesten végezte. Diplomáját Summa cum laude szerezte az oxfordi egyetemen. Angliába kerülve gyűjteni kezdte a történelmi Magyarország régi, 16–19. századból származó térképeit, megalapítva a Carta Hungarica térképgyűjteményt. Abraham Ortelius Theatrum Orbis Terrarum atlaszaiban 1570 és 1612 között megjelent, 111 lapból álló Magyarország- és Erdély-térképgyűjteménye az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárába került.