A szentély

Belépek az illetékes intézmény épületébe. A kapuőr kedvesen eligazít. A hatalmas teremben csend honol. Szinte egyedül vagyok. Boldogan odalépek a pulthoz. Megfigyelted, nyájas kérvényező, hogy az ilyen jellegű szakrális épületekben a pult fölött magasló üveglapba vágott, félkörív alakú áldozati ablakot minden esetben úgy helyezte el az isteni tervező, hogy a zarándoknak meg kelljen hajolnia? Meghajoltam, és töredelmesen bevallottam problémámat. A túlvilági Hölgy kegyesen átnyújtotta a kitöltendő kérvényt. Nem ijedtem meg a rubrikáktól. Egy parkolás a központ Kharübdiszében veszedelmesebb munka. Kitöltöttem a kérvényt. Egy rubrika kivételével, amelyben arra szólított fel a pulton túli világot uraló isten, hogy nevezzem meg a pecsétes papír átvétele ügyében általam megbízott és ezáltal jogosult bajnokot. Ismét meghajoltam, és átadtam a papírlapot a hivatali Olümposz e Hérájának. Megnézte, aztán visszatolta, mondván, hogy írjam be a megfelelő rubrikába a pecsétes papír átvételére általam megbízott és ezáltal jogosult bajnok nevét. Halkan, összeesküvő hangsúllyal megjegyeztem, hogy az illető én volnék. A Nagy Istennő elmosolyodott, és kijelentette, hogy nem baj, bízzam csak meg magam nyugodtan. Fejemben kikapcsoltak a csendesen zümmögő áramkörök. Ott álltam, mint egy robot, akiből kivették az elemeket. Az isteni szikrát hátam mögött álló sorstársamtól kaptam: szelíden meglökött. Irgalmas szamaritánus lehetett. Vagy gyakori kérvényező. Váratlan bátorságra kapva megjegyeztem, hogy belőlem csak egy van, hála az isteneknek, és skizofrén sem vagyok, miáltal önmagam megbízása némi nehézségbe ütközik. Csilingelő nevetés töltötte be a termet. Tudjuk, a nevetés az istenek előjoga. Beírtam a nevemet a rubrikába. Valósággal szétfeszített a tudás, hogy a hit minden akadályt legyőz.

Két nap elteltével ismét beléptem a templomba. Csend volt és örökkévalóság. A pultok fölött magasodó ablakok lehunyt szemmel szenderegtek, egy kivételével. Odaléptem és rutinosan meghajoltam. A szentélyben ülő Hármas Istennő ezúttal Hekaté-arcát öltötte fel. A Solitaire nevű virtuális kártyajátékkal múlatta végtelenjét. Álltam, mit tehettem volna egyebet. Kis idő múlva megkockáztattam egy köhintést. Rám emelte szemeit. A világűr feneketlen mélysége áradt felém. Aztán kerekes székén kigurult horizontomból. Hallani azért hallottam, hogy bizonyos festékek varázslatos hatásáról társalog egy másik Láthatatlannal. Szavaim sorra elhulltak. Földhöz szegezett az isteni jelenlét. Aztán váratlanul visszakerekezett látóterembe. Leereszkedően megkérdezte, mit kívánok. Ha lehet, még jobban meghajoltam, és megpróbáltam szavakba önteni mindazt, amit nem lehet. Szeme ezúttal szelíd, megrovó villámokat szórt. Néhány keresetlen igével egy másik áldozati oltárhoz utasított. Körülnéztem. Mindegyik zárva volt. Ismét letérdeltem, és alázatosan suttogva megkérdeztem, ilyen esetben mi a teendő. Lenézett rám. Láttam rajta, azon gondolkodik, eltaposson-e, vagy tűsarkú szandáljának érintésére sem vagyok érdemes. Hangja süvített, mint Boreász. Nyomorult halandó, ki tudatlanságod fertőjében kerülöd e szent helyeket. Tudhatnád, hogy ha zárva van, kopogni kell, és megnyittatik néked. Az állatvilágban gyakori az úgynevezett inverz reflex. Amikor a bizonyos célt szolgálni kívánó ingerre a várthoz képest ellentétes válasz érkezik. Felegyenesedtem, fejem szinte a mennyezetbe ütközött. Hátizsákomból előrántottam kétélű fejszémet. Ugyanazzal a lendülettel betörtem az ablakot, és felugrottam a pultra. A fegyver éle pontosan a két szem között hasította ketté a koponyát. Hörögve körüljártattam tekintetemet a szentélyen. A zárt oltárok mögött egy-egy Istennő ült. Volt, aki a körmét reszelte, mások képes magazint böngésztek, kávéztak, telefonáltak. Önuralmát vesztett, barbár Cuchullainként vetettem magam a harcba. Reccsentek a koponyák, hullottak a végtagok, ömlöttek a belek, patakzott a szent vér. Megfosztottam az Olümposzt istennőitől. Mikor vérengzésemet befejezve, el akartam ragadni győzelmem zálogait, és lecsupaszítottam áldozataimat, állati félelem kerített hatalmába. Egytől egyig nemtelenek voltak.

Megjegyzem, e saga bizonyos fejezetei nem többek a fantázia pokolkörének hagymázas látomásainál. Holnap újabb pecsétes papírért folyamodom.