A rakétapajzs rosszul igazgatott ügye

Az amerikai rakétapajzs telepítésével szembeni növekvõ ellenállás abban gyökerezik, ahogy az Egyesült Államok igazgatja – vagy inkább félreigazgatja – telepítési terveinek bemutatását.
Elõször is, az amerikai vezetés nem tette le a telepítés politikai és lélektani alapjait. Arra számított, hogy az erõteljesen Amerika-párti cseh és lengyel vezetõk készségesen beleegyeznek a rakétapajzs kiépítésébe, a közvélemény pedig mindkét országban követni fogja a kormányzat bármilyen döntését.
De az Egyesült Államoknak nem sikerült egy koherens és általános indoklást kidolgoznia a latorállamok által kilõtt rakéták megsemmisítését célzó rendszer telepítésére. Ennek eredményeképpen a cseh és a lengyel kormány képtelen volt megválaszolni az alapvetõ kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy milyen ára és haszna lesz a telepítésnek a cseh és a lengyel nemzetbiztonság viszonylatában. Ez lehetõvé tette, hogy a szkeptikusok és a rakétapajzs ellenzõi megszilárdítsák pozíciójukat a minkét országban folyó vitákban.
Másodszor, az amerikai kormányzat kezdetben hajlamos volt a politikai kontextustól elválasztott technológiai kérdésnek tekinteni a rakétapajzsot. Az európaiak többsége számára azonban a katonai-technikai problémáknál fontosabbak a pajzstelepítés szélesebb politikai következményei az európai stabilitásra és biztonságra nézve. Az európai szövetségeseknek szóló kezdeti amerikai tájékoztatások ezt figyelmen kívül hagyták.
Harmadszor, Amerika alábecsülte a közvélemény szerepét Lengyelországban és Csehországban. Az amerikai vezetés azt feltételezte, hogy elegendõ megszerezni a kormányok beleegyezését, és nem ismerte fel, mennyire „európaivá” váltak ezek az országok az utóbbi évtizedben. Az EU-tagság az európai kapcsolódások megszaporodását és nagyarányú uniós pénzbeáramlást eredményezett. Ez óriási hatással volt a társadalmi beállítottságra Kelet-Európában.
Lengyelországban mély törés van a kormányzat, illetve a lakosság EU-hoz való viszonyulása között. Az euroszkeptikusok uralta lengyel kormány mélyen nacionalista politikát követ, amely gyakran ellenszegül az uniós vezetésnek. Ezzel ellentétben a lengyel közember erõsen Európa-párti. Nemrég készült felmérések szerint a lakosság 80 százaléka támogatja Lengyelország EU-tagságát, ez pedig a legmagasabb arány Európában.
Negyedszer, a washingtoni kormányzat hajlamos volt kiindulni abból, hogy a kelet-európai országok hûséges Amerika-pártiak maradnak, és automatikusan támogatják a tengerentúli politikát. Ez így is volt öt évvel ezelõtt, ma már jóval kevésbé. Ahogy a kelet-európai államok egyre szorosabban integrálódnak az EU-ba, egyre nagyobb mértékben kell foglalkozniuk azzal, hogy politikájuk milyen hatással van az Európával fennálló kapcsolatokra.
Ugyanakkor az iraki háború és a hozzá társított túlkapások elhomályosították Amerika kelet-európai megítélését. Ez még Lengyelországra is igaz, pedig ez a térség leginkább Amerika-párti országa. A lengyel kormány erõsen támogatta Amerikát Irakban, Varsó az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után a harmadik legnagyobb katonai kontingenst küldte az arab országba. Azonban a lengyel közvélemény, akárcsak a nyugat-európai, elsöprõ többségben ellenezte az iraki inváziót.
Ezenkívül sok lengyel úgy érzi, túl keveset kapott a kormányzat támogatásáért. Ahogy Radek Sikorski egykori lengyel védelmi miniszter nemrég megjegyezte, a lengyelek közül sokan úgy érzik, az Egyesült Államok túl sokat vár el Lengyelországtól. Sikorski kijelentése több amerikai vezetõt sokkolt, mivel õt tartják az egyik leginkább Amerika-párti lengyel politikusnak. Csakhogy ez a vélemény olyan érzést tükröz, amely Lengyelországban széles körben elterjedt, azok körében is, akik egyébként hûséges támogatói az Egyesült Államokkal való szoros kapcsolatoknak.
Az iraki szerepvállalástól eltérõen a tervezett rakétapajzs-telepítést szinte biztosan jóvá kell hagynia a lengyel parlamentnek. A jóváhagyást pedig nem lehet magától értetõdõnek tekinteni. A kormánynak el kell magyaráznia a szkeptikus lengyel lakosságnak és parlamentnek, hogy a telepítés miért nemzeti érdeke Lengyelországnak – nemcsak az Egyesült Államoknak –, és hogyan fokozza az ország biztonságát. Nem lesz elég egyszerûen azt mondani, hogy „azért, mert Amerika így akarja”.
Az Egyesült Államok még megnyerheti az Európában folyó rakétavitát, de csak akkor, ha nem elsõsorban technológiai kérdésként kezeli a védelmi rendszer ügyét, hanem foglalkozik azokkal a szélesebb politikai vonatkozásokkal is, amelyek az európai – és benne a kelet-európai – közvélemény vitaszempontjait meghatározzák.

F. Stephen Larrabee, Andrzej Karkoszka

F. Stephen Larrabee a washingtoni RAND Corporation európai biztonsági kérdésekkel foglalkozó vezetõje
Andrzej Karkoszka lengyel védelmi államtitkár volt 1995 és 1998 között
Fordította: F. S.
© Project Syndicate, Krónika 2007.