A NATO Libanonban – egy feltétellel

Ez fontos kérdés, ámde a valódi probléma arra vonatkozik, hogy Izraelnek cserébe vállalnia kell a nemzetközi erők állomásoztatásából fakadó változásokat és vállalnia kell egy ilyen misszió kockázatait.
Egyetlen nemzetközi erő sem fogja megvédeni Izraelt a Hezbollah rakétáitól, miközben Izrael folytatja jelenlegi stratégiáját. Tulajdonképpen a jelenlegi katonai eszkalációt a térségben legalábbis részben ez a stratégia okozta. Ha az a nemzetközi erő egyszerűen megengedi Ehud Olmert kormányának, hogy továbbra is kövesse terveit, a csapatokat odaküldő országok egyrészt azt a benyomást keltenék, hogy jóváhagyják az izraeli politikát, másrészt annak bukása ezeket az államokat is érintené.
Izrael politikáját bírálni, hibásnak nevezni nem egyenlő a Hamász vagy a Hezbollah tetteinek megbocsátásával, illetve Izrael önvédelemhez való jogának tagadásával. Ez a bírálat pusztán annak a ténynek a hangsúlyozása, aminek nyilvánvalónak kellene lennie: Izrael erőfeszítései biztonsági problémáinak egyoldalú megoldására – legyen szó akár megszállásról, akár visszavonulásról vagy szeparációról – csődöt mondtak.
Az egyoldalú megszállás az életképes palesztin állam iránti kötelezettségvállalás nélkül csak az intifádát és az öngyilkos merényleteket eredményezte. Az egyoldalú gázai kivonulás, a rendet fenntartani képes helyi hatóság előzetes létrehozása nélkül csak újabb intervencióhoz vezetett. És a „védőfal”, amely lehetővé tette az egyoldalú szeparációt, talán feltartóztathatja az öngyilkos robbantókat, de nem állítja meg a Hezbollah korszerű rakétáit.
Úgy tűnik, Izrael eddig egyetlen tanulságot vont le elbukott stratégiáiból, azt, hogy ki kell terjesztenie és fokoznia kell az erő egyoldalú használatát: újra be kell törnie a Gázai övezetbe, fel kell dúlnia Libanont, továbbá fenyegetnie kell Szíriát, és következésképpen Iránt, amelynek az izraeli kormányzat célzása szerint része volt a jelenlegi válság hangszerelésében.
Egy kis előrelátással meg lehet jósolni, hogy még több erő bevetése nem fogja fokozni Izrael biztonságát. A terrorista módszerekre emlékeztető politika, amely szerint civileket kell bombázni vezetőik kényszerítése reményében, erősíteni fogja a radikálisokat, és fokozza támogatottságukat. Nem fogja elrejteni azt a tényt, hogy Izrael kifogyott az egyoldalú opciókból.
Izrael eddig nem akarta elfogadni ezt a tényt. Ehelyett vezetői abban reménykednek, hogy egy Dél-Libanonban bevetett nemzetközi erő védelmet biztosít majd Izrael északi részének, és nekik szabad kezet biztosít a Gázai övezet és Ciszjordánia kérdésének egyoldalú kezelésében, miközben elkötelezi a nemzetközi közösséget Izrael megbukott egyoldalú politikája iránt.
Felelőtlenség lenne ilyen körülmények között csatlakozni a nemzetközi erőhöz. A csapatokat felajánló országokról az a kép alakulna ki, hogy egyértelműen Izrael mellé állnak, ezáltal pedig elveszítenék minden hitelüket Izrael ellenfeleivel szemben. Azt is kockáztatnák, hogy belesodródnak a Hezbollah és támogatói elleni kiújult izraeli hadműveletekbe. És ami a legfontosabb, megelőznék a megegyezésen alapuló béke megteremtésének utolsó esélyét.
Tehát a dél-libanoni nemzetközi erő létrehozásának, illetve az ahhoz való csatlakozásnak azt kell előfeltételként szabni, hogy Izrael erősítse meg elkötelezettségét a palesztinokkal való tárgyalások „menetrendje” iránt az életképes palesztin állam megteremtéséért. Ezt a célkitűzést szem előtt tartva, tárgyalásokat kell kezdenie a demokratikusan megválasztott palesztin kormányzattal. Az igaz, hogy a tárgyalások nem lesznek könnyűek, és kudarccal is végződhetnek. De ez többé nem lehet érv a diplomácia ellen, most, amikor az egyoldalú izraeli politika újra stratégiai zsákutcának bizonyult.
Izrael csakis akkor lehet partner a libanoni és azon kívüli stabilitást célzó nemzetközi erőfeszítésben, ha a megállapodásra alapuló biztonságot keresi, nem pedig eréllyel akarja saját biztonságát szomszédjára kényszeríteni. Természetesen bizonyos országok, nem kevésbé az Egyesült Államok ellenezhetik, hogy az izraeli politika ilyen irányváltása legyen a feltétele a nemzetközi erő létrehozásának, és lehetséges, hogy a NATO-n, az EU-n vagy az ENSZ-en belül nem alakul ki konszenzus, vagy létrejötte esetén Izrael egyszerűen megtagadhatja annak tiszteletben tartását.
Mindkét távlat elegendő ok lehet a tervtől való elzárkózásra. Egy dél-libanoni nemzetközi erő létrehozásának csak úgy van értelme, ha az befektetés a regionális békébe, nem pedig Izrael jelenlegi stratégiájának függeléke.

Christoph Bertram a berlini Német Kül- és Biztonságpolitikai Intézet (SWP) egykori igazgatója
Fordította: F. S.
© Project Syndicate Christoph Bertram