A legtehetségesebb és legokosabb fanatikusok

Az orvosok és a mérnökök mindenekelőtt szakemberek. Tehetős, jólszituált tagjai a társadalomnak, nem marginális figurák, akikről azt feltételezhetjük, hogy képesek kétségbeesett, erőszakos tettekre. Mi több, tudományos képzettséggel rendelkeznek, és a tudományhoz általában nem szoktuk a vallási vakbuzgóságot vagy a politikai fanatizmust társítani.

A buzgó muzulmánoknak természetesen csak egy kis része támogatja a politikai erőszakot, és a muszlim diplomásoknak csak elenyésző része helyez el bombákat. Mindazonáltal szembeötlő az orvosok és műszaki értelmiségiek jelenléte a fundamentalista mozgalmakban. Valójában a fundamentalista vezetők gyakran jól képzett szakemberek. A muzulmán világban nem szokatlan, hogy orvosok a Korán szó szerinti értelmezésére alapuló csoportokat szerveznek, vagy mérnökök iszlámista politikai pártokat vezetnek.

Ennek egyik oka az alaptudományok, illetve alkalmazott tudományok kultúrája közti különbség. Világszerte a fizikusok és biológusok inkább hajlamosak a szkepticizmusra, mint a vallásosságra. A műszaki diplomások és orvosok körében nem annyira szokatlan a konzervatív, sőt fundamentalista vallási vonzalom.

Ez a jelenség nemcsak az iszlámra jellemző. Az Egyesült Államokban a Bibliát szó szerint értelmező, műszaki képzettségű keresztények régóta szembeszállnak Darwin evolúcióelméletével. A biológusokhoz képest jóval több orvos hisz a kreacionizmusban.

Hasonlóképpen, a muzulmán országokban sem meglepő, hogy mérnökprofesszorok csalónak nevezik Darwint, és hogy híres orvosok azt hirdetik: a modern technológiai és tudományos fejlődés eredményeit a Korán előre jelezte.

A muzulmán világban az alkalmazott tudománynak még több vallási és politikai vonatkozása van. Az évszázados katonai és kereskedelmi lemaradásuk behozatalára tett erőfeszítéseik során a muzulmánok az iparosítást, a közigazgatás ésszerűsítését és a politikai élet modern formáinak átvételét célozták. Ezt azonban végigkísérte az óvatosság is, hogy a változtatások nehogy megrontsák a muzulmán kultúrát – azazhogy a technológiai szakértelem társuljon az igaz hittel.

Ebben a folyamatban az alkalmazott tudományok diplomás szakemberei – akik a muzulmán államokat segítették a Nyugathoz való felzárkózásban – hatalmas tekintélynek örvendenek. A műszaki képzés iránt nagy az érdeklődés, a mérnökök státusa ugyanolyan magas, mint az ügyvédeké és az orvosoké Nyugaton. A legtehetségesebb és legokosabb muzulmán fiatalok az alkalmazott tudományt választják, míg az alaptudományos képzés sorvadozik.

A korszerűsítésben játszott fontos szerepüknél fogva az alkalmazott tudományok szakemberei kulturális vitákban is részt vesznek. Egy orvos választhatja a világi utat, de megpróbálhatja összeegyeztetni hagyományos hitét és modern foglalkozását. Az ilyen választások közvetlen kapcsolatban állnak a társadalom helyes irányáról szóló vitákkal.

És hogy még bonyolultabb legyen a helyzet: az iszlám világ jelenleg a vallási kísérletezés szakaszában van. A hagyományos doktrínák és a természetfölöttiség továbbra is élnek, de a vallási intézmények szerkezete átalakulóban van. Jelenleg a fundamentalizmus a vallásosság modern útja, amely sokkal jobban megfelel a művelt városi lakosságnak, mint a hagyományos hittudósok által irányított paraszti lét.

A muzulmán hittudósok tekintélyének forrása hagyományosan a társadalmilag hasznosítható tudás, az iszlám törvény ismerete volt. Mára azonban az alkalmazott tudomány is hasznos tudássá vált. Ennek eredményeképpen a modernizáció légkörében az orvosok és mérnökök vallási tekintéllyé válhatnak, a Koránt tanulmányozó csoportokat vezethetnek, és értelmezhetik az írást.

Az iszlám világ rengeteg olyan sikeres mozgalomnak ad otthont, amely a hitelvi konzervativizmust elegyíti a modern szemléletmóddal, amely támogatja a kapitalizmust és a technológiai fejlődést. A magasan képzett szakemberek szerves részesei az ilyen mozgalmaknak, mivel a modernizáció a beletörődés helyett a cselekvést bátorítja. A politikai eszméket könnyen lefordítják vallási nyelvezetre, és szélsőséges körülmények között a politikai frusztráció kifejező eszköze az erőszakos dzsihádizmus.

Ámde az erőszak lehetőségének nem szabad elvonnia a figyelmünket arról, hogy a fundamentalista meggyőződések a pozitív politikai aktivizmust is motiválják. Az iszlamisták (például a Hamász tagjai) azzal válnak hitelessé a muzulmán lakosság körében, hogy szociális támogatást nyújtanak a közösségnek. A fundamentalista diplomások gyakran jeleskednek az ilyen aktivizmus terén. Puritán hitéleti stílusuk olyan ideális erkölcsiséget jelenít meg, amelynek világos szabályai a műszaki tervekéhez hasonló feszességet tükröznek. A mérnököket mintha arra képezték volna ki, hogy műszaki tervrajzok szerint változtassák meg a világot.

A vallási köntösbe bújtatott politikai erőszak mindig vonzani fogja a diplomás szakembereket, de ismétlem: nagyon kis számban. A buzgó muzulmánok többsége békés, és az iszlamisták többsége mára jóval mérsékeltebb, demokratikusabb politikát vall.

A terjedő iszlamizmus a jobboldali populizmus egyik formájává válik. De az amerikai jobboldali keresztényekhez hasonlóan az iszlamisták legitim részesei lehetnek egy demokratikus politikai tájképnek. A demokrácia egyik erénye, hogy képes lecsillapítani az erőszakos tendenciákat. Ha bátorítani akarjuk a demokratikus trendeket a politikai iszlámban, meg kell tanulnunk erőszakos ellenség helyett politikai ellenfélként gondolni az iszlamistákra.

Taner Edis

A szerző Törökországban született és nevelkedett, jelenleg az amerikai Missouri állam Truman Egyetemének oktatója

© Project Syndicate, Krónika 2007.