A kémia „válsága” – quo vadis chemeia?

•  Fotó: Krónika

Fotó: Krónika

A kémia esetleges válságának megállapítása nem egyszerű feladat. Ehhez át kell tekinteni a kémia helyét a tudományok rendszerében, sokrétű tagozódását, rendkívüli szerepét a társadalomban és gazdaságban, a társadalom vezető köreinek ehhez való viszonyulását. Egy régebbi meghatározás szerint a kémia a természettudományok egyike, amely az anyagfajták tulajdonságait és átalakulásait vizsgálja. A természettudományok nélkül nem képzelhető el korunk technikai színvonala, de civilizációja sem.

Gazda Árpád

2008. szeptember 26., 00:002008. szeptember 26., 00:00

Az újkortól fokozatosan alakultak ki a korszerű természettudományok: a csillagászattan, fizika, kémia, földtan, biológia, informatika és a gyakorlati tapasztalatokra is támaszkodó műszaki tudományok. A matematika rendkívül rangos helyet foglal el a tudományok rendszerében, nem sorolható sem a természettudományok, sem a társadalomtudományok közé.

A vegyészet egyoldalú megítélése
Az osztályozás alapelvét az anyag szerkezeti formái (szintjei) és mozgásféleségei képezik. A magasabb absztrakciós szintű tudományok (például az előbb említett 7 általános tudomány) a harmadik dimenzióba helyezhetők, és több különböző mozgásformát fognak össze. A 19–20. században alakult ki a vegyészet számos alágazata, a határterületek összeolvadtak, köztes ágak (interdiszciplinák) alakultak ki, ugyanakkor felerősödtek a műszaki tudományokkal szemben jelentkező szkeptikus hangok is. A kémia fő ágazatai: általános, szervetlen, szerves, analitikai, fizikai, technológiai. Nagy határterületi szakágak: kémiai fizika és informatika, kohászat, geo-, kristály-, űr-, biokémia, környezeti kémia, molekuláris biológia, ehhez sorolható az állandóan bővülést mutató, 21 kémián belüli alágazat, mely a legtöbb esetben ma már önálló tudományként is szerepel.  
Az utóbbi évszázad tudományos eredményeinek és hasznának társadalmi értékeléséből kitűnik, hogy a kémia volt az a tudományág, amelynek megítélése sokszor és nagymértékben változott. A szakma képviselőinek gyakran a vegyészet egyoldalú, sőt hátrányos minősítésével kellett szembenézniük. Az okok kiderítése feltétlenül szükségessé teszi a tudományos kémia, az ipari forradalom és a vele szorosan kapcsolódó alkalmazott vegyészet utolsó negyed évezredes történetének rövid, ábraanyag nélküli áttekintését.

A tudományos kémia diadalmenete
A vegyészet alapját az emberi tevékenység ősidőktől felhalmozott – termelési és elgondolásbeli – tapasztalatai, a középkori orvosok, bányászok, az alkimisták által végzett megfigyelések, majd az újkorban, a természettudományok kialakulásától kezdve a vegyi anyagok és reakciók megismeréséért végzett kísérletek és elképzelések eredményei képezik.
Az utóbbi 105 évben elsősorban a fizikai, kémiai és orvosi Nobel-díjak jelzik a kémia legújabb eredményeit, valamint azok a kiváló egyetemi és kutatóintézeti eredmények, amelyek mai csúcsaira emelték a kémiát.
A kémiának ez a diadalmenete nagyon sok áldozatot követelt, hisz a többmilliós számban nyert új vegyület előállítása és sokrétű vizsgálata veszélyeket rejtett magában. A körültekintés nélkül végzett vizsgálatok és ipari műveletek megbetegedéseket, sőt életeket követelhetnek ma is.

Az ipari forradalom és az alkalmazott vegyészet
A gőzgép az ipari forradalom kulcsa, de a szénbányászat, vaskohászat, az öntöttvas- és acélgyártás a további óriási fejlődés alapját képezte. Az alap- és alkalmazott kutatás az ipari forradalom, valamint a vegyipar igényeire is válaszol. A vegyipar fejlődése már a 17. században is nyomon követhető. Az alkalmazott kutatás az alapkutatáshoz hasonlóan a redoxi és égési folyamatok vizsgálatára, a gázok fizikai-kémiai sajátságainak meghatározására irányul. A gyors fejlődés, valamint a szappangyártás, a textilipar igényei kirobbantották az első energiaválságot – a fára alapozott energiatermelés csődjét, melyet viszonylag könnyen ki lehetett küszöbölni. A gőzgépet számos más gép feltalálása és gyártása követte. A vegyipar számtalan új eljárást alkalmazott, például a piritpörkölést, ólomkamrás kénsavgyártást, a Leblanc-féle szódagyártást, mangán-dioxid-visszanyerést, tökéletesített ellenőrzési módszereket. A melléktermékek kellemetlen sajátságaira még kevés figyelmet fordítottak, a munkás egészsége, sőt élete sem jelentette a legnagyobb értéket. Mindig csak a legszükségesebbre terjedt ki a figyelem, de ez hozzájárult a súlyos problémák megoldásához is. Mindezekben Nagy-Britannia járt az élen, a 19. század végére már hatalmas gyártelepek épültek. A vegyész- és vegyészmérnökképzésre is mind nagyobb hangsúlyt fektettek. Előtérbe került a nagyon olcsó nyersanyagok felkutatása. A profit utáni hajsza diktálta a bizonyos mértékben bebiztosítatlan fejlődést.
Termelékenyebb Bessemer-, Siemens–Martin- és Solvay-szódagyártó eljárásokat alkalmaztak: új áramfejlesztőket, elektrolizáló berendezéseket, a kontakt kénsavgyártás, műtrágyagyártás, szerves festékgyártás bevezetése pedig növelte a változatosságot. Fejlődik a műselyem és műgyapot gyártása, a kaucsuk és gumiipar, bakelit, nejlon, polivinilklorid, polietilén előállítása (műanyaggyártás), a kőolajfúrás és -desztilláció. Bevezetik a benzin szintézisét szénből.

Robbanószeripar és hadiipar
A robbanószeripar nagyon sok veszélyt rejtett magában, és ma is szedi áldozatait. Kezdetei Kínába vezetnek. A kialakított fegyverek és robbanóanyagok Európában és a gyarmatokon terjedtek el, de nemcsak biztonsági és fejlesztési célokra, hanem emberek és országok leigázására is használták. A 19. század közepétől mind  hatékonyabbak lettek a  robbanóanyagok. Nobel (1833–1896) – a Nobel-díj megalapítója – széles körű kutatásokat végzett ezen a téren és kiváló újításokat vezetett be. A kutatások ösztönzője a haditechnika és békés szükségletek voltak.  
A robbanóiparhoz kapcsolhatók a rakétaipar hajtótölteteit előállító és működtető részlegek. A rakétakutatás és -ipar eredményei nemcsak a mérnökök és fizikusok tudását tükrözik, hisz a rakéták vegyészi közreműködés nélkül aligha emelkedtek volna a magasba. A vegyi hadviselés (klórgáz: 1915. április 22., iperit: 1917-től) nagymértékben rontotta a vegyészekről alkotott kedvező véleményt.

Ipari katasztrófa és mérgező anyagok
Földünkön rendkívül sok tűzvész és különböző nagyságú robbanás történik. Jó tudni azt, hogy az oltás (a tűz- és katasztrófaelhárítás) sem mindig veszélytelen. A vegyi gyárak látványos balesetei, a tömeges mérgezések, a kellő szakmai ismeretek híján túlzott mértékben adagolt műtrágyák és kémiai növényvédő szerek kedvezőtlen hatása odavezetett, hogy világszerte romlik a kémia társadalmi megítélése. Sajnálatosak ezek a történések, de elsősorban a megítélés téves, és a társadalom nem akar szembenézni a valósággal és a valódi feladatokkal. A folyók, tavak szennyeződéséért, az erdők pusztulásáért a vegyipart teszik felelőssé – ebben néha van is igazság. A vegyi gyárakat viszont a tulajdonos vagy a szocialista kormány létesítette, és nem tettek meg mindent a környezet védelméért. Számszerű adatokkal az is bizonyítható, hogy a gépkocsiforgalom, az energiatermelő egységek gázkibocsátásai, a mezőgazdasági üzemek, a városok, nyaralók, más emberi települések biológiai termékei messze nagyobb szennyezést jelentenek a bioszféra számára, mint a vegyipar.
A tanuló ifjúság a könnyebb életet és megfelelő jövedelmet biztosító szakmát választja, az iskolában is minél kevesebb erőráfordítással akar előrehaladni. A kismértékben ismert, veszélyesebb, felelős magatartást követelő és sok tudást igénylő, de kis jövedelmű szakmákat másokra igyekeznek hagyni.

A kémia oktatásának mélyrepülése
A kémiaoktatást mindhárom szinten – alap, közép és felső fokon – a „mélyrepülés” jellemzi, ami a torzképek és negatív vélemények kialakulásának melegágya. A társadalomnak, a más foglalkozásúaknak, a fiatalságnak a kémiával szembeni idegenkedése, kedvezőtlen, háttérbe szorító megítélése egyáltalán nem célravezető, hisz ezzel a vegytan a nem vonzó pályák közé kerül, nő a társadalomtudományok elszívó hatása, és mind nagyobb veszélybe kerül a vegyészi szakemberellátás, mely súlyos negatív gazdasági hatást eredményezhet.

A világ energiagondjainak vegyészeti összefüggései
Az atomenergia nem tudja biztosítani a hiányzó energiát, habár ez legbiztonságosabban nyerhető. Az energiaválság az égethető szén, kőolaj és származékaik korlátozott mennyisége miatt jelentkezik, mind erőteljesebb a hajsza az újabb energiaforrások után. Csak a megújuló természeti források (nap, szél, víz, geotermikus stb. energia) hasznosítása nyújt biztos energiatöbbletet. Kutatások folynak a hidrogén alapú gazdaság kialakítására, mely drámai váltást feltételez. Az energia tárolását, szállítását a gáz (nagy nyomáson), illetve cseppfolyós H segítségével képzeli el. A H a levegő oxigénjével energiatermelő folyamat révén vizet képez. A H felszabadítása vízből katalizátor nélkül nagyon energiaigényes, a cél: minél kisebb energiabefektetéssel nyerni a H-t.

A vegyipar környezetre gyakorolt hatása
A vegyipar környezetre gyakorolt hatása rendkívül sokrétű, és a fejlett országokban a figyelem középpontjában van. A 20. században a levegőből nyerhető hat gáz (N2, O2, Ne, Ar, Kr, Xe) mind szélesebb körű felhasználást nyer. Mivel a légköri készlet óriási, egyelőre nem módosul a levegő ezekre vonatkozó összetétele. A nitrogén felhasználása azért jelenthet problémákat, mivel kiinduló anyaga 4 nagyon nagy mennyiségben gyártott alapterméknek – ammónia, salétromsav, ammóniumnitrát és karbamid. A kénsav mint a vegyipari termékek listavezetője óriási és egyre növekvő mennyiségben kerül előállításra. Ennek a terméknek a mennyisége az adott ország ipari termelésének és fejlettségének fokmérője. Hatalmas üzemek biztosítják a szükségletek fedezését. A legnagyobbak az Egyesült Államokban (2000 t /nap) működnek a legkisebb kénszennyeződés (kén-dioxid + kénsavköd) kibocsátásával, mely nem haladhatja meg a felhasznált kén 0,3 százalékát. Más országokban kisebbek az üzemek, és nagyobb a légszennyezés.

A kémia szerteágazó gyakorlati felhasználása
Elsősorban a vegyipar termékeit vehetjük számba: savak, lúgok, sók, műtrágyák, rovar- és gyomirtó szerek, felületaktív anyagok, kozmetikumok, festékek, műanyagok, ioncserélők, adszorbensek, gyógyszerek, kőolajipari termékek, az elektrokémiai ipar termékeit. A vegyiparon kívül csaknem valamennyi más iparág gyártási folyamatai is kémiai reakciókkal kapcsolatosak. Ezekből az iparágakból: a papírgyártás, kerámiai ipar, üveggyártás, cementgyártás, bőrcserzés, kelmefestés, élelmiszergyártás, pl. kenyérsütés termékei, a legváltozatosabb tészták készítése, gyümölcsérlelés, zöldség- és gyümölcstartósítás, vagy a kohászat – fémelőállítások termékei. Ezenkívül a kémiának fontos szerepe van a biológiában és fizikában is, mert egyrészt az élő szervezetben végbemenő folyamatok vegyi átalakulások közvetítésével valósulnak meg, másrészt a fizika nagyon nagyszámú új vegyületnek a fizikai sajátságait tanulmányozza.
A környezet szennyeződésével, a nyersanyag- és energiaforrások kimerülésével, mérgezési esetekkel, üzemi balesetekkel kapcsolatos jelenségek bűnbakjaként nagyon egyszerű volt a vegyészetet és a vegyipart tenni felelőssé, mert a kémiai ismeretek a nem vegyészeti alapképzettségű személyeknél bizonytalanok. Egyesek még az értelmiségiek sorából is büszkék tájékozatlanságukra. Ezért mindennapi életünkben a „kémia mindenhatósága” sokak számára felismerhetetlen. Pedig be kellene látni, hogy a kémia szinte mindenható. Az összes egyéb szakma részéről ennek a sokszínű, bonyolult és veszélyes szakmának az elismerése, értékelése és messzemenő jutalmazása kéne hogy megtörténjen, kezdve az általános iskolai oktatástól a középiskolain át az egyetemiig, folytatva a doktori szintű képzésekig.

Merre tart a jelen kémiája?
A 21. században az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége (FECS) a Kémiai és Molekuláris Tudományok Európai Társaságává (European Association for Chemical and Molecular Sciences, EuCheMS) alakult, mivel felismerték, hogy a kémia a legáltalánosabb értelemben a molekulák tudománya. A molekuláris szemlélet nélkül nem művelhetők az egyre fontosabb társtudományok, a molekuláris biológia, az anyagtudomány, a határfelületek tudománya, a nanotechnológia a környezetkémián át a legújabb kémiai informatikáig és sok más diszciplína sem.  Ez a döntés előnyt jelent Amerikával szemben, ahol még vitáznak a kémia definíciójáról. A zöld kémiai szemléletet követve minimálisra kell csökkenteni a vegyi átalakulások során alkalmazott mérgező oldószerek és melléktermékek mennyiségét. Emellett fenyeget az a veszély, hogy a társtudományok szinte felszívják a kémiát, mint a spongya , vagy a homok a vizet, mely ezáltal fokozatosan veszít autonómiájából. Hasonló jelenség figyelhető meg a matematika esetében is, ami behatolt a tudomány és a mindennapi élet szinte valamennyi területére, ugyanakkor kizárólag matematikát hallgató diákok már alig vannak az egyetemeken.

Az Értékek Akadémiája keretében elhangzott előadás szerkesztett változata

Muzsnay Csaba

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei