A dodó röpte, avagy a humoreszk feltámadása

Amely valójában napjaim nedvdússágát méri. (Lásd még, régi-régi medikusok embertípus-osztályozását, a testet kitöltő-feszítő humor alapján.) Mi történik akkor, ha a test kiszárad? Elfogy belőle a nedv, a humor? A több ezer éves tapasztalat azt mutatja, hogy a test kapja magát, és meghal. A humor persze nem. Mert semmi nem vész el. A humor, a nektár, az istenek itala, ott lebeg a légben, éterben, miazmában, ahogy éppen tetszik, és arra vár, hogy ismét lecsapódhasson, valamiféle Grál-kehelybe-hordozóba. Hogy újra megfeszíthesse a testet. Transzszilván tájainkon ugyancsak párás a levegő, az éter, a miazma. A nagyon is emberi Sinkó Zoltán és a demiurgosz Bajor Andor elapadása után nemigen talált, nemhogy kehelyre, kupicára sem. Nemigen van scriptor hordozója a humor fluidumának. Beszélők, azok voltak, vannak, de mennyien. Profik is, akik azért beszélnek, mert tudják, hogy a jedermann valóság nedvekkel töltekezve könynyebbnek találtatik. Meg amatőrök is, akik roppant komolyan gondolják, amit beszélnek, mégis, szakállas hasonlattal élve, varrógép helyett igen gyakran géppuska csusszan elő gyöngyöző ajkaik közül. Az írott humor – és akkor vezessük be a terminus technicust –, a humoreszk lovagjai azonban, bizonyos tekintetben bár, olyanok, mint Calvino Grál-lovagjai. Valahol egy erdő mélyén hevernek, a semmibe meredve, testük, mint a kicserzett bőr, és ősszel nagyot koppan pocakjuk pajzsán a bikkmakk. A látszatkihalás állapota ez.

Marosán Tamás első kötete, a Legyőztem az egészséget! erről a virtuális kiholtpontról látszik elmozdítani a dolgok állását. A borítón egy bélyeg látható, mauritiusi (persze nem az a bizonyos narancssárga), rajta dodómadár, fejjel lefele. Na ja, feldobta a talpát, gondolja a ránéző, és helyesen, még akkor is, ha nem készült fel kihalt állatfajokból. De ha a madár szimbólumértékét vizsgáljuk, a spekulatív mentálpokolbugyrok több magyarázatot is elénk vetnek. Például: Marosán Tamás könyvével a humoreszk dodómadarát igyekszik kihalottaiból feltámasztani. Persze, mert ez esetben a genetika hiába vadít, egy műfajt nem lehet allélek (hm, érdekes ez is, a lélek kromoszomatikus vetülete tekintetében legalábbis) pókerjátszmájával visszanyerni. De utalhat e lelógó duci madár ama fordított világra is, amelyet a lexikonok szerint a modern humoreszk megjelenít. (Önigazolásképpen: A modern humoreszk a századfordulón alakult ki: könnyed groteszkség, a nyelvi humor hangsúlyozottabb jellege és az anekdotikus hangnem hiánya jellemzi.) És, minthogy mindennapjaink már eleve fordítottak, könnyedén groteszkek, rengeteg nyelvcsapásos humor és az anekdotikus hangnem árnyékos jelenléte jellemzi, máris ott tartunk, hogy a fordított világ megfordítása maga az ortosztatikus lét, avagy a két lábon állás bravúrja. Voilá!

Szóval, ha úgy tetszik, Marosán Tamás egyfajta nekromantikus varázsló, aki játszi kedvében életre kelti, mi több, felröpteti a honi humoreszk dodómadarát. (Hogy miként sikerül szárnyakat adnia a korábbi életében gyalogjáró állatnak, benne van a könyvben, ha máshol nem, a sorok között. De hát az alkimisták sem igen árulták el, hogyan készítettek hamuból, lóhúgyból és feleségük rossz véréből salétromsavat.) Módszere a kalendarisztikus ráolvasás. (Innen a jelen szöveg hasonló, bár kevésbé könnyed indítása.) A könyvből, mely akár A humortalanok Maleus maleficaruma címet is viselhetné, sőt viseli is, láthatatlan téntával írva, szóval e nedvdús boszorkánypörölybe vésett rúnákból kiderül, hogy szerzőjük tizenegy évet szánt életéből arra, hogy humorával lecsapjon a mindennapokra. A könyvet kézbe ragadó ember elég hamar észreveszi, hogy bizonyos lapok hiányoznak a Marosán-féle naptárból. Ez természetes, hiszen ráolvasó legyen a talpán, aki minden egyes napját ki tudja tölteni nedvességgel. Ami viszont benne maradt, az jelentős részét tekintve, nagyon is hatékony varázsige. Tudom, kipróbáltam. Például ez a 2002. július 30-i bejegyzés: „A romániai kórházak gyenge állami finanszírozottsága, illetve az egészségügy elkeserítő helyzete miatt országos sztrájkot helyeztek kilátásba az egészségügyi dolgozók. A Sanitas szakszervezet már tegnap tiltakozó akciót szervezett, melynek következtében az egészségügyi dolgozók figyelmeztetésül egy órára leállították a kórházban működő lélegeztetőgépeket.” Gyönyörű. És gyilkos. A szó összes értelmében. Ami megfigyelhető: Tamás Mester (Institoris kollégától talán kissé eltérően) a lényegre, vagyis a humor kíméletlen, azonnal ölő (és ezáltal önmagát feltámasztó) fegyverként való alkalmazására tör. Receptje kidolgozásakor az ütős poénokra összpontosít. A nyelvi bravúrnak kevesebb figyelmet szentel. E célratörő jellemvonás eredménye, hogy a modern humoreszk egyik eleme, a nyelvi humor kevésbé sikerült módon van jelen a szerző arzenáljában. „2002. augusztus 13.: Fellendülőben a romániai nyúltenyésztés. A nemzetközi húspiacon egyre nagyobb a kereslet a nyúlhús iránt. Ez bizonyára annak a természetes folyamatnak a következménye, hogy az éhes ember szívesen nyúl húsért. A romániai állatpiacon belül óriási fejlődésnek indult a nyúlhús kisbani, nagybani, valamint Bugs Bunny kereskedése.” Ettől a dodómadár felrepül Mauritius legmagasabb sziklájáról, de még mielőtt szárnyakat kaphatott volna. Persze tudjuk, hogy egy magára valamit adó varázsló időnként több életet is rászán arra, hogy tehetségét csiszolja. Marosán Mester pörölye az oda nem illő elemekkel együtt hatalmasat tud csapni a humortalanok szárazon zörgő seregére. Ami viszont még ennél is fontosabb: a humoreszk dodómadara feltámadt, és ha Marosán Tamás nem löki le idő előtt, szárnyassá is válhat. A maga idejében.

Marosán Tamás: Legyőztem az egészséget! Grinta Kiadó, Kolozsvár, 2007