A város és az ő ünnepe

Mindezt fokozhatja is, ha sikerül szobrot állítani valamely olyan személyiségnek az ünnep alkalmából, aki élete és tevékenysége révén szorosan kapcsolódik a településhez.

Nos, tizenvalahány éve pont ezen elemek nem jellemzik a nagyváradi városünnepet. Jobban mondva azt a napot, amelyet korábban a városi közgyűlés román többsége a város „ünnepévé” nyilvánított. Október 12-éről van szó, amikor egyrészt 1918-ban egy helyi román politikus otthonában kiáltványt fogalmaztak meg a magyarországi románok elszakadási szándékairól (ez már csak azért is bornírtság, mert történetesen egy akkor több mint 90 százalékban magyar többségű városról van szó), illetve amikor 1944-ben a szovjet csapatok oldalvizén sodródó román egységek megszállták a várost.

Az egészből valahogy évről évre jobban süt a kicsinyes önteltség, hiszen egy olyan napot kiáltottak ki ünneppé, amely a város jelenleg közel ötvenezer magyar polgára számára negatív eseményekhez kapcsolódik, így őket tulajdonképpen ki is rekesztik a város közösségéből. Ezt az élményt erősítik az erődemonstrációként is értelmezhető katonai felvonulások, valamint a kizárólag a román közönséget megcélzó koncertek és egyéb rendezvények.

Az idei csúcs az volt, amikor szobrot állítottak Mária egykori román királynénak, akinek a városhoz kapcsolódó legszorosabb köteléke az volt, hogy egyszer átutazott rajta. (Ez veszélyes precedens: ha valakinek eszébe jut, hogy mindenkinek szobrot kell állítani, aki egyszer a városban járt, és akár egy éjszakát is ott töltött, akkor egyrészt az univerzumban nem marad más célra bronz, másrészt rendkívül szűkösen férünk majd el a váradi tereken és utcákon.)

Mondhatják a józan gondolkodású emberek, hogy talán a várost 1092-ben megalapító király, Szent László június 27-ei ünnepe mégiscsak jobb lenne, mert egyrészt az senkit nem rekeszt ki, másrészt nyáron az időjárás miatt ünnepelni is jobb, mindhiába: a mai városházi urak a gyarmatosítók gőgjével ragaszkodnak az októberi naphoz. Végülis igazuk van: annyi mindennek van ma már ünnepnapja – valamikor a kirekesztést is meg kell ünnepelni.