A szociális szövetkezetek ügye Romániában nem ügy (3.)

Folytatás a múlt heti Szempontból

 Az eddigi eredmények szerint három típusú országcsoportot különböztethetünk meg Európában: (1) Országok, melyekben a szociális gazdaság elve elfogadásának szintje magas, mint Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Belgium, Írország és Svédország; (2) Országok, melyekben a szociális gazdaság elve elfogadásának szintje közepes, mint  Ciprus, Dánia, Finnország, Görögország, Luxemburg, Lettország, Málta, Lengyelország és Anglia; (3) Országok, melyekben a szociális gazdaság elve elfogadásának szintje még alacsony, mint Ausztria, Csehország, Észtország, Németország, Magyarország, Litvánia, Bulgária és Szlovénia. Van egy negyedik csoport is, mint Románia, Szerbia, Albánia, amelyek semmilyen kategóriába nem kerültek be, mivel még várat magára a szociális szövetkezetek megalakulásának és működésének elvi elfogadása és hivatalos szabályozása.

Azokban az európai uniós tagországokban, amelyekben megteremtették a jogi kereteket a szociális vállalatok működésének szabályozására (Olaszország, Belgium, Portugália, Görögország, Franciaország, Magyarország), növekvőben vannak a szociális és jóléti szolgáltatások. Ezeknek a szövetkezeteknek a teljesítménye igen biztató.

Európai uniós támogatás szociális szövetkezetek részére 2010. februártól indult, amelynek célja ezek szakmai támogatása, létrehozásuk ösztönzése, számukra szakmai szolgáltatások térítésmentes biztosítása.

A szociális szövetkezetekkel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok bebizonyították, hogy: a nem állami szolgáltatásokkal is sikeresen lehet szolgálni a társadalmi kohézió megvalósulását, és ennek érdekében közvetlenül be lehet vonni emberi és anyagi erőforrásokat; a szociális szövetkezetek működése abban mutatott példát, hogy a szolgáltatásokkal sokkal jobban ki lehet elégíteni bizonyos speciális szükségleteket, mint pusztán segélyekkel; elsősorban azzal segítették a jóléti állam átalakulását, hogy erősítették a társadalmi kohéziót; kis méretüknek és a helyi közösségben való mély gyökereknek köszönhetően közel vannak az emberek szükségleteihez; sok más szervezethez képest előnyük van a szociális tőke gyarapításának területén is; az állami hatóságok által előírt szolgáltatások hatékonysága és minőségi sztenderdjeinek emelkedése is jelentős részben a szociális szövetkezeteknek köszönhető; a szövetkezetek rugalmassága, a források ésszerű felhasználása egyértelműen a hatékonyságot szolgálja; változatlan állami kiadások mellett több embert szolgálnak ki; képesek amúgy veszendőbe menő humán erőforrásokat összesíteni a közérdek szolgálatára, melyben igen jelentős szerepe van az önkéntesek jelenlétének és az altruista attitűdnek is;  a szociális szövetkezetrendszere mindig számol az újító képességgel, amely nagy részben az állami támogatástól való viszonylag nagy függetlenségből ered; az új, mások által is átvett élenjáró szolgáltatások egy része a szociális szövetkezetek innovatív tevékenységében gyökerezik.

Miért is szükséges a szociális szövetkezetek megkülönböztetett támogatása?

Az EMES European Research Network hatalmas lépéseket tett az európai társadalmi vállalkozások – és ezen belül is a foglalkoztatási célú társadalmi vállalkozások (WISE) megismerésének irányában. 2001 és 2004 között két nagyszabású kutatást hajtottak végre nemzetközi szakértők bevonásával: az ELEXIES- és a PERSE-projektet. Míg az első kifejezetten leíró jellegű – bemutatja a vizsgált 12 európai uniós ország foglalkoztatási célú társadalmi vállalkozásait érintő jogi környezetet, támogató mechanizmusait, célcsoportjait, a PERSE-kutatás speciálisabb témákra koncentrál (pl. milyen egyéni és kollektív előnyökben részesülnek a kedvezményezettek a vizsgált WISE-eknél).

A nemzetközi példákat és tapasztalatokat feldolgozó kutatás keretében végzett vizsgálatot alapvetően az említett két kutatás nyomán megjelent összefoglaló, valamint az egyes országok jellemzőit bemutató tanulmányokban foglaltak hasznosítására alapozzák. (Európai Közösségek Bizottsága, 2004.)

Az európai országokban alkalmazott támogatási formák és mechanizmusok:
a) szociális szövetkezetek megalakulását célzó támogatások (jó példák: Finnországban, Olaszországban, Belgiumban, Németországban, Írországban, Portugáliában)
b) állami megrendelések (Olaszország, Belgium)
c) szociális tevékenységek kiszervezése (Olaszországban, Franciaországban és Lengyelországban)
d) szolgáltatási csekk és utalvány (voucher-rendszer Belgiumban)
e) pályázati rendszer (spanyol pályázati rendszer jó gyakorlata)
f) támogatott tréningek, humánfejlesztések (Spanyolországban, Lengyelországban)
g) alacsony kamatozású kölcsön felvétele (Olaszországban, Finnországban, Portugáliában) a szociális szövetkezetek állami normatívában részesülhetnek az önkormányzatoktól és a társadalombiztosítótól.

Az európai országokban Támogató szakmai és érdekképviseleti szervezetek alakultak.
A szociális szövetkezeti forma létrehozását általában gyorsan követte az ernyőszervezetek megalakulása. Belgiumban, Olaszországban, Angliában és Svédországban országos szinten is összefogtak a szövetkezeti forma elterjesztése, és a hatóságokkal szembeni határozottabb érdekérvényesítés céljából. Finnországban az Európai Szociális Alap támogatásával jöttek létre a Regionális Szövetkezettámogató Központok. 1997-ben 60 munkaszövetkezet összefogásával alakult meg az az egyesület, mely a szövetkezetek érdekérvényesítését látja el országos szinten.

Franciaországban sok esetben nagyobb cégek támogatják a szociális szövetkezeteket üzleti tanácsadással, de az is előfordul, hogy segítségnyújtás céljából meghatározott időre kihelyezik a szövetkezetekhez saját munkavállalóikat. A cégekkel, egyetemekkel, szakszervezetekkel kialakított gyakori együttműködés általában az adott szövetkezetek vezetőinek proaktivitásán múlik. Belgiumban is működnek „tanácsadó irodák a szociális gazdaság számára”.

A kormányzat egyre nagyobb nyomás alá helyezi őket, hogy szolgáltatásaik között élvezzenek prioritást a piaci működést segítő támogatások. Lengyelországban 2006-ban hozták létre a Szociális Szövetkezeteket Támogató Központokat. A 11 regionális központ mindegyike viszonylag kis összeget, 40 000 eurót kapott, hogy ebből pénzügyi és szakértői támogatást nyújtson a megalakuló szociális szövetkezetek számára. Angliában talán a legkiterjedtebb a szociális szövetkezeteket segítő hálózat (Corporate Development Agencies – CDAs).

Gazdag nemzetközi tapasztalatok s szociálpolitikai tendenciák engednek arra következtetni, hogy a szociális szövetkezetek szerepe tovább erősödik. Az önkormányzatok különböző szolgáltatások kivitelezésével bízzák meg a szövetkezeteket, s a szolgáltatások köre folyamatosan bővül (óvodák, munkanélküliek bevonása, gondozás stb.)

Ismét egy terület, amelyben Románia és ennek keretében az erdélyi magyar gazdaság teljesen, nehezen behozható módon lemaradt Európától, azonban a nemzetközi tapasztalatok hasznosításával, az uniós támogatásokkal a gyors cselekvés új utakat nyithat a hazai szövetkezeti mozgalom számára is.
Erdélyben ez a típus sem hagyomány nélküli, mivel általában a szövetkezeti mozgalma a múlt század első felében szociális célok teljesítését is felvállalta, különösen az iskolaszövetkezetek mutattak nagyobb hasonlóságot a szocialista szövetkezetek céljaival, melyek akár ma is újraértékelhetők, azonban a hazai illetékeseink nem késlekedhetnek az elég gazdag tapasztalatot nyújtó hasznos európai modell mielőbbi meghonosításával.

A gazdag nemzetközi tapasztalatok, a szociálpolitikai tendenciák arra engednek következtetni, hogy a szociális szövetkezetek szerepe tovább erősödik, világviszonylatban is növekszik a szociális szövetkezetek iránti politikai és gazdasági érdeklődés, merthogy ez a speciális szervezeti forma magában hordozza a szociális gazdaság jellemző alapértékeit. A szociális szövetkezetek képesek (nálunk is lehetnének) hatékonyan integrálni a munkából és a társadalomból kirekesztett csoportokat, munkahelyeket teremthetnek, fenntartható és szolidaritásra alapozott növekedést ösztönözhetnek.

A törvényhozók figyelmébe ajánlva jelezzük, hogy íme van még egy terület, amelyen Románia és ennek keretében az erdélyi magyar gazdaság és szociális lét szintén lemaradt Európától. A hagyományok tudatosításával, a nemzetközi tapasztalatok, és az uniós támogatások hasznosításával azonban mielőbb lépni kell mind az önkormányzatok intézkedései, mind az országos szabályozás tekintetében.
Hiába a gazdag nemzetközi példa, keserűen állapítjuk meg, hogy tájainkon még nincs fogadókészség a szociális szövetkezetek, egyáltalán a szövetkezetek iránt!

Kérdésem: ha másnak ez jó, nekünk miért nem jó?
Több éve közlöm e kérdésben felhívó írásaimat (lásd alább a forrásokat): hasztalan minden erőfeszítés, nincs fogadókészség. 

Az egész világon a szövetkezeti hálózat a gazdaság egyik fenntartó ereje, kivéve Közép-Kelet-Európát,  különösen Romániát, ahol a szocializmus megölte a bizalmat iránta, s mi a mai napig struccmódra a homokba fúrjuk a fejünket. Az erdélyi magyar szellemi és közigazgatási vezető elit gyengesége (ne mondjam: bűne), hogy süllyesztőben tartja a szövetkezetek elvét és gyakorlatát.
Eddig ajánlásommal a következőkhöz fordultam: Kovászna, Hargita, Maros megye önkormányzati vezetőihez és egyes RMDSZ-parlamenti képviselőkhöz, azonban hasztalanul. Fogadóképes volt anyagaimra a Korunk, Közgazdász Fórum, Civil Fórum, RMKT és a gyergyói egyetemi kirendelt turisztikai szekció, azonban egyelőre hatástalanul.

Ajánlásom:
1. Megyeközi munkaközösség létrehozása gyakorlati lépések javaslattételére az önépítkezés önállóságára, a versenyképesség erősítésére
2. Javaslatot tenni országos szintű szabályozásra, törvényjavaslat készítésére
3. Intézkedéseket foganatosítani a Székelyföld (s más magyarlakta területek) magas munkanélküliségi rátájának megoldást jelentő kiútkereső lehetőségeinek megteremtésére
4. Egy figyelemfelkeltő és irányt mutató és szervező szakmai tanácskozás összehívása, lehetőleg még ebben az évben, a három székely megye egyikének a szervezésében
5. Megkeresni a pályázati lehetőségeket, EU-s pályázatok esélyeire
6. Kárpát-medencei együttműködés kialakítása, közös programok révén.
Szövetkezeti mottóm: Saját érdekünkben szakítani kell a szövetkezéssel szemben történelmileg ránk szakadt vonakodás közérzetével, mert amúgy folyamatosan távolodunk a szövetkezés erős polgári szolidaritás által másfél évszázada kialakult világtrendektől. Társadalomszervezési szintünk, életünk nem úszhat a totalitárius rend által egyéneket tönkretevő, a szolidaritás szellemével szemben örökölt nézetek hatása alatt.

Forrásanyag:
1. Szolidaritás megújuló formája, Korunk, 2008. június, XIX/6., Kolozsvár
2. A szociális szövetkezetek európai és erdélyi előzményei, in: Kistérségek – nagy remények, 2009, Komp-press Kiadó, 19–28. o. (Somai)
3. Az erdélyi magyar szolidaritás és szövetkezés paradoxonjai, in: Kistérségek – nagy remények, 2009, Komp-press Kiadó, 281–292. o. (Somai)
4. Romániában még nincs napirenden a szociális szövetkezet ügye,  Civil Fórum, 2011/2. szám (Somai)
5. Gazdasági kooperáció esélyei a Székelyföldön, Pro Minoritate, 2011. nyári szám (Somai)
6. Szövetkezetek Erdélyben és Európában, Kollektíva, RMKT, 2007
7. www.szoszov.hu

Somai József
A szerző kolozsvári közgazdász