A borzalom képei a szíriai háborúban

A borzalmak képei meghatározzák a háborút, egyre távolabbinak látszik a megbékélés lehetősége. A brutalitást a kezdetektől eszközként használták a felkelésben: kezdetben a kormányerők katonáiról jelentek meg videók, amint éppen „demokráciapárti\" tüntetőket kínoznak. Később a felkelők brutális eszközeit is megismerhette a külvilág a felvételekből. Ma már mindkét oldal filmen és fényképeken rögzíti saját erőszakos cselekményeit.

A hátborzongató felvételeket nem lopva, háttérből készítik, hanem maguk az elkövetők filmezik magukat szemmel látható büszkeséggel, sőt gyakran beszélnek is a kamerába. Egy nemrég az interneten megjelent fotón például egy lázadó fegyveres pózol, aki egy férfi – gyaníthatóan egy Bassár el-Aszad elnökhöz hű harcos – levágott fejét tartja mosolyogva egy grillsütő fölé, mintha épp annak megsütésére készülne. Egy másik videón az újságírók számára jól ismert Abu Szakkar, az Aszad-rezsim elleni harcosok egyik parancsnoka látható, amint egy halott katona testéből kivág szerveket. Közben a kamerába beszélve fenyegeti a kormányerőket, fogadkozva, „Istenre esküszöm, megesszük a szíveteket és a májatokat\". Szakkar alapító tagja volt a Farúk Brigádnak, a felkelők egyik legnagyobb csoportjának, de ahogy az ellenzék töredezni kezdett, maga is saját sereget hozott létre. A több százra tehető ellenzéki csoportosulások mozaikjában Szakkar emberei nem igazán sorolhatók sem a világiak, sem a keményvonalas iszlamisták soraiba, ők a legrettenthetetlenebb harcosok kategóriájába tartoznak.

Reinoud Leenders, a londoni King\'s College hadtudományokkal foglalkozó professzora szerint ezeket a brutális képeket mindkét oldal eszközként használja: ezzel fejezik ki, hogy ellenségeiket teljességgel semmibe veszik, valósággal megfosztják emberi mivoltuktól. A rezsim elleni lázadásra reagálva Aszad erői tömeges gyilkosságokba és kínzásokba fogtak, hogy kiirtsák a civil lakosság soraiban rejtőző felkelőket. „A kormányerők nehezen tudják kiszűrni az ellenzék tagjait, ezért elijesztik egy adott területről a lakosságot, hogy felfedjék a lázadókat\" – fejtette ki a professzor. Leenders szerint ez irracionálisnak és merő indulatból elkövetett cselekedetnek tűnik, pedig racionális alapja van. Nadim Houry, a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberi jogi szervezet Szíriával és Libanonnal foglalkozó kutatója a háború kezdete óta dokumentálja a súlyos jogsértéseket. Tapasztalata szerint a szemben álló felek egyre brutálisabb dolgokat követnek el egymás ellen. „Mindkét oldal úgy viselkedik, mintha a túlélésük forogna kockán, a háborút zéró összegű játszmaként fogják fel\" – mondta Houry. A vereségtől való félelem elnyomja a borzalmakat elítélő hangokat, amelyek egyébként mindkét oldal támogatói körében megfogalmazódnak. A szíriai kormány soha nem ismerte el, hogy a hadsereg soraiban valaha is kegyetlenségeket követtek volna el. A katonák által megölt fegyveresekre mindig „terroristákként\" utalt, és a hivatalos kommunikáció szerint az elfoglalt területeket a kormányerők „megtisztították\".

A szíriai konfliktus a négy évtizede hatalmon levő Aszad-rezsim elleni felkelésként indult. Az utóbbi időben azonban a harcok kezdenek egyre inkább felekezetek közti gyűlölködéssé, véres leszámolások sorozatává átalakulni. A felkelőket a népesség többségét kitevő szunnita muszlimok vezetik, míg Aszadot alapvetően a síita muszlim alavita kisebbség támogatja. Ez a szektás szembenállás és gyűlölködés alapja. A szíriai háború egyik legsötétebb közelmúltbeli epizódjai közé tartozik az a mészárlás, amelyet a kormányerők hajtottak végre a Tartúsz tartománybeli Bánjász város környékén két szunnita muszlim enklávéban. Helyi lakosok elmondása szerint a katonák házról-házra járták a településeket, teljes családokat irtottak ki a legbrutálisabb eszközökkel, több férfi fejét betontömbökkel zúzták szét. A hírek szerint a három napig tartó vérengzés után több mint 300 áldozatot azonosítottak. A helyszínen készült videókon legalább egy tucat gyerek holtteste is látható, több száz embernek nyoma veszett. Helyi ellenzékiek szerint vallási alapú „tisztogatás\" történt, mégpedig azzal a céllal, hogy kiszorítsák a szunnitákat arról a területről, amely Szíria esetleges felbomlása után egy alavita állam részét képezné. Basszám al-Kádi közismert kormánypárti író viszont úgy vélte, nem felekezeti indíttatású mészárlásokról van szó. Szerinte a gyilkosságokat olyan „bűnözők követték el, akik nem az alavitákat képviselik\". A tartúszi mészárlás megfigyelők szerint rávilágít arra, hogy olyan mélységekig fajult el a konfliktus, amelyből elérhetetlenül távolinak látszik a megbékélés lehetősége. Nadim Houry szerint különösen aggasztó a nemzetközi hatalmak hallgatása, miközben több mint egy éve mindennaposak a mészárlások. Az Egyesült Államok és Oroszország konferenciát javasolt a háború lezárására, de a tárgyalóasztal melletti megbékélés pillanatnyilag teljesen irreálisnak tűnik. Houry úgy véli, a Szíriában zajló események és a diplomáciai elképzelések köszönő viszonyban sincsenek egymással.