Úton Németországba

Németország – amely 2018-ban kapta meg a rendezési jogot egyetlen riválisával, Törökországgal szemben – tíz városában rendeznek Eb-meccseket: a házigazdák Skócia elleni nyitótalálkozójának a müncheni Allianz Arena, a július 14-ei döntőnek pedig a berlini Olimpiai Stadion ad otthont, közben Dortmund, Stuttgart, Gelsenkirchen, Frankfurt, Hamburg, Düsseldorf, Köln és Lipcse is vendégül látja a futballünnepet.

Harmadiknak a németeket „dobta a gép” (12,4), akiket Spanyolország (9,6) és Portugália követ (9,2), majd jócskán leszakadva Hollandia (5,1) és a címvédő Olaszország (5).

Ugyanakkor például az egyik legnépszerűbb romániai sportfogadó-irodánál Anglia és Franciaország végső győzelme egyaránt 4,5-szörös pénzt fizet, Németország 6,5-ös, Spanyolország 9-es, Portugália 10-es, Belgium 15-ös, Olaszország pedig 17-es szorzót kapott.

Ezek az adatok is arról árulkodnak, hogy a házigazda Nationalelf ha nem is a legnagyobb, de az egyik legnagyobb favorit – mivel a csoportkörben többek között Magyarországgal is megmérkőznek, az A jelű kvartettről bővebben Eb-beharangozónk következő, a magyar és a román nemzeti tizenegynek külön szentelt cikkünkben olvashatnak.

A taljánok – akárcsak legutóbb 2021-ben – ismét úgy vágnak neki az Eb-nek, hogy azt megelőzően nem jutottak ki a vébére, azonban most még nagyobb meglepetés lenne fináléba jutásuk, hiszen az immár Luciano Spalletti által felkészített keretükből számos „nagy öreg” hiányzik.

A selejtezőkben sem brillíroztak: oda-vissza kikaptak az angoloktól, és csak az utolsó körben kerülték el a pótselejtezős helyet egy ukránok elleni döntetlennel. Eközben a spanyolok tavaly a Nemzetek Ligája megnyerésével jelezték, felfelé ívelő pályán vannak. Keretük – mint mindig – tele van klubszinten brillírozó játékosokkal, fiatal tehetségekkel, de – mint mindig – kérdés, mennyire tudnak összeforrni egy ilyen jelentős tornára. A horvátok ezúttal is a nagy tapasztalattal bíró, európai topligákban játszó futballistáikra építenek, míg Albánia – annak ellenére, hogy megnyerte selejtezőcsoportját – nem dédelgethet valós továbbjutási reményeket, főleg „vékony” keretüknek, rövid kispadjuknak köszönhetően.

Nemcsak kezdő tizenegyük, Eb-keretük, hanem az otthon hagyottak tábora is – kis túlzással – hemzseg a nagynevű játékosoktól, és ha a gördülékeny csapatjáték mellett kapusposzton és a védelemben is felnőnek a támadó szellemű sztárok képességeihez-megvalósításaihoz, nehezen lehet megállítani őket. Gareth Southgate szövetségi kapitány olyannyira bízik csapatában, hogy kijelentette: ha nem nyerik meg a tornát, lemond. De persze lesznek ellenfelek is, például mindjárt a csoportban Dánia, amely topligás játékosokkal teletűzdelve – a legutóbbi Eb-bronz után – ezúttal is messzire juthat: még akkor is, ha esetleg csak a csoportmásodik helyről.

A két csoportfavoritot meglepetésszerzésre képes két szláv válogatott, Szlovénia és Szerbia próbálja megszorongatni. Előbbi kevés, európai szinten is ismert játékost vonultat fel, viszont a selejtezőkben magabiztos játékot mutattak (éppen a dánok mögött végezve a második helyen). Szerbia jóval több nagy nevet hoz Németországba, ahol újfent az lesz a kérdés, mennyiben sikerül csapattá kovácsolni legjobbjaikat (akik a magyarok mögött zárva jutottak ki).

Didier Deschamps 2012 óta három vébé-, illetve Eb-döntőt hozott össze a gallokkal, és annak ellenére, hogy a legutóbbi kontinensviadalon meglepetésre már a nyolcaddöntőben búcsúztak (Svájccal szemben), most is kiemelt favoritok. Hiszen szinte minden poszton világklasszis játékosokat tudnak felmutatni, élükön a frissen a Real Madridhoz igazolt Kylian Mbappéval.

A hollandok a selejtezőkben éppen az őket oda-vissza legyőző franciák mögött végeztek, de mások ellen magabiztosan játszottak, nem véletlenül, hiszen itt is rengeteg sztár kaphat helyet a kezdő 11-ben, még akkor is, ha támadószekciójuk talán egy picivel kevésbé „halálos”, mint ahogy az elmúlt évtizedekben megszokhattuk tőlük.

De nem csak a két nagynevű válogatott miatt tartják az egyik, ha nem a legerősebb kvartettnek a D csoportot, amely a FIFA-ranglistán elfoglalt helyek alapján (2,, 7., 25., 28.) is a legelőkelőbb átlagot hozza. Bár Ausztria nincs teletűzdelve világsztárokkal, csoportmásodikként jutott tovább (a belgák mögött), és a korábbi nagy tornákon sem remekelt, azért nem teljesen véletlen, hogy a világ 25. legjobb válogatottjaként tartják számon őket: a favoritoknak is vigyázniuk kell a Dortmunddal Bajnokok Ligája-döntőt játszó Marcel Sabitzer és társaival szemben.

Lengyelország a FIFA-rangsorban 28., de persze nem csak ezért nehéz ellenfél: Robert Lewandowski személye garancia a gólveszélyre (bár az első, hollandok elleni meccsen sérülés miatt nem játszik). Ugyanakkor tény, hogy nincsenek a legjobb formájukban, a selejtezőkben az albánok és a csehek is megelőzték őket, a pótselejtezők utolsó körében csak büntetőpárbajban győzték le Walest.

A belga–szlovák–ukrán–román kvartett alkotta E csoportra utóbbi érintettsége miatt beharangozónk következő részében térünk ki.

Törökország sejeltezős csoportelsőként – a horvátokat és a walesieket is megelőzve – jelezte: a nagyrészt az eleve nem gyenge török bajnokságban szereplő játékosokra és néhány topligás sztárra építő válogatottjuk bárkivel képes felvenni a harcot. Ugyanez elmondható a csehekről is, akik talán annyival „indulnak hátrányból”, hogy az Eb felé vezető úton Albánia megelőzte őket csoportjukban. Georgia (Grúzia) a torna egyetlen újoncaként, a leggyengébbként számon tartott válogatottként lép pályára. A Nemzetek Ligája kegyes rendszerének köszönhetően játszhatott pótselejtezőt, és a mindent eldöntő párharcban büntetőkkel legyőzte Görögországot. A története első Eb-jén Hvicsa Kvarachelia vezérletével szereplő válogatott bármilyen apró megvalósításnak szívből örülhet.

Utána a csoportmeccsek naponta 16, 19 és 22 órától lesznek, egészen a harmadik fordulóig, amikor egy-egy kvartett két összecsapása egy időben, 19 vagy 22 órakor rajtol. Romániában a Pro csoport (Pro Tv, Pro Arena), Magyarországon a közmédia (élen az M4 Sporttal) közvetíti az EURO 2024-et.