Szentgyörgyről Kenyába: erdélyi magyar sikeredző áll a honosított romániai atléták, olimpikon mögött

Sánta Károly neve ismerősen csenghet az atlétika iránt rajongó erdélyi szurkolók számára. A Székelyudvarhely környéki magyar felmenőkkel rendelkező (szülei Farkaslakáról, illetve Kecsetről származnak), Segesváron felnőtt, majd Marosvásárhelyen atletizált, és ugyanott egyetemet végzett edző karrierje első évtizedeiben sokat tett azért, hogy Sepsiszentgyörgy – ahol évekig dolgozott – felkerüljön az ország atlétikai térképére.

Nemcsak a székelyföldi kisváros sportéletére volt nagy hatással Sánta Károly – vagy ahogyan a román média és közönség ismeri: Carol Șanta –, hiszen edzőként szinte mindent elért, amire a szakmájában vágyni lehet.

Dicsőséglistájáról már csak az olimpiai érem hiányzik.

Huszonkilenc testvére van Románia első sportolójának, aki kijutott a párizsi olimpiára

„Édesapám gazdag. De csak feleségekben” – mondta viccelődve Delvine Meringor maratonfutó, aki a nemrég elért kimagasló eredményével kiharcolta a jövő évi olimpiai szereplést. Mégpedig – bár kenyai – Románia színeiben.

A hazai sikerek után karrierjét Törökországban, majd Kenyában folytatta – nekünk is az afrikai országban sikerült elérnünk online a 2400 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, körülbelül 40 ezer lakosú Itenben élő edzőt. Hamar kiderült, hogy a távolság nem akadály: Itenben nagyszerű az internetlefedettség, szinte mindenkinek van okostelefonja. Sánta Károly is így tartja a kapcsolatot a családjával, amelynek tagjai az évek alatt párszor megfordultak nála látogatóban, de inkább ő jár haza, igyekszik kéthavonta otthon tölteni egy-két hetet.

A globalizáció másik előnye az, hogy ma már Itenben – amelyet a győztesek városának neveznek, ugyanis az elmúlt évtizedekben több tucat olimpikon futó indult innen útnak – minden lehet kapni, Sánta Károly is meg tudja venni a tanítványainak például a szükséges futócipőket, felszerelést.

Beszélgetésünk elején Sánta Károly felidézte karrierje kezdetét. Az egyetem befejezése után lehetősége volt elvégezni egy továbbképzést: 1500, testnevelést végzett diákból 30 a sport tudományos vetületeit is megismerve nyert betekintést az edzősködés rejtelmeibe.

Bár a képzés megnyitotta előtte a kapukat, lehetősége lett volna egy jó csapatnál, klubnál munkába állni, ő olyan helyre szeretett volna menni, ahol szinte a nulláról lehet, kell kezdeni, ahol érvényesülhet. Elmondása szerint így esett a választása Sepsiszentgyörgyre,

ami akkoriban „megbújt” az országos szinten híres atlétikai központnak számító Kézdivásárhely árnyékában. „Nekem mindenképp bevált ez a választás” – szögezte le.

Sánta Károly 1978-ban került Sepsiszentgyörgye, majd 1980-ban az ifjúsági válogatott edzője lett, 1981-től már a felnőtt válogatott keretnél dolgozott, ám saját bevallása szerint nagyválogatottnál nem találta meg azt, amire vágyott, azt, amire számított.

Fontos pillanatot jelentett az 1982-es év, amikor egy ifjúsági olimpiai felkészülési központot létesítettek Szentgyörgyön, amely jobb körülményeket, több lehetőséget jelentett.

Attól fogva Sánta Károly gondosan megalkotott program alapján dolgozhatott a sportolókkal, aminek eredménye hamar meg is látszott. Még 1980-ban létrehozták a helyi sportklubnál is az atlétikai szakosztályt, amely a 2010-es évek végéig igencsak sikeres volt, országos, Balkán-, Európa- és világbajnoki érmeket is felmutatva. Sánta Károlyt 2001-ben nevezték ki a sportklub élére, ahol egészen 2011-ig tevékenykedett, amikor is úgy döntött, hogy folytatni szeretné atlétikaedzői pályafutását.

A sepsiszentgyörgyi évek kapcsán arra is rákérdeztünk, hogy miben volt más a munkája ott a rendszerváltás előtt, mint a forradalom után. Sánta Károly elmondta, hogy a forradalom előtti rendszernek az atlétika szempontjából két „oldala” volt.

Anyagilag és a felkészülési lehetőségeket tekintve jobb volt, mint a rendszerváltás után.

Például az iskolai és az ifjúsági sport sokkal szervezettebb volt, illetve akkor a sportiskolától minden nyáron és télen is elmehettek száz-száz diákkal táborozni, míg a rendszerváltás után a keret általában csak 5-10 sportoló táboroztatását tette lehetővé. A másik oldalon azonban ott volt a hátrány, hogy korlátozva voltak a külföldi versenyzési lehetőségek, a kapcsolatépítés.

„Ezt támasztja alá az, ami a román sportban, sporttal történt a rendszerváltás után:

– vélekedett a szakember.

A tréner nehezen tudna kiemelni neveket és díjakat, amelyekre a legbüszkébb a sepsiszentgyörgyi évekből, de jelezte:

volt olyan évtized, melynek során a háromszéki megyeszékhelyen felkészített sportolók összesen több mint 400 országos bajnoki címet szereztek.

Szerinte azért is jó döntés volt számára Sepsiszentgyörgyöt választani, mert „szépen, lépésről lépésre” haladt előre a klub, de hamar meglátszott a munka eredménye, hiszen a korlátozott költségvetés ellenére a kisvárosi sportklub 3-4 sportolója is kijutott olimpiára. Egyébként a háromszéki település jó felkészülési terepet biztosított, hiszen 1996-ban egyike volt azon kevés helyeknek az országból, ahol volt műanyag borítású atlétikapálya, amin nagyszerű volt edzeni.

Aztán amikor 2011-ben Sánta úgy döntött, hogy visszatér edzőnek, mondhatni váratlanul, egy magánbeszélgetés nyomán ajánlottak fel neki egy szerződést: Törökországba hívta az ottani szövetség. Lapunknak felidézte: kezdetben nem volt arról szó, hogy ő Kenyában edzi majd a honosított atlétákat – bár már az elején felmerült, hogy Törökország fiatal kenyai futókat honosítana, és ebben a folyamatban kérik az ő segítségét. Sánta választhatta ki azokat a még nem túl ismert sportolókat, akikben látott lehetőséget, akikbe érdemes volt „befektetni”.

– hangsúlyozta. Törökországba szerződésekor még azt hitte, hogy csak ritkán kell majd Kenyába utaznia, de ez egy „csapda” volt, hiszen a kenyai atléták a legjobban Kenyában tudnak felkészülni, ahol a magasság, a levegő, az éghajlat, az ottani egészséges ételek mind segítik a munkájukat. „Beleesett a csapdába”, hiszen 2011 és 2018 között, amíg a szerződése érvényben volt, ideje nagy részét már az afrikai országban töltötte – akárcsak most.

Törökországi évei kapcsán felhívta a figyelmet, hogy ez a török atlétika megszületésének időszaka volt – hiszen addig nem voltak túl eredményesek ezen a téren –, nagyon fontos érmeket, helyezéseket szereztek meg, tulajdonképpen csak az olimpiai dobogóra nem léphettek fel.

Szerinte a kenyai honosítások, illetve az atlétikára szánt költségvetés megemelése nagyon hasznosnak bizonyultak – főleg ifjúsági szinten – Törökország számára. Sánta végül 2018-ban szakított a török szövetséggel, mert úgy érezte, nem használják ki eléggé a honosítások lehetőségeit, a dolgok nem abba az irányba alakultak, amerre ő szerette volna. A „szakítás” ellenére ő Kenyában maradt, saját pénzen, illetve a Romániában sportügynökként és laptulajdonosként ténykedő fia (az Observatorul de Covasna nevű újság tulajdonosa) anyagi támogatása segítségével folytatta munkáját.

Felidézte, hogy eleinte furcsa volt a kenyai élet, az ottani mindennapok, az, hogy egy teljesen új világba került, de nagyon hamar „elterelték a figyelmét” a hely adottságai, hogy Iten a közel 2500 méteres magasságával, a mindig tökéletes klímájával mekkora lehetőséget jelent a sportban. Épp ezért bár távol volt, van a családtól, edzés közben mindig jól érzi magát.

Először 2018-2019 táján vetette fel neki valaki az ötletet, hogy Románia számára is honosíthatna sportolót, de akkor ő úgy érezte, hogy ez még túl korai lenne, az ország nincs felkészülve rá. Végül 2021. május 13-án sikerült három kenyai lányt honosítani. „Igazi támogatást akkor még nem kaptunk, csak 2022 októberétől, amikor a Bukaresti Dinamo klubjához igazoltunk. Kevesebb mint 500 nap van a párizsi olimpiai játékokig, és próbálom az ígéretemet betartani, és érmet szerezni ott” – mondta Sánta Károly. Aki egyébként a Bukaresti Steaua sportklubjával kezdte a romániai együttműködést, mindhárom kenyai tanítványa oda igazolt.

Ám tavaly konfliktusba keveredtek a katonai sportklubbal, aminek nyomán két sportoló – Joan Chelimo és Stella Rutto – a Dinamóhoz igazolt, és Sánta Károly is a piros-fehérekkel folytatta az együttműködést. Közben Delvine Meringor a Steauánál maradt, szerződést hosszabbított. Utóbbi már kiharcolta a párizsi olimpiai szereplést, de két honfitársa is esélyes erre, sőt eredményeik alapján akár olimpiai éremre is.

Az atlétikaedző arra is rávilágított, hogy a honosítás bonyolult folyamat, így bár az olimpiai szereplés már biztos, a három kenyai atléta teljes jogkörökkel hivatalosan csak 2024-től vehet részt román színekben versenyeken, bajnokságokon. Sánta Károly azt is elmesélte, hogy a három atlétával már 2017 óta dolgozik; hosszú a felkészülési folyamat, ami azért is van, mert tapasztalatból tudja, hogy

egy honosított sportolóval szemben mindig nagyobbak az elvárások, mint egy hazaival szemben,

így azt akarta, hogy az adott pillanatban tényleg készen álljanak.

Az edző elmondta a Krónikának, hogy a lányok honosítása kapcsán egyaránt kapott pozitív és negatív visszajelzéseket. Tapasztalatai is vegyesek, hiszen maga a folyamat nagyon nehézkes volt, de például a sajtó nagyon pozitívan fogadta a kenyai sportolókat. Hozzátette, bár kezdetben az anyagi lehetőségek miatt is egyszerűbb volt a mindig tökéletes klímájú Kenyában edzeni, tavaly óta az az elképzelés, hogy májustól kezdve Romániában legyenek az edzések: a sportolók szokják meg az itteni környezetet is.

Még tanulják a nevét: kenyai születésű maratonfutó az első romániai sportoló, aki kijutott a párizsi olimpiára

Delvine Relin Meringor a harmadik helyen zárta a barcelonai maratont, ezzel a romániai sportolók közül elsőként bebiztosította helyét a 2024-es párizsi ötkarikás játékokon – közölte vasárnap a Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR).

A három sportolónő általa már előzetesen is viszonylag sokat tudott Romániáról, alapvetően nagyon pozitívan, reménykedve álltak, állnak a honosításukhoz.

Sánta Károly azt is elmondta, hogy bár felmerült benne a visszavonulás gondolata, a párizsi olimpia, annak eredményei lesznek a döntők a kérdésben.

Elárulta, ő másként remélte a dolgok alakulását, azt hitte: hogy már 2016-ban Törökország színeiben meglehet az olimpia érem, majd utána azt remélte, hogy a kenyai lányok romániai honosítása elrendeződik a tokiói olimpiáig, de elképzelései nem váltak valóra. Családja biztatására vágott neki újra, és reménykedik újból.

Magyar származása kapcsán elmondta, hogy bár most Kenyában él, ahol többnyire angolul beszél, illetve szakmai ügyekben is angolul vagy románul kommunikál, a felesége is román, de sok a magyar barátja, így magyarul is van lehetősége társalogni.

– szögezte le a Krónikának Sánta Károly.