korábban írtuk

Huszonkilenc testvére van Románia első sportolójának, aki kijutott a párizsi olimpiára

„Édesapám gazdag. De csak feleségekben” – mondta viccelődve Delvine Meringor maratonfutó, aki a nemrég elért kimagasló eredményével kiharcolta a jövő évi olimpiai szereplést. Mégpedig – bár kenyai – Románia színeiben.

A hazai sikerek után karrierjét Törökországban, majd Kenyában folytatta – nekünk is az afrikai országban sikerült elérnünk online a 2400 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, körülbelül 40 ezer lakosú Itenben élő edzőt. Hamar kiderült, hogy a távolság nem akadály: Itenben nagyszerű az internetlefedettség, szinte mindenkinek van okostelefonja. Sánta Károly is így tartja a kapcsolatot a családjával, amelynek tagjai az évek alatt párszor megfordultak nála látogatóban, de inkább ő jár haza, igyekszik kéthavonta otthon tölteni egy-két hetet.

ami akkoriban „megbújt” az országos szinten híres atlétikai központnak számító Kézdivásárhely árnyékában. „Nekem mindenképp bevált ez a választás” – szögezte le.

Sánta Károly 1978-ban került Sepsiszentgyörgye, majd 1980-ban az ifjúsági válogatott edzője lett, 1981-től már a felnőtt válogatott keretnél dolgozott, ám saját bevallása szerint nagyválogatottnál nem találta meg azt, amire vágyott, azt, amire számított.

Attól fogva Sánta Károly gondosan megalkotott program alapján dolgozhatott a sportolókkal, aminek eredménye hamar meg is látszott. Még 1980-ban létrehozták a helyi sportklubnál is az atlétikai szakosztályt, amely a 2010-es évek végéig igencsak sikeres volt, országos, Balkán-, Európa- és világbajnoki érmeket is felmutatva. Sánta Károlyt 2001-ben nevezték ki a sportklub élére, ahol egészen 2011-ig tevékenykedett, amikor is úgy döntött, hogy folytatni szeretné atlétikaedzői pályafutását.

Például az iskolai és az ifjúsági sport sokkal szervezettebb volt, illetve akkor a sportiskolától minden nyáron és télen is elmehettek száz-száz diákkal táborozni, míg a rendszerváltás után a keret általában csak 5-10 sportoló táboroztatását tette lehetővé. A másik oldalon azonban ott volt a hátrány, hogy korlátozva voltak a külföldi versenyzési lehetőségek, a kapcsolatépítés.

„Ezt támasztja alá az, ami a román sportban, sporttal történt a rendszerváltás után:

– vélekedett a szakember.

Sepsiszentgyörgyi sikerek

A tréner nehezen tudna kiemelni neveket és díjakat, amelyekre a legbüszkébb a sepsiszentgyörgyi évekből, de jelezte:

Szerinte azért is jó döntés volt számára Sepsiszentgyörgyöt választani, mert „szépen, lépésről lépésre” haladt előre a klub, de hamar meglátszott a munka eredménye, hiszen a korlátozott költségvetés ellenére a kisvárosi sportklub 3-4 sportolója is kijutott olimpiára. Egyébként a háromszéki település jó felkészülési terepet biztosított, hiszen 1996-ban egyike volt azon kevés helyeknek az országból, ahol volt műanyag borítású atlétikapálya, amin nagyszerű volt edzeni.

A nagy visszatérés: törököt fogott

Aztán amikor 2011-ben Sánta úgy döntött, hogy visszatér edzőnek, mondhatni váratlanul, egy magánbeszélgetés nyomán ajánlottak fel neki egy szerződést: Törökországba hívta az ottani szövetség. Lapunknak felidézte: kezdetben nem volt arról szó, hogy ő Kenyában edzi majd a honosított atlétákat – bár már az elején felmerült, hogy Törökország fiatal kenyai futókat honosítana, és ebben a folyamatban kérik az ő segítségét. Sánta választhatta ki azokat a még nem túl ismert sportolókat, akikben látott lehetőséget, akikbe érdemes volt „befektetni”.

– hangsúlyozta. Törökországba szerződésekor még azt hitte, hogy csak ritkán kell majd Kenyába utaznia, de ez egy „csapda” volt, hiszen a kenyai atléták a legjobban Kenyában tudnak felkészülni, ahol a magasság, a levegő, az éghajlat, az ottani egészséges ételek mind segítik a munkájukat. „Beleesett a csapdába”, hiszen 2011 és 2018 között, amíg a szerződése érvényben volt, ideje nagy részét már az afrikai országban töltötte – akárcsak most.

Szerinte a kenyai honosítások, illetve az atlétikára szánt költségvetés megemelése nagyon hasznosnak bizonyultak – főleg ifjúsági szinten – Törökország számára. Sánta végül 2018-ban szakított a török szövetséggel, mert úgy érezte, nem használják ki eléggé a honosítások lehetőségeit, a dolgok nem abba az irányba alakultak, amerre ő szerette volna. A „szakítás” ellenére ő Kenyában maradt, saját pénzen, illetve a Romániában sportügynökként és laptulajdonosként ténykedő fia (az Observatorul de Covasna nevű újság tulajdonosa) anyagi támogatása segítségével folytatta munkáját.

Felidézte, hogy eleinte furcsa volt a kenyai élet, az ottani mindennapok, az, hogy egy teljesen új világba került, de nagyon hamar „elterelték a figyelmét” a hely adottságai, hogy Iten a közel 2500 méteres magasságával, a mindig tökéletes klímájával mekkora lehetőséget jelent a sportban. Épp ezért bár távol volt, van a családtól, edzés közben mindig jól érzi magát.

Román színek vonzásában

Először 2018-2019 táján vetette fel neki valaki az ötletet, hogy Románia számára is honosíthatna sportolót, de akkor ő úgy érezte, hogy ez még túl korai lenne, az ország nincs felkészülve rá. Végül 2021. május 13-án sikerült három kenyai lányt honosítani. „Igazi támogatást akkor még nem kaptunk, csak 2022 októberétől, amikor a Bukaresti Dinamo klubjához igazoltunk. Kevesebb mint 500 nap van a párizsi olimpiai játékokig, és próbálom az ígéretemet betartani, és érmet szerezni ott” – mondta Sánta Károly. Aki egyébként a Bukaresti Steaua sportklubjával kezdte a romániai együttműködést, mindhárom kenyai tanítványa oda igazolt.

Ám tavaly konfliktusba keveredtek a katonai sportklubbal, aminek nyomán két sportoló – Joan Chelimo és Stella Rutto – a Dinamóhoz igazolt, és Sánta Károly is a piros-fehérekkel folytatta az együttműködést. Közben Delvine Meringor a Steauánál maradt, szerződést hosszabbított. Utóbbi már kiharcolta a párizsi olimpiai szereplést, de két honfitársa is esélyes erre, sőt eredményeik alapján akár olimpiai éremre is.

így azt akarta, hogy az adott pillanatban tényleg készen álljanak.

Az edző elmondta a Krónikának, hogy a lányok honosítása kapcsán egyaránt kapott pozitív és negatív visszajelzéseket. Tapasztalatai is vegyesek, hiszen maga a folyamat nagyon nehézkes volt, de például a sajtó nagyon pozitívan fogadta a kenyai sportolókat. Hozzátette, bár kezdetben az anyagi lehetőségek miatt is egyszerűbb volt a mindig tökéletes klímájú Kenyában edzeni, tavaly óta az az elképzelés, hogy májustól kezdve Romániában legyenek az edzések: a sportolók szokják meg az itteni környezetet is.

korábban írtuk

Még tanulják a nevét: kenyai születésű maratonfutó az első romániai sportoló, aki kijutott a párizsi olimpiára

Delvine Relin Meringor a harmadik helyen zárta a barcelonai maratont, ezzel a romániai sportolók közül elsőként bebiztosította helyét a 2024-es párizsi ötkarikás játékokon – közölte vasárnap a Román Olimpiai és Sportbizottság (COSR).

A három sportolónő általa már előzetesen is viszonylag sokat tudott Romániáról, alapvetően nagyon pozitívan, reménykedve álltak, állnak a honosításukhoz.

Elárulta, ő másként remélte a dolgok alakulását, azt hitte: hogy már 2016-ban Törökország színeiben meglehet az olimpia érem, majd utána azt remélte, hogy a kenyai lányok romániai honosítása elrendeződik a tokiói olimpiáig, de elképzelései nem váltak valóra. Családja biztatására vágott neki újra, és reménykedik újból.

– szögezte le a Krónikának Sánta Károly.