Fájdalomdíj: ötödik lett a magyar női vízilabda-válogatott

A délutáni helyosztónak egyforma eséllyel indulhatott neki mindkét gárda, mivel az utóbbi években rendre kiélezett csatát vívtak egymással a felek, hol az egyik, hol a másik csapat győzött. Ráadásul küzdelmeik többnyire világversenyes érmekért zajlottak, ezért a pénteki mérkőzésükön az is kérdés volt: melyik válogatott tette túl magát a csalódáson, hogy most nem dobogóért, hanem csak az ötödik helyért szállnak vízbe egymás ellen.

A magyarok tavaly Európa-bajnokok lettek, a riói olimpián pedig negyedikek, az olaszoknak 2016-ban Eb-bronz és olimpiai ezüst jutott, a budapesti előtti utolsó vb-n, 2015-ben Kazanyban pedig utóbbiak harmadikként, előbbiek viszont csupán kilencedikként végeztek. Ugyanakkor az egymással csúcseseményen vívott pólós ütközetek közül az eddigi utolsónak az emléke a mostani vb-házigazda számára maradt meg kellemesnek: a múlt évi, belgrádi kontinensviadal elődöntőjében 10-5-ös magyar diadal született.

Péntek a margitszigeti Hajós uszoda nagymedencéjében a magyarok kezdtek jobban: Csabai Dóra tökéletes passzából a balkezes center, Bujka Barbara továbbította a labdát a kapuba. Ám nem késett sokat az olasz egyenlítés sem (1-1). A vb-újonc Szilágyi Dorottya lövésére nem volt ellenszere az itáliaiak kapusának, s hasonlóképpen hatékony kísérlettel célzott Antal Dóra is. Viszont a vb-n már 18-adszor eredményes Roberta Bianconi is hibátlanul lőtt.

A második negyed Keszthelyi Rita megúszásával kezdődött, a csapatkapitány magabiztosan csúsztatott a bal alsó sarokba (4-2). Emberelőnyből szépítettek az olaszok, de Keszthelyi bombája is célba ért (5-3). A duplázó Arianna Garibotti hozta megint közelebb a riválist, de kevéssel később már a másik vb-újoncot, Gurisatti Grétát ünnepelhette hatásos alakításáért a hatezres szurkolósereg (6-4).

A harmadik játékrészt Szilágyi háríthatatlan lövése vezette be, s maradt is a háromgólos előny, miután Gangl Edina roppant magabiztosan védett. A triplánál tartó Bianconi büntetőjét azonban ő sem tudta hárítani (7-5). Ekkor 8-4 volt a kiállítások aránya „oda”, vagyis a rivális kétszer annyi alkalommal játszhatott emberelőnyben.