– emelte ki Demeter Zsuzsa. A Márton Evelin által vezetett, jó hangulatú, sokszor nagy derültséget keltő beszélgetésen kirajzolódott Száraz Miklós György írói és emberi arcéle, a szerző beszélt életpályájáról, gyermek- és fiatalkoráról, családjáról, pályaválasztásáról, és arról is, hogy kavicsokat, régi edényeket, bokályokat is gyűjt – textíliát azonban nem.

Mint kifejtette, gyerekkorától régész szeretett volna lenni, ő maga szerette volna megtalálni Attila király és Árpád vezér sírját is, de a filmrendezéssel is kacérkodott, és csak 39 éves korában kezdett el írni. Egyébként az egyetemet az ELTE Bölcsészkarán, történelem és levéltár szakon végezte, néhány félév régészetet is hallgatott.

– idézte Márton Evelin Száraz Miklós György mondatát az Író és feladat a 21. században című szövegből, a mondat pedig így folytatódik: „Másodszor meg azért, mert Bibó Istvánnal értek egyet, aki szerint a kíméletlenül pontosan felmért határok, valamint a realitásokon belül elérhető maximális lehetőségek az egyetlen utunk”. Márton Evelin úgy fogalmazott, a frissen díjazott író műveivel találkozni olyan, mint Aladdin lámpásának megdörzsölése: nem tudni, mivel találja magát szemben az olvasó.

Az Andalúziai kutyák című, tárcanovellákat felsorakoztató kötetből felolvasta Babus néném című írását, amely nagynénjének frappánsan, választékosan és láttató erővel megírt leveleit idézi fel. „Ez a szöveg olykor sokkal jobb, mint amilyent mi, írók írunk” – jellemezte Babus nénje szövegét.

Szó esett arról is, hogy a Székelyek című kötet szerzőjének milyen a viszonya a székely tájnyelv szavaival. Száraz Miklós György elmesélte, nagyon sok székelyes fordulatot szeret, és amikor könyvei megjelenése előtt a korrektorok ki akarják javítani, akkor nem engedi: ilyen például a „megkötte magát”, amit „megkötötte magát”-ra akartak javítani. Nagy derültséget keltett a közönség körében, amikor a szerző felolvasta zárásként Macskajaj című írását, szintén az Andalúziai kutyák című kötetből.