Fotó: MTVA
Amikor először értesültem arról, hogy Petőfi Sándor klasszikusa, A helység kalapácsa legújabb filmes változatában a vadnyugat hangulatát idézik meg az alkotók, az első meghökkenést az a felismerés követte, hogy ez a megközelítés egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott.
2023. január 24., 12:042023. január 24., 12:04
2023. január 24., 12:072023. január 24., 12:07
Hiszen a Szemérmetes Erzsók 55 éves bájai miatt a falu kovácsa, Fejenagy és a fondor lelkületű egyházfi, Harangláb közötti – amúgy magyar vidéki miliőben megejtett – leszámolás határozottan a vadnyugati párbajokat idézi, a 19. század is stimmel, vagyis ez a geg akár még ülhet is.
amelyben a klasszikus szereplőket, isteneket, félisteneket és hősöket felvonultató történetek helyett a magyar falvak világának távolról sem annyira fenséges alakjai – kovács, csikós, kántorok, egyházfi, kikapós kocsmárosné, kocsmatöltelékek, na és persze a falu bírája – jelennek meg főhősként.
Csakhogy a Dombrovszky Linda rendezte, a magyar kultúra napja alkalmából a Duna TV-n bemutatott film alkotógárdája valamiért úgy gondolta, hogy mindez nem elegendő. Ezért aztán
Az alapvető probléma az, hogy úgy kellett valahogy megőrizni Petőfi eredeti, zseniális, nyelvi leleményekben tobzódó szövegét – ez jórészt a narrátor elbeszélését jelenti, amit csak ritkán szakítanak meg a szereplők megszólalásai –, hogy közben azért filmszerű is legyen az eredmény.
Ezt sajnos még azzal sem sikerült minden igényt kielégítően elérni, hogy a szereplők saját szövegének hiányát azzal próbálták kompenzálni, hogy némelyikük néha dalra fakad, és egyéb, a közeghez illőnek ítélt Petőfi-verseket kezd el énekelni.
Hiszen kezdetben tényleg úgy tűnik, hogy a magyar közeggel jogosnak tűnő vadnyugati párhuzamot láthatjuk – hogy aztán a cowboykalapos, westerncsizmás narrátor arcán kendővel motorra pattanjon, és úgy érkezzen meg a fő helyszínre, a falusi kocsmába. Ahol a 80-as évek texasi vidéki környezetéből ismert platós teherautók mellett szintén a 80-as évek texasi alakjait idéző öltözetben tanyáznak a vendégek, a 20-as, 30-as évek technikai színvonalát idéző mikrofon elé álló énekesek körül pedig színes neonreklámok villóznak.
A Bud Spencer- és Terence Hill-féle spagettiwestern-paródia megidézése így a Hazárd megye lordjainak látványvilágával keveredik, amit aztán megfejel, hogy a kocsmai tömegverekedés leállítására hívott bíró éppen a hipermodern jacuzzijában ejtőzik. (Bár ez utóbbi még a jobb gegek közé tartozik).
A színészgárda persze igyekszik, de sok dolga nem akad – a koncepció abban merül ki ugyanis, hogy csupán illusztrációként jelennek meg a narrátor által elmondott szöveghez.
Mindent összevetve a műfajok túladagolásával egy alapvetően jó ötletet sikerült annyira túltolni, hogy a néző utólag óhatatlanul úgy érzi: a kevesebb bizony ebben az esetben is sokkal, de sokkal több lett volna.
A helység kalapácsa. Petőfi Sándor műve alapján rendezte: Dombrovszky Linda. Írta: Somogyi György. Szereplők: Pindroch Csaba, Szervét Tibor, Györgyi Anna, Cserna Antal, Ember Márk, Hunyadkürthy István, Gubás Gabi. Kép: Hartung Dávid. Zene: Bolcsó Bálint, Ferenczi György. Értékelés az 1-10-es skálán: 6,5
A Duna tévén láthatják a nézők vasárnap este, a magyar kultúra napján A helység kalapácsa című filmes adaptációt, amely Petőfi Sándor azonos című eposzparódiája alapján készült.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
szóljon hozzá!