Siska-Szabó Hajnalka festőművész a tárlatzáróra is várja a közönséget
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Szeptember 12-én nyílt meg, és október első hetében is látogatható még az aradi Delta Galériában Siska-Szabó Hajnalka Szinonimák című kiállítása. Az aradi festőművész és rajztanár nyolc év szünet után jelentkezett egyéni tárlattal a városában. A legutóbbi megmutatkozás óta eltelt időszakban rengeteg megpróbáltatáson esett át: családi tragédiától a súlyos sérülésig sokféle gond sújtotta, de szerinte a művészet kapaszkodót jelentett, életcélt adott számára. Az idén 50 éves Zeréndi Képtár szellemi örökségének ápolójával, Siska-Szabó Hajnalkával a tárlatnyitó után beszélgettünk.
2024. szeptember 24., 14:002024. szeptember 24., 14:00
– Aradon nyolc év szünet után jelentkezett újra egyéni kiállítással, de közben Budapesten volt saját tárlata. Az ott megjelent képek közül itt is láthatnak néhányat az érdeklődők?
– Ez a kiállítás az elmúlt hat év termése. 2019-ben volt a budapesti Józsefvárosi Galériában egy kiállításom, s annak egy töredéke, mintegy húsz százaléka itt is látható, de a legtöbb új munka és a kiállított festményeknek szinte a fele idén készült. Hetvenöt kép van a falakon, akrillal készült képek. Régen olajfestékkel dolgoztam, de mintegy tíz éve áttértem az akrilra. Lazúrosan festek, ezért van egy kicsit akvarellre emlékeztető, áttetsző hatásuk a képeknek.
– Szinonimák a kiállítás címe: miért esett erre a választás?
– Minden képnek vagy egy szinonimája, lehet az egy emlékkép is. Nekem szükséges a benyomás, egy impulzus, ami a környezetemből megragad, hogy alkothassak, és úgy gondoltam, hogy a nézőben is felkeltenek egy-egy szinonimaképet ezek a festmények, tehát hasonló emlékeket vagy hangulatot ébresztenek benne.
Hetvenöt festmény csodálható meg, az alkotások fele idén készült
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy közel áll önhöz, és inspirálja a természet, emellett nagyon szereti az élénk színeket. Ezeken a festményeken is – laikusként nézve – dominálnak az erős színek. De van-e valamilyen változás az előző munkáihoz képest, mondjuk, a témaválasztásban?
– A természet továbbra is meghatározó a festészetemben, de most már inkább azt mondanám, hogy a környezet, amerre járok, az ad új impulzusokat és élményeket. Megjelentek a városképek is a műveim között, ezek szintén szubjektívek, amik az utazásaim során alakultak ki bennem. Elég sokat voltam külföldön az utóbbi években, és ilyen belső emlékképek jönnek elő.
– Nem szeretnék sebeket felszakítani, de tudom, hogy az elmúlt években megpróbáltatások érték: családi tragédiák, aztán a gyerekek „kirepültek”, majd egy súlyos sérülés akadályozta a mindennapok teendőiben – mindezek hátráltatták az alkotásban, vagy ellenkezőleg, új impulzusokat adtak, netán ezek az érzések és érzelmek megjelennek a most kiállított képeken?
– Természetesen megjelennek, ezek egy ember életében nem maradnak nyomtalanul. Tényleg, az elmúlt hat évben gyökerestől felfordult az életem, de a művészet kapaszkodót jelentett. Nem rögtön a tragédiák meg a lelki sérülés után, de később, a gyógyulás időszakában már egy életcél és kapaszkodó volt a művészet…
A művész a megnyitón, és mellette a kiállítást méltató Kett Groza János festő-grafikus
Fotó: Kurunczi Ferenc
– Ha már művésztelep: több mint két évtizede főszervezője a Nagyzeréndi Nemzetközi Alkotótábornak, és az idén ötvenéves Zeréndi Képtár szellemi örökségének ápolója, szívügye ez a gyűjtemény. Idén megtartották-e az alkotótábort és a szülőfalujában, Nagyzerénden működő képtárnak milyen most a helyzete?
– A koronavírus-járványig folyamatosan szerveztük a művésztelepet, és bár a covid akadályt jelentett, abban az évben is megtartottuk, minimális létszámmal. Azóta is így zajlik, de ennek az az oka, hogy a támogatóink közül, akik mind anyagilag, mind lelkileg mellettünk álltak, sokan elhunytak. Tehát szűkösebb körülmények között, de továbbra is megtartjuk, az idei volt immár a 22. alkalom. Ahogy néhai Csáky Barna támogatónk fogalmazott:
Sajnos a képtárt húsz év után átrendezték, mert a helyi községháza leváltárát nem volt hová áthelyezzék, ezért a képtár egyik termébe költöztették, így most a képanyag háromnegyede raktáron van, és csak egynegyede látogatható. Nagyon remélem, hogy lesz valamilyen pályázat, aminek a révén bővíthetik még egy helyiséggel a képtárat, és a művek újra falra, méltó helyükre kerülnek, és megkapják ismét az őket megillető megbecsülést, mert felbecsülhetetlen értékek halmozódtak fel 1974 óta.
A képtár anyagából egy nagy jubileumi kiállítást szeretnénk rendezni, be is volt az idén tervezve a múzeum szépművészeti osztályának Clio-termébe, de sajnos ott is felújítások kezdődtek, így lemondták a kiállítást, pedig már az időpont is megvolt. Remélem, hogy jövőre, ha befejeződnek a munkálatok, meg tudjuk rendezni ezt a jubileumi kiállítást a Zeréndi Képtár anyagából, s egy albumot is szeretnénk megjelentetni, úgyhogy vannak tervek, nem lehet csak úgy hagyni egy ilyen kulturális értéket.
A Zeréndi Képtár épülete egy archív felvételen
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Ez Románia első vidéki képtára, de az egyetlen is? Van még ehhez fogható?
– Igen, a második szintén az 1970-es években nyílt meg Zsögödön, és azóta létesültek még hasonló állandó jellegű gyűjtemények, főleg Székelyföldön, de itt Arad megyében, meg a Partiumban és a Bánságban ez az egyetlen, immár ötven éves kortárs képzőművészeti gyűjtemény.
– A festészet mellett jelentős helyet foglal el az életében a pedagógusi munka. Egyszer azt mondta, hogy ha nem is képzőművészeket, de rajztanárként a művészetet szerető, pártoló új nemzedéket szeretne nevelni. Hol teszi ezt most?
– Ez ugyanígy célom továbbra is. Jelenleg ugyan betegszabadságon vagyok még, de a Csiky Gergely Főgimnáziumban és az Avram Iancu Általános Iskolában tanítok, tehát egy magyar és egy román iskolában. Mindkét helyen cél, hogy a gyermekek megismerjék a kortárs képzőművészetet, úgyhogy rendszeresen el szoktam vinni őket galériákba, kiállításokra.
– A Delta Galériában meddig látható az ön kiállítása?
– A plakáton október elseje szerepel, de mondták, hogy utána is, akár október 5-ig is megtekinthető lesz, aztán leszedik, mert itt szervezik meg a nemzetközi rajzbiennálét. Az Aradi Magyar Napok szervezői bevették a programba mint látogatható kiállítást, és szeretnék majd szeptember utolsó hétvégéjén egy „finiszázst” is tartani. Mostanában divat lett, hogy nemcsak kiállítás-megnyitót, hanem tárlatzárót is tartanak. Azon is itt leszek, lehet kérdezni, beszélgethetünk a képekről, úgyhogy szeretettel várok mindenkit, aki nem jutott el a megnyitóra, hogy jöjjön, tekintse meg a kiállítást, naponta 10 és 17 óra között nyitva tart a galéria, és utána a tárlatzáróra is mindenkit szívesen várok.
Feltűnt a láthatáron, mégpedig nagyon látványos előzetessel Ridley Scott mestermunkának ígérkező, új nagy eposza, a Gladiátor 2.
Felejthetetlen klasszikusokat is vetítenek a 24. Filmtettfeszten – közölték az október 2. és 6. között Kolozsváron és még 16 erdélyi településen tartandó szemle szervezői.
Olyan gazdag Janovics Jenő életműve – amelynek nagyon is be kellene kerülnie a köztudatba –, hogy nemcsak színházi előadásnak, hanem filmnek is kellene születnie róla.
Fontos, hogy a román színházi szakma is megismerje erdélyi magyar társulatok munkáját, így nemcsak Budapest, hanem Bukarest felé is nyit az öt erdélyi magyar társulatot tömörítő Magyar Színházak Szövetsége (MASZÍN).
Énekművészeket, karmestert, balettművészt, hangszerművészt és műszakos munkatársat is díjazott a Kolozsvári Magyar Opera.
Szeptember 27–29. között Gyulán és környékén rendezik meg a Muzsikál az erdő programsorozatot. Nagyvárad idén is bekapcsolódik a népszerű rendezvénybe.
Bukarestben, a Román Nemzeti Művészeti Múzeumban nyílik kiállítás Soó Zöld Margit 2022-ben elhunyt kolozsvári művész alkotásaiból.
A Szatmárnémeti Harag György Társulat ismét külön repertoárral készül a nagybányai közönség számára.
Árpád-házi királyok történetével érkezik Kolozsvárra a szombathelyi Mesebolt Bábszínház – közölte a szervező Puck Bábszínház.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata kapta a legtöbb díjat a Színházi Kritikusok Céhének keddi budapesti díjátadóján.
szóljon hozzá!