Siska-Szabó Hajnalka festőművész a tárlatzáróra is várja a közönséget
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Szeptember 12-én nyílt meg, és október első hetében is látogatható még az aradi Delta Galériában Siska-Szabó Hajnalka Szinonimák című kiállítása. Az aradi festőművész és rajztanár nyolc év szünet után jelentkezett egyéni tárlattal a városában. A legutóbbi megmutatkozás óta eltelt időszakban rengeteg megpróbáltatáson esett át: családi tragédiától a súlyos sérülésig sokféle gond sújtotta, de szerinte a művészet kapaszkodót jelentett, életcélt adott számára. Az idén 50 éves Zeréndi Képtár szellemi örökségének ápolójával, Siska-Szabó Hajnalkával a tárlatnyitó után beszélgettünk.
2024. szeptember 24., 14:002024. szeptember 24., 14:00
– Aradon nyolc év szünet után jelentkezett újra egyéni kiállítással, de közben Budapesten volt saját tárlata. Az ott megjelent képek közül itt is láthatnak néhányat az érdeklődők?
– Ez a kiállítás az elmúlt hat év termése. 2019-ben volt a budapesti Józsefvárosi Galériában egy kiállításom, s annak egy töredéke, mintegy húsz százaléka itt is látható, de a legtöbb új munka és a kiállított festményeknek szinte a fele idén készült. Hetvenöt kép van a falakon, akrillal készült képek. Régen olajfestékkel dolgoztam, de mintegy tíz éve áttértem az akrilra. Lazúrosan festek, ezért van egy kicsit akvarellre emlékeztető, áttetsző hatásuk a képeknek.
– Szinonimák a kiállítás címe: miért esett erre a választás?
– Minden képnek vagy egy szinonimája, lehet az egy emlékkép is. Nekem szükséges a benyomás, egy impulzus, ami a környezetemből megragad, hogy alkothassak, és úgy gondoltam, hogy a nézőben is felkeltenek egy-egy szinonimaképet ezek a festmények, tehát hasonló emlékeket vagy hangulatot ébresztenek benne.
Hetvenöt festmény csodálható meg, az alkotások fele idén készült
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy közel áll önhöz, és inspirálja a természet, emellett nagyon szereti az élénk színeket. Ezeken a festményeken is – laikusként nézve – dominálnak az erős színek. De van-e valamilyen változás az előző munkáihoz képest, mondjuk, a témaválasztásban?
– A természet továbbra is meghatározó a festészetemben, de most már inkább azt mondanám, hogy a környezet, amerre járok, az ad új impulzusokat és élményeket. Megjelentek a városképek is a műveim között, ezek szintén szubjektívek, amik az utazásaim során alakultak ki bennem. Elég sokat voltam külföldön az utóbbi években, és ilyen belső emlékképek jönnek elő.
– Nem szeretnék sebeket felszakítani, de tudom, hogy az elmúlt években megpróbáltatások érték: családi tragédiák, aztán a gyerekek „kirepültek”, majd egy súlyos sérülés akadályozta a mindennapok teendőiben – mindezek hátráltatták az alkotásban, vagy ellenkezőleg, új impulzusokat adtak, netán ezek az érzések és érzelmek megjelennek a most kiállított képeken?
– Természetesen megjelennek, ezek egy ember életében nem maradnak nyomtalanul. Tényleg, az elmúlt hat évben gyökerestől felfordult az életem, de a művészet kapaszkodót jelentett. Nem rögtön a tragédiák meg a lelki sérülés után, de később, a gyógyulás időszakában már egy életcél és kapaszkodó volt a művészet…
A művész a megnyitón, és mellette a kiállítást méltató Kett Groza János festő-grafikus
Fotó: Kurunczi Ferenc
– Ha már művésztelep: több mint két évtizede főszervezője a Nagyzeréndi Nemzetközi Alkotótábornak, és az idén ötvenéves Zeréndi Képtár szellemi örökségének ápolója, szívügye ez a gyűjtemény. Idén megtartották-e az alkotótábort és a szülőfalujában, Nagyzerénden működő képtárnak milyen most a helyzete?
– A koronavírus-járványig folyamatosan szerveztük a művésztelepet, és bár a covid akadályt jelentett, abban az évben is megtartottuk, minimális létszámmal. Azóta is így zajlik, de ennek az az oka, hogy a támogatóink közül, akik mind anyagilag, mind lelkileg mellettünk álltak, sokan elhunytak. Tehát szűkösebb körülmények között, de továbbra is megtartjuk, az idei volt immár a 22. alkalom. Ahogy néhai Csáky Barna támogatónk fogalmazott:
Sajnos a képtárt húsz év után átrendezték, mert a helyi községháza leváltárát nem volt hová áthelyezzék, ezért a képtár egyik termébe költöztették, így most a képanyag háromnegyede raktáron van, és csak egynegyede látogatható. Nagyon remélem, hogy lesz valamilyen pályázat, aminek a révén bővíthetik még egy helyiséggel a képtárat, és a művek újra falra, méltó helyükre kerülnek, és megkapják ismét az őket megillető megbecsülést, mert felbecsülhetetlen értékek halmozódtak fel 1974 óta.
A képtár anyagából egy nagy jubileumi kiállítást szeretnénk rendezni, be is volt az idén tervezve a múzeum szépművészeti osztályának Clio-termébe, de sajnos ott is felújítások kezdődtek, így lemondták a kiállítást, pedig már az időpont is megvolt. Remélem, hogy jövőre, ha befejeződnek a munkálatok, meg tudjuk rendezni ezt a jubileumi kiállítást a Zeréndi Képtár anyagából, s egy albumot is szeretnénk megjelentetni, úgyhogy vannak tervek, nem lehet csak úgy hagyni egy ilyen kulturális értéket.
A Zeréndi Képtár épülete egy archív felvételen
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
– Ez Románia első vidéki képtára, de az egyetlen is? Van még ehhez fogható?
– Igen, a második szintén az 1970-es években nyílt meg Zsögödön, és azóta létesültek még hasonló állandó jellegű gyűjtemények, főleg Székelyföldön, de itt Arad megyében, meg a Partiumban és a Bánságban ez az egyetlen, immár ötven éves kortárs képzőművészeti gyűjtemény.
– A festészet mellett jelentős helyet foglal el az életében a pedagógusi munka. Egyszer azt mondta, hogy ha nem is képzőművészeket, de rajztanárként a művészetet szerető, pártoló új nemzedéket szeretne nevelni. Hol teszi ezt most?
– Ez ugyanígy célom továbbra is. Jelenleg ugyan betegszabadságon vagyok még, de a Csiky Gergely Főgimnáziumban és az Avram Iancu Általános Iskolában tanítok, tehát egy magyar és egy román iskolában. Mindkét helyen cél, hogy a gyermekek megismerjék a kortárs képzőművészetet, úgyhogy rendszeresen el szoktam vinni őket galériákba, kiállításokra.
– A Delta Galériában meddig látható az ön kiállítása?
– A plakáton október elseje szerepel, de mondták, hogy utána is, akár október 5-ig is megtekinthető lesz, aztán leszedik, mert itt szervezik meg a nemzetközi rajzbiennálét. Az Aradi Magyar Napok szervezői bevették a programba mint látogatható kiállítást, és szeretnék majd szeptember utolsó hétvégéjén egy „finiszázst” is tartani. Mostanában divat lett, hogy nemcsak kiállítás-megnyitót, hanem tárlatzárót is tartanak. Azon is itt leszek, lehet kérdezni, beszélgethetünk a képekről, úgyhogy szeretettel várok mindenkit, aki nem jutott el a megnyitóra, hogy jöjjön, tekintse meg a kiállítást, naponta 10 és 17 óra között nyitva tart a galéria, és utána a tárlatzáróra is mindenkit szívesen várok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!