2009. október 07., 11:062009. október 07., 11:06
A mű 1989 decemberében, a rendszerváltás idején született, olyan több évtizedes időszak után, melyben az igazi művészet mostohagyermekként volt csak jelen. Vişniec ezzel az alkotásával támadta a kommunista rendszert, de általában véve, a művészettől elforduló világot is kritizálja.
Adott egy kis tér: egy váróterem, ahol mi, nézők is jelen vagyunk az előadás idején. És adott négy szereplő: a csellós és három társa, akik végül kitoloncolják a művészt a teremből, mely az adott esetben az egyetlen lehetséges élettér, hiszen kint tombol a vihar, folyamatosan esik az eső. Az egymásra utaltság, az összezártság furcsa dolgokat vált ki a szereplőkből: megmutatja esetlenségüket, gyengeségeiket, türelmetlenségüket, ami végül is a művészt/művészetet jelképező csellós vesztét okozza, hiszen társai nem tudják elviselni a csellós játékát, mely ugyanolyan erős és monoton, mint a kint zuhogó eső.
„Meg kell válni tőle” – fogalmazódik meg a többiekben. Ezt a folyamatot látja a néző, mégpedig úgy, hogy végig nevet, hiszen a humorral, játékkal fűszerezett dráma úgy jut el a mondanivaló kiteljesedéséig, hogy közben a szerző fanyar humora felszabadult nevetésre készteti a nézőt. Jankovics Anna vérbeli szőkenő-alakítása megnevettet, Olcsváry Gellért tiszteletlensége helyenként egyenesen ijesztő, Posta Ervin esetlen öregsége pedig szánalmat ébreszt.
Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, 2009. Szerző: Matei Vişniec. Rendező: Zakariás Zalán. Szereplők: Jankovics Anna, Olcsváry Gellért, Posta Ervin, Hadnagy László. |
Különbözőségük egymásra utaltságukban hasonlósággá válik a csellóssal szemben, ez azonban könnyed játékban nyilvánul meg a néző számára. „Számomra a humornak két arca van: az, amelyik nevetésre, és egy rejtett arca, amely sírásra késztet. A darabjaim a szomorú humor feletti szárnyalások” – vallja M. Vişniec. Míg a csellós őrületbe kergeti a többieket, a nézőt elgondolkodtatja a jelenség. És feltevődik a kérdés, hogy manapság mennyire vagyunk nyitottak a művészetre.
Miután a három szereplő megszabadul a csellóstól, béke köszönt rájuk. A férfiak ülnek a padon, halvát eszegetnek, a legnagyobb közömbösséggel az időjárásról beszélgetnek, miközben a háttérben a riadt arcú nőnek, kezében az elárvult hangszerrel, egyetlen kérdése marad: „És a csellóval mi legyen?”
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.