utólag Litteczky Endre szatmári festő fedezte fel szobrászati alkotásait, majd az olajfestés technikájára tanította. Mohy Papp Aurél műtermébe is eljárt, aki segített megismertetni őt a nyilvánossággal. 1924 és 1925 nyarán a nagybányai szabadiskolában dolgozott, ahol Thorma János korrigálta műveit, majd 1925–1929 között a kolozsvári művészeti főiskola („Belle Arte”) festészeti szakán tanult.

1931-től a Szatmári Református Gimnázium óraadó tanára lett, majd 1937-ben a családjával Désre költözött, ahol rajztanári állást kapott az Andrei Mureşanu Líceumban. 1938–40 között átvette és újjászervezte a Szopos Sándor által alapított dési szabad festőiskolát, 1940-ben Désen megnyitotta első egyéni tárlatát.

Számos erdélyi folyóirat és napilap közölte művészeti írásait, ezekből egy válogatást a Műhelynapló című kötete (Dacia Kiadó, Kolozsvár, 1981) tartalmaz.

A jellegzetes Mohy-stílus

Jelen kiállításra a Sapientia Alapítvány valamint a Székely Nemzeti Múzeum kollekciója mellett több hazai illetve magyarországi magángyűjteményből válogattunk, arra törekedve, hogy a bemutatott művek egyaránt szemléltessék a mintegy hét évtizedet felölelő gazdag életmű jelentős periódusait és a festő jellegzetes témáit is.

az egyik legizgalmasabb és kápráztató színei tekintetében is leglátványosabb önarcképe, a Borotválkozó önarckép (1957); a Banner Zoltán által írt monográfia címlapján szereplő Hegyvölgy utca festőállvánnyal (1971) vagy a monumentális Építők (1975).

Ezek mellett több kisméretű, intimebb hangulatú csendélet, kevésbé ismert portrék és tizenöt grafika (kompozíciós vázlatok, önálló rajzok) is megtekinthetőek a kiállításon. A tárlat további érdekessége, hogy több olyan atipikus festményt is bemutat az 1930-as évek szatmári és dési periódusaiból, amelyeken az ő megszilárdult, nagy kubusokból és színfoltokból építkező képeihez képest szokatlan ecsetkezelés és színharmóniák figyelhetőek meg.

Mintegy szobrászi erővel, nagy formákból és széles foltokból felépített képei a kubusos szerkesztési mód miatt a kubizmust juttatják eszünkbe, de méltatói konstruktivistának, sőt az ötvenes években formalistának is bélyegezték a művészt, aki valójában egyik irányzathoz sem tartozott, csupán határozottan és szilárdan, kiváló színérzékkel építette fel a realitásból ihletett látványt, amelyet kifejezően szögletes rajzzal és geometrikus formákkal stilizált. A kiállítás augusztus 20-ig, keddtől péntekig 10 és 18 óra, szombaton pedig 11 és 18 óra között látogatható.