– Ön régóta, behatóan foglalkozik Sütő András életművével. Ha jól tudom, ösztöndíjat is kapott azért, hogy összeállítsa a róla szóló teljes bibliográfiát. Mikor kezdődött ez a munka?
– 1991-től gyűjtöm a Sütő Andrással kapcsolatos anyagot. Akkor készült a magyarországi „kék” Ki kicsoda? – a szekszárdi Babits Kiadó munkája, amely végül a Pallas Akadémia Kiadó neve alatt jelent meg. Ehhez kellett gyűjtenem. 1990-ben munkanélküli lettem, ekkor lexikonszerkesztőségeknél kezdtem dolgozni. Az Irodalmi Lexikonnak és a Magyar Katolikus Lexikonnak is dolgoztam. Később bibliográfiákat is készítettem Összeállítottam az erdélyi magyar sajtó teljes bibliográfiáját, előbb 1940-től 1998-ig.

Amikor 1991-ben elmentem Sütő Andráshoz, s kértem, segítsen összeállítani a róla szóló szócikket, azt mondta, hogy azt a meglevő anyagból kotorásszam össze, és jelezte: a korábbi dolgaival nem kell foglalkozni. Én viszont a lexikonszerkesztőségben azt tanultam, hogy ha valaki valamit el akar hallgatni, akkor azt fel kell kutatni. A bibliográfus nem hallgathat el semmit. A most megjelent Purgatóriumban kitérek a Földes-vitára is. A Hét című folyóiratban 2005-ben zajlott le az úgynevezett Földes-vita, aminek az egyik szereplője Sütő András volt.

Annak idején, 1958-ban ő is írt Földes László ellen feljelentést, és ennek hatására Földest eltávolították az Utunk folyóirat éléről, és megvonták tőle a közlési jogot. Amikor utólag Sütő András feljelentése előkerült, nem vallotta be, hogy ez valóban így történt. Ha azt mondta, írta volna, hogy bocsánat, urak, hölgyek, ez így történt, ilyen idők jártak, akkor nem lett volna erről vita. A polémia ennek kapcsán 2005-ben februártól júniusig tartott. A baráti körében Sütő azt terjesztette, hogy nem az ő aláírása szerepel a neki tulajdonított feljelentésen. Én ennek utánajártam, és hiteles dokumentumok alapján állítottam össze könyvemet.

– Tulajdonképpen mit tartalmaz a több mint 300 oldalas kötet?
– A Sütő András életének bizonyos adatait pontosítom. Különféle életrajzai vannak forgalomban, egyesek a legképtelenebb állításokat tartalmazzák, amelyeknek semmi hátterük sincs. Ez az ember mindig a hatalom közelében élt és mozgott. A rendszerváltoztatás után az új hatalom karolta fel. A kötetben dokumentumok, vélemények is vannak. A Földes-vita során 73 cikk jelent meg, ezekből 11-et én írtam.

Ezek is benne vannak a kötetben. Ismertetem azokat az erkölcsi szempontokat, amelyek alapján azt mondom: barátaim, itt vannak ennek a generációnak a kiemelkedő tagjai, akik a régi rendszerben annyira kiviselték magukat, hogy megkérdőjelezendő az, hogy ma szobrot állítsunk nekik – mint ahogy Sütőnek is szobrot akarnak emelni Vásárhelyen. Azt javasolom: hagyjuk még a dolgokat leülepedni addig, amíg felnő egy új generáció, s ha az Sütő művei alapján azt mondja, hogy ez az ember irodalmi munkásságáért megérdemli, akkor kapjon szobrot. Szerintem nagyon kevés, talán öt dráma fog tőle fennmaradni, mert a többi darabja időhöz és helyhez kötött, tehát nem annyira univerzális, mint például Csingiz Ajtmatov művei.

– Sütő prózájáról is beszélnünk kell, abban is alkotott maradandót, hogy csak az Anyám könnyű álmot ígér című művét említsük.
– Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el: Sütőre az is jellemző, hogy utólag egy csomó mindent átírt, a kor követelményeihez idomította műveit. Főként ebből látszik az, hogy korhoz és időhöz kötődik az életműve. Az idő markában című írása eredetileg a párt születésnapja alkalmából született. A kötetben négy változatban közlöm. Ha a szerzőt nem ismerjük, ennek az írásnak számtalan értelmezését lehet kihámozni.

Szóval furcsa dolog ez. Az Anyám könnyű álmot ígér 1970-ben tényleg a reveláció erejével hatott, mert abban a korban olyan dolgokat mondott el, amelyek újdonságként hatottak. Ettől a műtől számítják az ő pálfordulását. Azt tudni kell, hogy amikor Szent Pál a damaszkuszi úton megtért, akkor az út végén a lefejezés várt rá. Mások esetében nem erről volt szó. Egyesek csak köpönyeget forgattak. Az új rendszerhez idomultak, de nem tudták levetni a régi dolgaikat.

– Mire számít most, hogy a Pro-Print Kiadó megjelentette e kötetét? A Purgatórium értékítélet vagy csak száraz adatok gyűjteménye?
– Ez vitairat, és az 5. oldalon meg is határozom, hogy mi a vitairat. A Földes-vitában annak idején az advocatus diaboli szerepét vállaltam magamra. Ugyanis ott volt a Sütőt védő társaság: Ablonczy László, aki a budapesti Nemzeti Színház igazgatója volt, Sütő életművének az egyik gondozója, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Görömbei András és Bertha Zoltán, mindnyájan a Sütő védelmében szóltak hozzá a Földes-vitához, szentté akarták avatni Sütőt.

Én azt mondtam, ha ők az advocatus dei szerepet töltik be, az objektivitás megőrzése érdekében szükség van az advocatus diabolira is, aki a terhelő bizonyítékokat sorolja fel. Az én „perbeszédem” tehát a vádirat. Ablonczy könyve, a Nehéz álom, Sütő András 75 éve – lenne a védőbeszéd. Én a kötetemmel ügyvédi vitát provokálok. Az olvasó tegye egymás mellé a két könyvet, s döntse el maga, hogy kinek a pártján áll. Én véleményeket közlök, a sajátomat, és másoktól is idézek, nyilván azoktól, akik az én álláspontomat megerősítve nyilatkoztak. Tehát én is manipulálok, tessék vigyázni! Az olvasó legyen a legfőbb döntőbíró!