2009. november 12., 10:052009. november 12., 10:05
A Halálhajó, A dolog, de részben még a Sunshine is ezt a zsánert dolgozza fel – rendszerint kevesebb, mint több sikerrel. A filmipar azonban nem adja fel: a Pandorum képében most éppen egy kis német vérfrissítéssel láthatjuk a jól ismert jeleneteket, amelyekben a főhősök fejvesztve menekülnek a szűk, sötét fémfolyosókon az ocsmány lények elől.
A sztori a jól ismert posztapokaliptikus negatív utópiára épül: sok száz év múlva a Föld lakossága oly mértékben túlszaporodik, hogy a rendelkezésre álló erőforrások immár végképp nem elegendők számára. Ezért aztán szondákat küld ki a távoli űrbe, hogy a Föld adottságaival rendelkező, lakható bolygókat kutassanak fel, amelyek befogadhatnák a népességfelesleget.
Miután a Tanis képében sikerül egy ilyen égitestet találni, egy hatalmas űrhajón hatvanezer hibernált embert indítanak útnak a földi élővilág biológiai anyagának milliónyi kémcsőben tárolt mintájával együtt, hogy benépesítsék. Ez azonban a múlt: a sztori ott kezdődik, hogy a legénység két tagja fölébred a hibernálásból, és azzal kell szembesülnie, hogy semmire sem emlékszik abból, mi is a küldetése.
Ráadásul a hajó reaktora is meghibásodott, ezért egyiküknek el kell indulnia, hogy újraindítsa. Útközben azonban rájön, hogy nincsenek egyedül: néhány emberi túlélőn kívül vérszomjas, humanoid szörnyek lepik el a hajó folyosóit, akik a legénység megmaradt tagjaira vadásznak.
Amerikai–német sci-fi-horror, 108 perc, 2009. Rendezte: Christian Alvart. Szereplők: Dennis Quaid, Ben Foster, Eddie Rouse, Friederike Kempter. Írta: Christian Alvart, Travis Milloy. Kép: Wedigo von Schulzendorff. Zene: Michl Britsch. Értékelés az 1–10-es skálán: 6 |
Minden adott tehát egy jó kis B kategóriás Nyolcadik utas a halál-utánérzéshez, hiába no, a producerek már korábban is bizonyították, hogy szinte már természetellenesen vonzódnak a klausztrofóbiát gerjesztő környezetben ártatlan emberekre vadászó szörnyek motívumához, amikor elkövették A kaptár-sorozatot.
A Pandorumban a kaptár a Földről az űrhajóra költözött – nem is csoda, hiszen mint kiderül, a Föld időközben megsemmisült –, úgyhogy jöhetnek a jól ismert jelenetek a fémesen kékes fényben úszó, baljóslatúan visszhangzó folyosókon a hátborzongató hangokat kiadó lények elől menekülő űrutazókról, akiknek rendszerint az utolsó pillanatban sikerül kinyitniuk az elektromos csapóajtót.
A sztorit emellett megspékelték még az űrőrület motívumával is – ezt jelenti a Pandorum: a hosszas magányban eltöltött időszak megviseli a legénység idegeit, a személyzet tagjai pedig előbb-utóbb ön- és közveszélyessé válnak. Csakhát ez a motívum is ismerős – mind a Halálhajó, mind a Sunshine kulcspontja ezen alapszik – igaz, a Pandorumban legalább sikerült a Harcosok klubját idéző váratlan fordulattal meglepni a nézőt.
Ez persze beárnyékolja a hepiendet, de hát értjük a tanulságot: az újrakezdés előtt tudomásul kell venni, hogy az emberiségre még mindig önmaga a legveszélyesebb (ezt a mondanivalót erősíti minden bizonnyal a mutánsszál is), de azért akkor sem szabad feladni. A zárójelenet amúgy a folytatás lehetőségét is előrevetíti, de ha az alkotók a második édenkerttörténetbe sem lesznek képesek más sci-fikből összeollózott jeleneteknél és közhelyeknél többet beleszőni, akkor nem biztos, hogy érdemes tovább foglalkozni a témával.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.