2010. március 26., 09:302010. március 26., 09:30
A posztapokaliptikus horrormoziban ugyanis azzal a dilemmával szembesülünk, mi történik akkor, ha egyszer csak a vérszívók alkotják a társadalom többségét, az emberekből pedig üldözött, de annál értékesebb, intézményesen megcsapolt táplálékforrás lesz – ám csak egy ideig, mivel a vér egyre kevesebb, ez pedig pusztulással fenyegeti a vámpírtársadalmat is.
A horrorműfaj iránt különös vonzalmat tanúsító Spierig testvérek – első egész estés filmjük az Undead című zombitörténet volt, ezen kívül eddig csupán reklám- és rövidfilmeket forgattak – meglehetősen eredeti konfliktussal alapozzák meg a filmet: míg a Penge című filmben a vámpírok földalatti birodalmukban meghúzódva, párhuzamos kisebbségi társadalmat alkotnak az emberiség mellett, a 2019-ben játszódó
A vámpírok korában egy tíz évvel korábban kitört járvány következtében a vámpírok vannak többségben. Nem kell azonban agyatlan, csupán pusztításra törekvő, állati ösztöneik által irányított vérszívókra gondolni: megpróbálják ugyanúgy folytatni életüket, mint korábban, a társadalom működik, a hivatalokban zajlik a munka, a kutatóintézetekben a kutatás, az utcákon pedig rendőrök járőröznek – csak éppen éjszaka, mivel az ultraibolya-sugárzás halálos rájuk nézve. Emellett pedig nélkülözhetetlen számukra a friss emberi vér, enélkül valóban óriásdenevérhez hasonló szörnyekké változnak.
Daybreakers. Ausztrál–amerikai sci-fi-horror, 2009, 98 perc. Rendezte: Michael Spierig, Peter Spierig. Producer: Peter Block, Chris Brown. Szereplők: Ethan Hawke, Willem Dafoe, Sam Neill, Claudia Karvan, Isabel Lucas. Írta: Michael Spierig, Peter Spierig. Kép: Ben Nott. Zene: Christopher Gordon. Értékelés az 1–10-es skálán: 8 |
Ám mivel egyre kevesebb az ember – aki nem a „fejőgépekre” van kötve, az igyekszik a lehető legtávolabb húzódni a vámpíroktól –, a tudomány segítségével próbálnak az eredetihez hasonló művért kifejleszteni. Ezzel foglalkozik Edward is, aki hematológus szakorvosként a vérpótlék egyik legelismertebb kutatója, és akinek hamarosan azzal kell szembesülnie, hogy az általa folytatott kutatás nem a túlélést szolgálja, hanem a támogató minél nagyobb profitját. A vámpírok kora tehát társadalomrajz, miközben Spierigék felhasználják az összes vámpírfilmes sablont a karóval átdöfött szívtől a halálos napfényig, valójában meglehetősen kritikus képet kapunk arról, hogyan is működünk valójában.
Az embervér lecsapolásával foglalkozó cég tulajdonosa mesés vagyonra tesz szert, de félti az üzletét, ezért számára a „vámpírkór” elmúlása végzetes csapást jelentene, így mindent megtesz a megakadályozása érdekében, miközben az emberi mivolt megőrzését legalább részben biztosító vér fogytával mindenkin eluralkodik a túlélési ösztön, ezért a tömegek nyomására hivatalosan elfogadottá válik a tovább mutálódott vámpírok megsemmisítése.
A film képi megjelenítése magán viseli az alkotók reklámfilmes múltját – ilyenek a főcím alatt futó vágóképek, amelyek az éjszakai vámpírváros képeit mutatják be, illetve a néha megjelenő képi gegek is, mint a hadsereg toborzóplakátjából embervadászok rekrutálására buzdító propagandává átfazonírozott Uncle Sam-arc –, miközben kissé talán közhelyes megoldásnak minősíthető, hogy a vámpírok éjszakai világában játszódó jeleneteket hideg, kék árnyalatokban forgatták, míg a nappali képek szűrt, barnás fényben úsznak.
Nem lehet azonban panasz a humorra, vizuális és verbális poénok egyaránt megtalálhatók a filmben – ilyen a mutáns vámpírt megvetően „állatnak” tituláló vámpír rendőr figurája, az pedig egészen árnyalt geg, hogy a vámpírkór ellenszerére épp egy borászatban bukkannak rá – mindez kikacsintó utalás az utolsó vacsorára, és az ott Krisztus véreként felszolgált nedűre, amely – ha közvetve is – itt ismét megválthatja a világot.
A vámpírok kora persze nem tökéletes alkotás, sem a főszereplő Ethan Hawke, sem az antagonistát játszó Sam Neill játéka nem nevezhető korszakalkotónak (a legeredetibb figura a vámpírból ismét emberré vált vámpírvadászt játszó Willem Dafoe-é), akad benne logikai bukfenc és bosszantóan sablonos fordulat is. Ám mégis több szokványos, szemfogvillantós-nyakiütőérfeltépős vámpírmozinál. Olyan film, amely a horroron túlmenően olyan témákat is viszonylag eredeti tálalásban képes a nézőre „terhelni”, mint a kisebbség-többség viszonya, a társadalmak természete. Mondhatni, nem annyira vérszegény mű.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Hunor Horváth rendezőt nevezték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójává.
A román színházi szakma két legfontosabb elismerésével tüntették ki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadását. Bessenyei Gedő István, a szatmári társulat igazgatója nyilatkozott a Krónikának.
Több mint 50 szerzővel és nyolcvannál is több programmal várják az érdeklődőket a június 26. és 29. között tartandó 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre, melynek főbb meghívottjai Lars Saabye Christensen norvég-dán és Gabriel Adameșteanu román író.
Újra megrendezik a kerékpározást, olvasást és a kultúrafogyasztást népszerűsítő Tricikli fesztivált, a Szegedet, Magyarkanizsát és Sepsiszentgyörgyöt érintő programsorozat május 30-án indul.
Tarr Béla magyar rendező lesz a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) 24. kiadásának díszmeghívottja, aki életműdíjat vehet át a kincses város legnagyobb filmes rendezvényének zárógáláján.
Két kiemelt kategóriában is díjazták a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának III. Richárd című előadását a Román Országos Színházi Szövetség (UNITER) hétfőn este rendezett gáláján. Emellett magyar alkotók is részesültek UNITER-díjban.
A világ számos természeti érdekességét hozza el a mozivászonra június 4–9. között a brassói LYNX fesztivál.
Dzsafar Panahi világhírű iráni rendező titokban forgatott Egy egyszerű baleset című thrillerének ítélte az Arany Pálmát a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Juliette Binoche francia filmszínésznő által vezetett nemzetközi zsűri szombat este.