Beszélik, hogy jó verseket fiatalon, a lázadás periódusában ír az ember, de sokaknál alább hagy a tűz az évek során, fakóbbak az újabb költemények, vagy önismétlésbe fulladnak az új verseskötetek.
2013. november 20., 18:582013. november 20., 18:58
Az előbbi állítás azonban semmiképpen nem igaz a napokban hetvenedik életévét betöltött Király Lászlóra, erre pedig elegendő bizonyíték az idén a budapesti Orpheusz Kiadónál megjelent Készülődés Pazsgába című új verseit egybegyűjtő kötet. A költő maga fogalmaz így a nemrégiben Elek Tibornak adott interjúban: „Igaz is: ha hittel s meggyőződéssel elkezdünk valamit, illik is végigcsinálni azt.” Ez a meggyőződés és hit pedig szerencsére nem valami magára erőltetett kényszerként köszön vissza a legújabb versekből sem, hanem egyszerű, tiszta életérzésként, amely át- meg átszövi a könyv egészét, akár a kedves sóváradi kertről, akár az egykori szekus vallatószobákban eltöltött, félelemtől és kiszolgáltatottság-érzéstől terhes napokról ír a költő. Azt is mondhatnám, hogy egyfajta biztonságérzetet is kölcsönöz az olvasónak ez a bölcsesség: mindennek vége szakad egyszer, de azért vannak mindent túlélő értékek, amelyeket nem árt magunkkal vinni, és tovább adni.
Nem is a folyamatos megújulás a titka talán ennek a terjedelmes életműnek – bár Király kétségtelenül a legváltozatosabb formákat használta eddigi költői életművében, és prózában is jelentőset alkotott – hanem az a minőségre mindig kényes, alapos munka, amely végig biztosította az egyenletesen magas színvonalat. A már említett beszélgetésben maga a költő fogalmaz így: „Nagy szégyen lett volna megmaradnom »igazi tehetségnek«, akinek azonban kevés fogalma van a harcmezőről, ahol az ütközetek folynak. Én szeretek tanulni, ma is, nálunk szégyen volt a nem-tudásba való belenyugvás. Isten tehetséget sok embernek ad, de használati utasítást hozzá senkinek. Ez a mi munkánk. Aki ezt nem ismeri fel, könnyen rajta veszít, sok a példa rá.” Ritka, üdítő jelenség a Királyhoz hasonló igazi tehetséggel megáldott poeta doctus, aki azonban fogékony az egyszerű hangulatok, a sugallatok befogadására és gondos feldolgozására is. „Nem azok közé a szerzők közé tartozom, akik évekkel előre megtervezik, hogy mit fognak írni, nálam még mindig igen nagy a szerepe annak a látogatónak, aki időnként arra biztat, hogy fogjak neki valaminek” – fogalmazott a költő a tavaly a Krónikának adott interjúban. És ez az „ismeretlen látogató” szavára még mindig fogékony költői habitus eredményezi azt a frissességet, amely az új kötet verseiből is árad.
„Írtam mostanában / néhány régi verset” – így kezdődik az új kötet, amely nagy ívet ír le, hiszen elkalauzolja az olvasót a szobába, amelyben a költő nagyapja és maga a költő is született (Nyitott zsalu), és eljut a nyugodt, megfontolt időskorig, amelyben a kert sarkában lévő bazsarózsabokor bimbói is üdítően tudják lekötni a figyelmet, hogy aztán így folytatódjon a vers: „S mint valódi költő – emlékezni kezdek / mindenre, mi soha meg nem történt.” (Kerti reggel)
Király a gyermekkori emlékeket is verssé nemesíti, az egykori falvédőre hibásan felhímzett „Jól algyál kis anna” és a dédnagymama utolsó szavai: „Lelkem Kicsidem”, (Költemény a falvédőn) úgy épülnek be a versbe, hogy nyoma sincs az emlékezés túlzott pátoszának, vagy az elmúlás fájdalmának: egyszerű, tiszta és kedves emlékek csupán. Ezt a mélyről jövő derűt pedig egészségesen egészíti ki az irónia és önirónia: „Neked könnyű, te költő vagy – / mondja Sándor szomszéd, / ki sohasem olvasott verset” (Sándor). Az öregedést is derűsen közelíti meg, ráadásul mindkét oldalról. Míg az Öreges című, fiainak címzett vers így kezdődik: „Ha majd vén leszek és magabiztos, mint egy hibátlan hexameter…”, addig a Hátra arc című versben így közelít a témához: „Ha ifjú leszek majd, és visszagondolok / tapasztalatlan öregkoromra…”.
A címadó versben szereplő Paszga egy létező komi falu Oroszországban, ahol a költő valóban megfordult korábban, és ahol alkalma volt meglátogatni a helybéliek szerint legszebb komi embert, egy idős ágszobrászt. Az akkori emlékeit pedig úgy tudja leírni, hogy magyarázat, a háttértörténet ismerete nélkül is jelentéssel telítődik a vers, ahogy az egy jó verstől el is várható. És persze ott vannak a kötetben a költői alteregók is: Al. Nyezvanov és Csang Vej, de legfőképpen egy öregedni, fakulni nem akaró Király László, aki „álmában régi magyar költő…”, de most is nagyon mai.
Király László: Készülődés Pazsgába, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2013.
Vándortárlatnak szánt kiálltást nyitott meg a Helikon irodalmi folyóirat szerkesztősége a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az augusztus 24-ig látogatható kiállítás az 1990-ben indult Helikon 35 címlapját vonultatja fel.
Erdélyi néprajzkutatók – Dr. Jakab Albert Zsolt, Kisné Portik Irén és Tötszegi Tekla – tevékenységét is magyar állami kitüntetéssel ismerte el augusztus 20. alkalmából Budapesten Hankó Balázs.
Nagyszabású jubileumi tárlattal ünnepli fennállásának 95. évfordulóját a Barabás Miklós Céh: a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Bánffy-palotában megnyílt kiállítás 250 művész alkotásaiból válogat.
Udvari-Kardos Tímea, kolozsvári születésű színésznő a Kenyeres Bálint új kisfilmjében nyújtott alakítása révén jutott el az idei cannes-i filmfesztiválra.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az idei Magyar Napok alatt hat előadással is bekapcsolódik a programsorozatba: három saját és három vendégelőadással.
A kincses városbeli Bölcsészkar árnyas kertjébe várják az érdeklődőket interaktív, műhely-jellegű tevékenységekkel a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok szerzői, illusztrátorai a Kolozsvári Magyar Napok keretében.
A Torontói Filmfesztiválon tartják a Magyarországon rekordnézettséget hozó Hunyadi-sorozat észak-amerikai premierjét, és szeptembertől műsorára tűzi egy kanadai streaming csatorna is.
Színházi alkotók és nézők közös rendezvénye közeleg: augusztus 18-ig lehet jelentkezni a proTeszt Egyesület és temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház által szervezendő II. színJÁTÉKOK elnevezésű rendezvényre.
Tiszteletlen, sok mindent összevegyít, sci-fit, giccset, komédiát: nem mindenkinek tetszett Radu Jude Drakula című, új román filmje.
Szilágy megye festői szépségű falujában, Sztánán rendezik meg augusztus 28. és 31. között a Nemzetközi Népismereti Filmszemlét, ahol több mint húsz versenyfilmet, tábori alkotást mutatnak be.
szóljon hozzá!