Jelzések a közönségből

A várost – ahol néhány évvel ezelõtt a színház vezetõsége és a hagyományokkal szakítani kívánó színházszemlélet ellen „lázadt fel\" a közönség egy része – megmozgatta a szemle. Minden este telt házzal játszották az elõadásokat, és a fellépõk szerint a közönség nemcsak mennyiségileg volt számottevõ: több társulat tagjai is úgy értékelték, hogy értõ és igényes nézõk elõtt játszhattak. A legnagyobb ováció a budapesti Katona József Színház és a spanyol Teatro de la Abadía produkcióját jutalmazta – az Ascher Tamás rendezte Ivanovot és az Ana Vallés rendezte Emlékezni fogok mindnyájatokra címû elõadás színészeit állva tapsolták vissza több ízben is. A negatív póluson a Temesvári Állami Német Színház és a San Diego-i Yolande Snaith&IMAGOmoves helyezkedik el: mind a Victor Ioan Frunzã rendezte Koldusopera, mind a Yolande Snaith koreografálta Tiltott szerelmek kertje szünetében megfogyatkoztak a kabátok a ruhatárban.

A „minden napra egy elõadás\" szervezõelvet követõ fesztiválon nagyrészt nagyszínpadi produkciókat láthattak az érdeklõdõk, a házigazda társulat pedig – a Silviu Purcãrete rendazte Gianni Schicchit kivéve – a stúdió-elõadásokból nyújtott reprezentatív válogatást: Ványa bácsi (Andrei ªerban rendezésében), Hoszszú péntek (Tompa Gábor rendezésében) és a Woyzeck (Mihai Mãniuþiu rendezésében).

A kolozsvári magyar színház megalapításának 215. évfordulójára szervezett fesztivált hétfõn este Csehov A sirály címû drámája zárta, a nagyszebeni Radu Stanca Színház stúdiótermi produkcióját Andrei Serban rendezte.

R. P. E.

Kétszáztizenöt éve a Rhédey-házban

Az újabb kutatások szerint 1792. december 17-én tartotta elsõ elõadását Kolozsváron az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság – írja Darvay Nagy Adrienne A mesebeli szentmadár címû monográfiájában. A hagyomány szerint az elsõ szót Kótsi Patkó János mondta ki a gróf Rhédey Mihályné házának báltermében megtartott elõadáson. Az esemény emlékét ma is tábla õrzi a belvárosi palotán. A kiváló színész és rendezõ 1793-tól 1808-ig igazgatta a társaságot. Az erdélyi színjátszók Kolozsváron kívül Nagyváradon, Debrecenben, Marosvásárhelyen és más városokban is valóságos kultuszát teremtették meg a világirodalmi klasszikusainak – Shakespeare, Schiller vagy Moliere – mûveinek. Kótsi Patkó János rendezésében és címszereplésével mutatták be például a Hamletet 1793-ban, Kazinczy Ferenc fordításában. Kótsi maga is írt színmûveket, legismertebb mûve A havasi juhászleány címû énekes népi játéka.