„A gyülölség luxus” – szemelvények régi erdélyi újságokból

„Nemcsak a luxusautó, a selyemruhák, az ékszerek, a párisi parfőm és az angol ruha fényűzés. Van nagyobb és drágább luxus ezeknél. Fényűzés a gyülölség is, talán a legdrágább” – írta Bánffy Miklós az Ellenzékben 1931 decemberében megjelent vezércikkében.
„A sétatéri tó körül van ültetve már fákkal, melyek ha egykor meglombosodnak, egyenként Haller Károly jogtanár buzgalmának lesznek emlékei, kinek bizonyosan ma a legtöbb érdeme van abban, hogy a sétatér kezd sétatérré válni” – olvasható a Magyar Polgár legelső, 1867 márciusában megjelent lapszámában.
„A kereskedelmi Csarnokban praktikus emberek vannak, mert estélyre is utcai ruhában kell megjelenni. Nem kell frakk, nem kell még zsakett sem, csak utcai ruha, nadrág, kabát, mellény, cipő, nyakkendő, kalap. És manzsett. Az előadás vetítve a felhasználatlan erdélyi földgázunkról, amely busán süvít bedugaszolva a népszerű sármási mezőkön. Ma egy hete, szombaton este volt egy ilyen előadás. Dr. Cholnoky Jenő bemutatta élőszóval és lepedőn a földgázt. Sokan voltak, többek között maga Cholnoky Jenő is. Beszélt vagy három órát, a férfiak közben kalábereztek, a nők úgy tettek, mintha beszélgetnének. Az előadás jó volt” – Kolozsvári Tükör, 1913. november 2.
„A kolozsvári szinház az elmúlt héten mutatta be dr. Farkas Imre miniszteri s. fogalmazó Hónapos szoba kapható c. darabját. A darabbal nem érdemes foglalkozni s egyáltalában Farkas Imre nem téma, miről írni lehetne. A kritikus főfájást kap a límonádészagtól, amely Farkas úr fércmüveiből kiömlik. A szakácsnéknak azonban nagyon tetszik az Imre, s hevesen dobog mosogatás közben érte a szivük. A közszeretetben álló nők pedig annyira szerelmesek bele, hogy harisnyapénzüket spórolják össze, csak megvehessék Imre líráját. Megható.” – a Kolozsvári Tükör 1913. november 9-i lapszámából.
„Nincsen nő Erdélyben, hogy ne tudná, mi a feminizmus. Meg is hallgatja, ha egy-egy férfi jobb dolog hiányában egy egy kopott viccet mond a jogokért küzdő nőkre. A Nyugat küzdő nőinek törekvésén el-el gondolkozik, de aztán családja, egylete, temploma és iskolája felé fordul, és azt munkálja, ami szükséges a magyarságnak Erdélyben. Tehát nyugati értelemben vett feministák Erdélyben a magyar nők között nincsenek” – írja Kovács Dezsőné a Hölgyfutár első, 1934-ben megjelent lapszámában.
„Dr. Janovics Jenőné, Poór Lili, a Magyar Színház volt nagyszerű drámai színésznője (be kár, hogy csak »volt«) a létra tetején áll és a függönyöket szedi le. (…) — Ülj csak le, Gabikám, a Diri szobájába. Ott a cigaretta az asztalon, gyújts rá. Rögtön megyek, csak megmosom a kezemet. Egy perc és mellettem ül. Csinos pongyola van rajta. Rendes és kifestetlen. Elnézem, milyen szép kendőzetlenül is. Milyen üde a bőre. Kedves, friss, jókedvű. A Janovics doktor szobája múzeumnak is beillene. Menjünk tovább a szép lakásban. A hálószobában két nagy heverő. A falakon lévő régi román és orosz szentképek primitívségükben szépek. Nyolc darab fatörzsből faragott szent szobor, melyeknek legifjabbja is túl van a háromszáz éven. A női szalonban régi biedermeier bútorokat látok. Ennek a szobának nevezetessége azonban nem ez. A jobb sarokban lévő vitrin hívja magára a figyelmemet. Huszonnégy személyes teljes altmeisseni szerviz. Elbűvölve nézem, ilyen szépet én még igazán nem láttam. A zsardínierek, bonbonierek, dísztálak, sótartók kecses figurákkal vannak díszítve” – részlet Janovics Jenő színigazgató és felesége, Poór Lili színésznő lakásában készített riportból, amelyet a Hölgyfutár társasági képes folyóirat közölt 1934. április 1-jei lapszámában.