Hatalmas „puzzle”, amiből semmi nem hiányzik – Vibrál az érzékenységtől Puccini műve a Kolozsvári Magyar Opera előadásában

Hatalmas „puzzle”, amiből semmi nem hiányzik – Vibrál az érzékenységtől Puccini műve a Kolozsvári Magyar Opera előadásában

Manon Lescaut alakját Egyed Apollónia formálja meg

Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

Kürthy András rendező precizitással illeszti helyére a Puccini Manon Lescaut című művéből a Kolozsvári Magyar Opera színpadára állított produkció valamennyi elemét. A látvány és a színpadi kifejezések képei összeállnak, akár egy hatalmas puzzle részletei, semmi sem hiányzik és semmi sem felesleges – minden tökéletesen a helyén van.

-- Külsős szerző --

2024. május 03., 17:262024. május 03., 17:26

2024. május 03., 17:312024. május 03., 17:31

Gazdagság vagy szerelem? – ezt a kérdést feszegeti Giacomo Puccini Manon Lescaut című, 1893-ban bemutatott operája, melyet április 18-án a budapesti Kürthy András újabb kitűnő rendezésében vitt színre a Kolozsvári Magyar Opera társulata.

Azért merem az „újabb” és „kitűnő” szavakat leírni, mert ez a sikeresnek bizonyuló kapcsolat a társulat és a rendező között már több mint harminc éve (rövidebb-hosszabb megszakításokkal) fennáll, és minden alkalommal ragyogó produkciókra biztosít alkalmat Európa egyetlen kisebbségi operaháza számára.

Galéria

René des Grieux, a lovag szerepében Pataki Adorján

Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

Elhagyva most a darab szokásos történeti ismertetőjét, összpontosítsunk a kolozsvári bemutatóra. Annyit azonban tudni érdemes, hogy a szövegkönyv helyenkénti hiányosságait, mondhatni akár sutaságát (mely érthető, hiszen nem kevesebben, mint heten bábáskodtak felette, nem utolsó sorban maga a zeneszerző) Puccini tehetsége ragyogóan áthidalta, és a zenei szövés igazi Sturm und Drang (romantikus, „vihar és vágy”) stílusának mozgalmassága, felkavaró hangulatváltásai, ragyogó zenei megoldásokkal nagyon pörgővé, folyékonnyá, ugyanakkor gyakran érzékivé varázsolta a történetet és a jellemek átalakulását.

Puccini zseniális jellem- és momentumformálása, mely nem hagy nyugodni, hanem végig „formában“ tart, kézen fogva vezet végig a történeten, nem engedi a figyelmet lankadni, hiszen még tapsra sem igazán akad lehetőség a különböző áriák és kórusok vagy éppen hangszeres részletek között. Ezt a ragyogó zenei jellemformálást a Horváth József karmester vezette zenekar, még ha eleinte talán kissé talán szerényebben, de végül folyamatosan, egyre inkább „belemelegedve” feladatába, szakszerűen jelenítette meg.

A történet mozgatórugója kétségtelenül maga Manon és az a folyamatos, mondhatni néhol hirtelen jellemváltozás, amelyen végigmegy: egyre inkább gyorsuló életút a tiszta ártatlanságtól a számkivetettség tragédiája felé. Hatalmas szerep, melyet Egyed Apollónia szoprán hangilag és színpadon átalakuló karakterként minden bizonnyal önmagát jócskán felülmúlva ragyogóan teljesített. Megfelelő, kissé sötét árnyalatú hangján magabiztosan uralta a szerep zenei és érzelmi regisztereit.

Rendkívüli erőfeszítéssel vitte a szerepet az első felvonás szemérmes, egyszerű fiatal lánykájától a második felvonás nyersen szókimondó, bujálkodó, vagyonba és ékszerekbe kapaszkodó nagydáma-alakján keresztül.

Útja a harmadik felvonásban önmaga előrelátó tragédiájának kétségbeesett felismerésén át vezet, a csalódott, sorstársait lenéző „könnyűlányságból” a szellemi és lelki magasságokba próbál visszaemelkedni, az utolsó felvonásban pedig a megtisztulásra talán már elkésett mártíralak jelenik meg.

Manont mindvégig hűségesen kíséri végig a darabon a fiatal, talán túlságosan is jóhiszemű Des Grieux, aki az első felvonásban első látásra beleszeret a lányba, szöktetni szeretné. Ez a figura talán észrevétlenül, kevésbé tudatosan „olvad bele” az ártatlanságát lassan elvesztő szeretett lény hangulatváltozásaiba. Az első felvonás mindent elsöprő szerelmi jelenete nem is sejteti a később bekövetkező leromlást. kétségtelen, hogy valaminek időközben történnie kellett a két szerelmes között: Manon már nem az ártatlan, védtelen lány, hanem a kitartott, aki dúskál férjének gazdagságában, de nem átall régi szerelmének karjaiba zuhanni annak megjelenésekor. Ezidő alatt Des Grieux is jócskán lezüllött, maga is szerencsekártyázik, minden bizonnyal azért, hogy ismét Manon kegyeibe férkőzzön. Hogy hogyan jutott ide, mikor és főleg miért történt időközben a jellembeli változás, nem tudhatjuk meg, hiszen hiányzik a szövegkönyvből.

Galéria

Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

A lány a csillogástól nehezen tud elszakadni, kapzsisága, telhetetlensége lesz saját (és az őt hűen követő) szerelmese veszte.

Des Grieux szerelme kitart a továbbiakban is, hiszen mikor szerelmét nyilvánosan kipellengérezik, akkor ő önként vállalja vele együtt a száműzetést, és a később bekövetkező tragédiáig mindvégig Manon mellett marad, elfogadva a lánynak a halálos pillanatokban tett bocsánatkérését. Nehéz kérdés lehet eldönteni a néző számára, hogy inkább melyikük romlásával érez mindvégig együtt... Des Grieux-t a bemutatón Pataki Adorján tenor alakította, a képzett, kifejező, érett hangú énekes összességében jól átfogta szerepét, érezhetően megindíttatva ő is annak kifejezőerejétől és érzékiségétől.

A két főszereplő mellett megtaláljuk a Puccini által zseniálisan megformált mellékszereplőket, akik talán kevesebb érvényesülésre kapnak lehetőséget énekhang tekintetében ebben a műben, de mindenképpen részt vesznek a történet alakulásában.

Egyfelől ott van Lescaut, Balla Sándor bariton meggyőző megjelenítésében. A minden hájjal megkent szerencsekártyás figurája a saját testvérét lelkiismeretfurdalás nélkül bocsátja áruba, később is a saját lehetséges nyereségét tekinti előrevalóbbnak a testvéri szeretetnél. Fontos szerepe van a kéjvágyó, szerelemre kiéhezett öregúrnak, Géronténak, akit Szilágyi János basszusban látunk viszont. A művész megfelelően lavírozik a hol édeskedően udvarolgató vén szerelmes és az időközben megcsalt, váratlanul elhidegülő, saját kitartottját akár rendőrkézre adó nagyúr megformálása között. Az Edmondo diák szerepében fellépő Bardon Tony tenor számára az első felvonás biztosította a csillogást, a számára érezhetően megfelelő karaktert nagyszerűen alakítva. Említésre méltóak a rövidebb, kisebb alakítások is: az énekesnő szerepében megjelenő Gáspárik Szilvia-Klára mezzoszoprán, a kocsmáros-hajóskapitány Sándor Árpád basszus, a táncmester és a lámpagyújtogató Szabó Levente tenor.

Galéria

Egyed Apollónia mint Manon Lescaut, aki romlatlan lányból romlott kitartottá válik a Puccini-opera történetében

Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

Kiemelkedő csúcsteljesítményt láthattunk a balettkar tagjaitól, ugyanakkor a kórus is szerves része az előadásnak.

A rendező ezt a szempontot hangsúlyozottan ki is emeli, határozottan főszereppel ruházza fel a balettkart és a kórust is, szándékosan összekeveri a tagokat a színpadon, ettől lesz nagyon érdekes az átmenet a kissé összemosódott énekes-táncos szerepek között. A balettkar tagjai érezhetően jobban belesimultak a rájuk osztott feladatba, sokszor azt várná a néző, hogy nemcsak forogni vagy lebbenni, de lassan „énekelni” kezdenek mozdulataikkal. A kórus lényegesebben egyenetlenebb/hullámzóbb színpadi megjelenést nyújtott, míg az első felvonásban eléggé mozgalmasra sikeredett a fogadóbeli mulatozó-kártyázó jelent, addig – különösen a harmadik felvonásban a számkivetett lányok „értékelésében“ ugyancsak elkelt volna még több határozottabb, élőbb reakció a kóruscsoportok részéről.

Az előadás díszleteiért ismét – mint már korábban többször – Székely László díszlettervezőt illeti a dicséret. Remek a díszletként felhasznált háttérképek sorozata és a tényleges díszletelemek ötvöződése: mindegyik háttérkép látomásként hat, mely szervesen beleolvad az éppen zajló felvonás hangulatába és egyetlen mondatként foglalja össze a mondanivalót. Székely megadja az előadásnak azt, amennyi éppen befér egy finoman modernizáló rendezői elképzelés józan keretei közé: a díszlet kellő mértékben „egyszerűsített“, nem burjánzik rokokószerűen, de mégis elegáns, megkapó, kellemes a szemnek. Lenyűgözőek a látványtervezés apróbb elemei, például a függönyre szünetekben kivetített karcsú betűk homokszemenként elő- és eltűnő játéka,

a harmadik és negyedik felvonást összekötő intermezzo alatt az egyre sűrűsödő, gomolygó felhőcsomók vonulása, az utolsó felvonásban a piros színskálájú, tűző sivatagi alkonyat.

Ragyogóak a Bianca Imelda Jeremias által megvalósított tervezett: főként Manon jelmezei kitűnően kifejezik jellemének alakulását – az első felvonás kék öltözéke visszafogottabb, elegáns, de mégis ártatlanabb, akárcsak viselője. Ezzel ellentétben a második felvonás tűzpiros ruhája valósággal kiáltja a fényűző változást, és ebben találjuk a hősnőt a száműzetés pillanatában is, viszont később, a sivatagban való bolyongásban már ismét másképp, színtelen öltözékben látjuk viszont az önnön értékeit és a megtisztulást kereső összetört Manont. Lenyűgőzőek a második felvonás férfi szereplőinek jelmezei, és sorolni lehetne még a számtalan találó öltözéket, amelyek kitűnő összhangban hozzák közelebb a nézőhöz az előadás hangulatát.

Galéria

Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

És akkor essen pár szó a „láthatatlan „szereplőről”, a rendezőről. Láthatatlanul ugyan a néző számára, de Kürthy András minden kis részlet mögött érezhetően ott rejtőzik. Még ha nincs is a színpadon, érezhetően ott mozog a szereplők között, mintha minden mozdulat az ő intésére, utasítására éppen akkor történne, és érvényes ez a főszereplőkre, a kórusra vagy a kitűnően megelevenedő balettkar tagjaira is. Mondhatni benne rejlik minden gondolata az első felvillanó fénysugártól az utolsó díszletdarabig. Kürthy András éppen ebben zseniális: precizitással illeszti helyére mind a látvány, mind a színpadi kifejezések képeit, mint egy hatalmas puzzle részleteit, melyből semmi sem hiányzik és semmi sem felesleges – minden tökéletesen a helyén és idejében van.

Ettől lesz monumentális és mondhatni, észrevétlenül, magától értetődően töretlen egésszé összeálló az alkotás. Kürthy rendezésében az előadás vibrál az érzékenységtől,

árad belőle a gondolatok sorozata, és az értő, de főleg az érző fül-szem számára elősejlik minduntalan a mondanivaló. Nem poros, nem unalmas – kellőképpen modern, éppen annyira, hogy megfelelő mértékben adagolja a hagyományos és újszerű elemeket. És elgondolkodtat: életről, érzésekről, értékekről.

Akárcsak a korábbi rendezések esetében, itt is Kürthy András önkifejezése az előadás. Ezért, habár kétségkívül nem ezért végzi értékes munkáját évtizedek óta, ez a bemutató est elhozta végre azt a pillanatot is, amelynek már régen be kellett volna következnie: a tiszteletbeli tagságot a kolozsvári társulatban.

A bemutató sajnálatosan hézagos nézőterének látványa sajnos azt a benyomást keltette, hogy ez az esemény nem kapott kellő, fontosságát megillető nyilvánosságot – és főként –, közönséget. Egy olyan előadásról beszélünk, mely a világ bármelyik nagyszínpadán megállná méltó helyét – ezzel mindenképpen meg- és felemeli a Kolozsvári Magyar Opera társulatát is. Azon viszont érdemes talán elgondolkozni, hogy megérett-e ilyen és hasonló előadásokra a kolozsvári társadalmi és értelmiségi közeg... Meglátjuk.

Összefoglalásul: ez a Manon-előadás letisztult, nincsenek benne zavaros helyzetek, értelmezések, pillanatok, színrevitel szempontjából messziről nem ismeri a fércmunkát.

Mindez egyértelműen Kürthy András rendezőnek és csapatának – az előadást megalkotó, megvalósító társulat és a mindenképpen megemlítendő műszak – szakmai tudásáról és együttes gondolkodásmódjáról, munkájáról, összeforrottságáról tanúskodik. Elmondható, hogy a Szép Gyula igazgató vezette kolozsvári intézmény ennél jobb döntést nem is hozhatott volna, minthogy műsorra tűzte ezt az előadást és ehhez a legmegfelelőbb szakértő csapatot kérte fel. Reméljük, hogy a jövőben is hasonló döntéseket hoznak és ezt a Puccini-előadást is viszontláthatjuk, de hasonlóképpen színvonalas előadásokat tekinthetünk meg majd a Kolozsvári Magyar Opera színpadán.

Az előadásról és a műsorról részletek az intézmény honlapján, a https://magyaropera.ro/ oldalon találhatóak.

Szabó Mária

korábban írtuk

A Jézus Krisztus szupersztárt viszi színre a Kolozsvári Magyar Opera erdélyi és magyarországi énekesekkel, színészekkel
A Jézus Krisztus szupersztárt viszi színre a Kolozsvári Magyar Opera erdélyi és magyarországi énekesekkel, színészekkel

Nagyszabású produkcióra készül a Kolozsvári Magyar Opera: május 30-án mutatják be a Jézus Krisztus szupersztár című előadásukat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. június 04., kedd

„Apró mozaikokból mindenkiben összeáll kicsit a Kárpát-medence”. Erősödik a fiatal magyar kutatók kapcsolati hálója

Hogy mi köti össze, hozza közös nevezőre az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyar fiatal kutatókat, arra a Collegium Talentum (CT) program ad választ.

„Apró mozaikokból mindenkiben összeáll kicsit a Kárpát-medence”. Erősödik a fiatal magyar kutatók kapcsolati hálója
2024. június 03., hétfő

Bukarestben díjazták a magyar irodalmat: Lövétei Lázár László és Nagy Zalán kapta a Romániai Írók Szövetsége elismeréseit

Két erdélyi költő, Lövétei Lázár László és Nagy Zalán is átvehette a Romániai Írók Szövetsége díjait – közölte hétfőn a Helikon folyóirat szerkesztősége.

Bukarestben díjazták a magyar irodalmat: Lövétei Lázár László és Nagy Zalán kapta a Romániai Írók Szövetsége elismeréseit
2024. június 03., hétfő

Tizenhat éven felülieknek szóló, sikamlós komédiával vendégszerepel Aradon a tatabányai színház

A tatabányai Jászai Mari Színház - Népház előadásában a Francia rúdugrás című komédiát, azaz „szextettet” láthatják az aradi nézők – közölte az Aradi Kamaraszínház.

Tizenhat éven felülieknek szóló, sikamlós komédiával vendégszerepel Aradon a tatabányai színház
2024. június 03., hétfő

Daniele Luchetti olasz rendező kapja a kolozsvári TIFF különdíját a filmművészethez való hozzájárulásáért

Az egyik legfontosabb kortárs olasz filmrendezőnek tartott Daniele Luchetti lesz a június 14. és 24. között zajló kolozsvári filmszemle, a 23. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) díszvendége.

Daniele Luchetti olasz rendező kapja a kolozsvári TIFF különdíját a filmművészethez való hozzájárulásáért
2024. június 03., hétfő

Számos vendégelőadást kínál közönségének a nagyváradi HolnapUtán Fesztivál

Erdélyi társulatok és színművészeti egyetemek előadásai is szerepelnek a június 10–16. között Nagyváradon tartandó HolnapUtán Fesztivál kínálatában – közölte a Szigligeti Színház.

Számos vendégelőadást kínál közönségének a nagyváradi HolnapUtán Fesztivál
2024. június 03., hétfő

Filmekkel, dokumentarista alkotásokkal emlékezik a trianoni békediktátumra a magyar közmédia

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátumra történelmi filmekkel és dokumentarista alkotásokkal emlékeznek a közmédia csatornái a Nemzeti Összetartozás Napján.

Filmekkel, dokumentarista alkotásokkal emlékezik a trianoni békediktátumra a magyar közmédia
2024. június 02., vasárnap

Új dal és széki imázsklip született Kovács Nóri népdalénekes és a hagyományélő Józsi bácsi „összestimmolt” hangjából

A mezőségi táj, népművészet és hagyományok elevenednek meg furulyaszó kíséretében Kovács Nóri és a 88 éves széki Kovács Józsi bácsi legújabb dalában és videóklipjében. A magyarországi népdalénekesnő a közös munka előzményeiről beszélt a Krónikának.

Új dal és széki imázsklip született Kovács Nóri népdalénekes és a hagyományélő Józsi bácsi „összestimmolt” hangjából
2024. május 31., péntek

Elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes

Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes – tudatta a család és Tompos Kátya menedzsmentje az MTI-vel pénteken.

Elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes
2024. május 30., csütörtök

„Magától nem »fordítódik le« a mű, a technika még nem ért az iróniához”: az Angliában élő Komporály Jozefina a műfordításról

Szerteágazó munkájának műhelytitkairól beszélt megkeresésünkre Komporály Jozefina (azaz Jozefina Komporaly) sepsiszentgyörgyi születésű, több évtizede Angliában élő műfordító.

„Magától nem »fordítódik le« a mű, a technika még nem ért az iróniához”: az Angliában élő Komporály Jozefina a műfordításról
2024. május 28., kedd

Megemlékezést tartanak Nagybányán a zsidók 1944. május 31-én történt elhurcolásának 80. évfordulóján

Megemlékezést tartanak pénteken Nagybányán a zsidók 1944. május 31-én történt elhurcolásának 80. évfordulóján, a környékről több mint 3000 zsidót hurcoltak el a haláltáborokba.

Megemlékezést tartanak Nagybányán a zsidók 1944. május 31-én történt elhurcolásának 80. évfordulóján