A Kossuth- és József Attila-díjas író pénteken a nagyváradi Törzsasztal vendége volt, a zsúfolásig megtelt Silent kávézóban válaszolgatott készségesen Kőrössi P. József moderátor kérdéseire. Mint kiderült, egy ekkora kaliberű történelmi mű megírását alapos dokumentálódás előzte meg, Závada kordokumentumokat, jegyzőkönyveket, a fronton keltezett leveleket, illetve fényképeket gyűjtött és tanulmányozott, majd ezeket fel is használta a szereplők megrajzolásában, illetve a történet alakításában.

A Természetes fény egy igazi közép-kelet-európai történet, amely Tótkomlóson kezdődik, és ott is zárul, miközben rengeteg helyszínen kalauzol át bennünket a Németország–Oroszország-tengelyen. Megtudjuk, békeidőben még szoros szálak kötötték egymáshoz a tótkomlósiakat, legyenek magyar zsidók, magyar tótok vagy éppen magyar magyarok, ám egyszer csak elkezdett „sutyorogni a külvilág”, érkeztek az első hírek a munkaszolgálatról, ami pedig gyökeresen felforgatta a falu életét.

Mint a regényen teljes hosszában – sok esetben túlságosan is kimerítően – végigkalauzoló beszélgetésből kiderült, a munkaszolgálatot, a frontot, majd az orosz fogságot több elbeszélő szemszögéből is megismerhetjük, nemcsak az író mesél ugyanis nekünk, hanem a szereplők is át-átveszik a szót.

Kőrössi P. a regény kapcsán fontosnak tartotta a beszélgetés témái közé emelni azt is, hogy nemcsak az orosz katonák viselkedtek emberhez nem illő módon, hanem a megszálló magyar katonák is sok esetben jártak el hasonlóképpen. Ilyen történetekre van példa Závada regényében is, az író pedig elmondta, óvakodott volna olyasmit leírni, amire nem látott megfelelő dokumentálást.

Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – nemcsak a magyar katonák kegyetlenkedtek, hanem minden hadsereg, sőt az oroszok saját polgáraikkal szemben is ugyanolyan brutálisan jártak el, mint az ellenséggel szemben. Meglátásában a háború idején egyre omlott le az erkölcsi gátlás, a katonák nem látták, hogyan lehetne betartani az otthoni normákat, hazatéréskor – akár csak látogatóba – pedig súlyos identitásválságot kellett átélniük.

A regény a háború utáni helyzetre is reflektál, az író háborús szubkultúrának nevezi azt, hogy más dolguk nem lévén, a magyarok is bandákba verődtek, fosztogattak, erőszakot követtek el, nemcsak a megszálló orosz katonák. Arra a kérdésre, hogy érték-e támadások a brutalitások rögzítése miatt, Závada elmondta, túl van már azon, hogy kövesse, hol mit írtak róla, meggyőződése, hogy a „szélsőjobbos” portálokon írtak róla mindenfélét, de ő nem nézte.