„Az is nagy dolog, hogy szépen lehetett restaurálni őket. Középkori a templom, de nem lehetett tudni, hogy a vakolat, mészréteg alatt falképek vannak. Alapos falkutatás során kerültek elő erre utaló nyomok, festett felületek, innen indult az igazi kutatás és feltárás” – mondta a művészettörténész. Hozzátette, nagyon reméli, hogy a freskókat minél többen megtekintik majd a gidófalvi templomban.

„A reformáció előtti falfestmények újtestamentumi tematikájúak, Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak, valamint a Szent László-legendát – ez a tematika a kor falfestészetére jellemző volt. Krisztus életét szinte kötelező módon megfestették a templomokban, és a lovagkirály legendája is széles körben elterjedt freskótéma volt a középkorban a Magyar Királyság területén, persze más és más műhelyek, művészek festették meg, a paletta rendkívül változatos” – fejtette ki Jánó Mihály. Úgy fogalmazott,

Mint sorolta, a Székelyföldön több középkori freskó látható: az 1300-as években készült a gelencei templom falképe, legalább ilyen színvonalúak a Sepsiszentgyörgy melletti Kilyén unitárius templomában a freskók, nemrég kerültek elő az oklándi falfestmények, és a székelyderzsiek is jelentős értéket képviselnek. „Rendkívül gazdag középkori festészeti anyag található a Székelyföldön, amelyet restauráltak már” – mondta a művészettörténész.

Tízcentis vakolatréteg
fedte a freskót

A felújítási munkálatokat a Kiss Loránd restaurátor által vezetett marosvásárhelyi Imago Picta Kft. munkatársai végezték. Szakács Tamás restaurátor, aki középkori freskók felújításával foglalkozik, megkeresésünkre elmondta, a hosszú munka mindhárom szakaszában dolgozott a gidófalvi falfestményeken. „2009-ben végeztünk restaurátortársaimmal átfogó falkutatást, 2015-ben készült el a terv, és most fejeződtek be a munkálatok. Először a feltárások történtek meg, lokalizáltuk az összes falképtöredéket, vigyázva és megtartva minden egyes kis darabját, a konzerválási beavatkozások során rögzítettük ezeket a falképdarabokat” – fejtette ki Szakács Tamás. Mint ecsetelte, a második szakaszban történt a vakolás: elővakolás után felhordták azt a textúrát, ami hangulatában segíti a falképdarabok érvényesülését, az utolsó szakaszban következett a színbeli kiegészítés, az integrálás, ami olvashatóbbá teszi a freskót. A szakember azt is elmondta, eddig a legtöbb munkája középkori freskók restaurálása volt, Kolozsváron végezte az egyetemet restaurálás szakon, ott is mesterizett, azóta sok helyen dolgozott már Bukaresttől Nagyváradig.

– mondta el a restaurátor. Beszélt arról is, hogy úgy kell elképzelni, hogy magát a freskót tetőtől talpig levakolták a reformáció korában, 5-10 centiméter vastag vakolatréteget hordtak rá, és ezt később több ízben frissítették, meszelték. „Mindenik munkám különleges volt. A gidófalvi restaurálás nagyon komplexnek bizonyult, és hosszú ideig tartott, mivel a töredékeket egyenként kellett letisztítani, rögzíteni, az integrálás is nehézkes volt” – mondta Szakács Tamás. Kitért arra is, hogy a freskók készítésekor a 14–15. században vöröseket, barnákat, sárgákat, földszíneket használtak. A technika az volt, hogy nedves vakolatra hordták fel a színeket, ami a vakolat száradásakor beleég a vakolatba, így tudtak fennmaradni ennyi időn keresztül ezek a falfestmények. A restaurátor úgy fogalmazott, nagyon értékes a gidófalvi falképegyüttes, és reméli, következő generációk is felfigyelnek rá, értékelik és őrzik a felújított mostani állapotot.