Emberi oldaláról láttatni a Nagy Háborút – Benkő Levente történész első világháborús, galíciai naplót bemutató friss kötetéről

Tulics Kálmán naplójában a háború kevésbé ismert arca tárul elénk •  Fotó: Idea Könyvtér

Tulics Kálmán naplójában a háború kevésbé ismert arca tárul elénk

Fotó: Idea Könyvtér

Olyan társadalmi korrajzot találunk Tulics Kálmán naplójában, amely a háború kevésbé ismert arcát tárja elénk – mondta el Benkő Levente történész, lapunk volt munkatársa a Tortoma kiadónál frissen megjelent, Élmények és epizódok című kötete kapcsán. A könyvhöz a történész egy kolozsvári csendőrőrmester 1914–16-ban írt galíciai naplóját rendezte sajtó alá.

Kiss Judit

2021. április 25., 20:322021. április 25., 20:32

 – Számos köteted látott napvilágot, amelyekben a huszadik század erdélyi történelmének addig fel nem tárt szeleteit mutattad meg. Most új könyved jelent meg: Tulics Kálmán m. kir. csendőrtörzsőrmester, a kolozsvári m. kir. 38. honvéd gyaloghadosztály tábori bírósága jegyzőkönyvvezetőjének 1914–16-ban írt galíciai naplóját rendezted sajtó alá, láttad el bevezető tanulmánnyal. Miért esett a választásod Tulics Kálmán naplójára és milyen tekintetben különleges és/vagy hiánypótló a könyv?

– Az első világháború, korabeli szóhasználattal a Nagy Háború sokáig nem képezte különösebben kutatásaim tárgyát. A második világháború és az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai/erdélyi embersorsainak a vizsgálata ugyanis éppen elég időmet és erőmet lefoglalta, és továbbra is lefoglalja. Csakhogy menet közben kezembe akadtak első világháborús feljegyzések, naplók, levelek, fényképek, ilyen-olyan adalékok, és azt mondtam magamnak: ezek mellett sem lehet elmenni, ezeket a történeteket is fel kell mutatni: ezek is tartozékai a huszadik századunknak.

Éppen az állami levéltárak Kolozs megyei kirendeltségén kutattam, és találtam meg Iacob Popa fogarasi görögkatolikus érseki helynök naplófeljegyzéseit, egy igen érdekes vallomást arról, hogy miként látta és élte meg egy erdélyi román ember a román csapatok 1916 augusztusa és októbere közötti erdélyi hadjáratát, amikor Lucian Nastasă-Kovács történész barátunk jelezte, hogy Kelemen Lajos hagyatékában látott egy magyar nyelvű galíciai naplót, nézném meg, szerzője egy Tulics nevezetű kolozsvári csendőr.

Ezt a naplót is kikértem, belelapoztam, s azonmód elhatároztam: ezt ki kell adni! Tudniillik

Idézet
Tulics Kálmán mind a szövege, mind a naplójában elhelyezett fényképek által a háború kevésbé ismert arcát tárja elénk.

44 éves lévén, Tulics Kálmán kolozsvári m. kir. csendőrtörzsőrmester nem volt hadköteles, de felettese, dr. Apáthy Jenő hadbíró alezredes kérésére elvállalta, hogy a kolozsvári m. kir. 38. honvéd gyaloghadosztály tábori bírósága jegyzőkönyvvezetője legyen Galíciában. Tulics nem harcolt, a tűzvonalba is csak ritkán járt ki – egyszer majdnem letartóztatták, mert kémnek hitték! –, de látta, rögzítette és elénk tárja a harcok során megsebesült és elesett ezrek kínszenvedéseit. Hamar levonta az egyetlen levonható következtetést: ha a háborút kirobbantó politikai és katonai vezérek látnák e sok borzalmat, bizonyára elmenne a kedvük a háborúskodástól.

Tulics naplójának különlegessége, hogy nem a hadműveleti, harcászati, hanem az emberi oldaláról láttatja a háborút. Katonák és civilek, galíciai népek, így lengyelek, ruténok, zsidók életének keserves, sőt drámai időszaka rajzolódik ki, más-más vallású és nemzetiségű emberek egymáshoz viszonyulásáról, emberek másságképéről szerezhetünk tudomást.

Idézet
Találkozunk olyan példákkal is, amikor az ellenséges táborokba tartozó katonák embersége felülírt mindenféle háborúskodást, illetve amikor a katona szíve nemcsak a golyózápor által lekaszált sajátjai, hanem az elesett ellenség láttán is elfacsarodott.

Merthogy – s ez más hasonló emlékezésben is előfordul – a katona is elsősorban ember, aki látja és belátja, hogy alattvalói, nemzetiségi, vallási, másmilyen hovatartozástól függetlenül a férfinép színe-virága vált a hatalmak szembenállásából fakadt értelmetlen öldöklés áldozatává. Olyan társadalmi korrajzot találunk Tulics Kálmán naplójában, amely a háború kevésbé ismert arcát tárja elénk. Amiben kétségkívül a naplóban látható képek is sokat segítenek.

– Munkásságod tekintélyes részét képezte, képezi a történelem élő tanúinak megszólaltatása. Gyakorta elhangzik, hogy a történelem megismertetéséhez, a közösségi emlékezet fenntartásához is elengedhetetlen a személyesség: egyéni sorsokon, történeteken keresztül lehet igazán közelíteni az elmúlt korszakokat a mostani nemzedékekhez. Tulics Kálmán naplója műfajából eredően eleve személyességet hordoz, vajon miként segíthet az olvasónak közelebb kerülni az első világháború szövevényes témájához?

– Az ilyen szövegek olvastán mindig olyan érzésem támad, mintha a több mint száz évvel ezelőtti események szemtanúi itt ülnének mellettem vagy velem szemben, és mesélnék a történteket… Az egyéni sorsok feltárása, bemutatása nélkül nem lehet hiteles és teljes képet alkotni a történtekről, s ez mindkét világháborúra, de például az 1956-os magyar forradalomra és az 1989-es kelet-közép-európai rendszerváltozásokra is érvényes. A mi gyermekeink még a kommunista diktatúrát sem fogják soha megérteni, ha nem mesélünk nekik arról, amit mi, szülők és nagyszülők a saját bőrünkön megtapasztaltunk.

Idézet
A második világégés és az ’56-os forradalom történéseit, a miérteket és a hogyanokat én is úgy értettem meg igazán, hogy valóban nagyon sokat beszélgettem a tanúkkal, a történelem így válik kézzelfoghatóvá.

Az első világháborús naplóknak és emlékezéseknek is ugyanez a szerepe.

– Tulics Kálmán naplója, visszaemlékezése hová, „milyen sorba” illeszthető az első világháború erdélyi emlékirodalmában?

– Az első világháborús szociográfia legkiválóbb leírásai közé tartozik, és abba a műfajba illeszkedik, amelyik nem a szép-, hanem a tényirodalom eszközeivel tárja elénk, rögzíti a történteket. A Nagy Háború irodalmának szépírói alkotásai, például Kuncz Aladár Fekete kolostor, Markovits Rodion Szibériai garnizon, Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan, Jaroslav Hašek Švejk, Liviu Rebreanu Akasztottak erdeje című remekei közismertek. Távol áll tőlem egyenlőségjelet tenni e szépirodalmi alkotások és szerzőik, valamint a széles közönség előtt teljesen ismeretlen naplóírók és emlékhagyók között, de kétségtelen, hogy az első világégés jobb megismeréséhez Kókay László szegedi önkéntes Iskolapadból a pokolba, Imre Gábor kadét A pokol tornácán, Kovács György közlegény Mesék a Nagy Háborúról, Hans Carossa Naplójegyzetek az 1916. évi román frontról, V. Péter Sándor Csíksomlyótól Berezovkáig (1914–1918), Grigore Romalo Carnete de război 1916–1917, Szőke Zoltán hadapródjelölt Bolond világ volt… 1914–1922, Székely Gyula Képek a szibériai hadifoglyok életéből, Ujházy Sándor Zúgott a Dnyeszter partja című visszaemlékezését, és Tulics Kálmán Élmények és epizódok című naplóját is érdemes kézbe venni.

Benkő Levente: az egyéni sorsok feltárása nélkül nem lehet teljes képet alkotni a történtekről •  Fotó: Székelyhon Tv Galéria

Benkő Levente: az egyéni sorsok feltárása nélkül nem lehet teljes képet alkotni a történtekről

Fotó: Székelyhon Tv

– A történész számára jelent-e többletnehézséget, ha egy időben távolabb eső korszakkal foglalkozik, mint az első világháború, amelynek már nincsenek ma élő tanúi?

– Nem jelent különösebb nehézséget, bár az is igaz, hogy gyakran jó volna rákérdezni egy-egy részletre. Hozzáteszem, hogy a különféle – egyházi, állami civil és katonai/hadtörténeti – levéltárak, a magángyűjteményekben őrzött, illetve a fiókok mélyéről gyakran előkerülő írásos emlékek, fényképek sokat segítenek a teljesebb kép kialakításához. Tapasztalatból mondom:

Idézet
a levéltárak valóságos kincsesbányák, soha nem remélt források, soha nem remélt részletek jönnek szembe az emberrel, szinte azt mondhatom, hogy pottyannak az ember ölébe, csak egy kicsit utána kell járni.

– Ha a történész emlékirodalmat, személyes feljegyzéseket, vallomásokat dolgoz föl, mi jelenti a munkafolyamat legnagyobb szépségét és legnagyobb nehézségét?

– Az ilyen természetű munkának két nagyon szép része van: az első, amikor az ember rátalál egy-egy ilyen forrásra, a második, amikor valamelyik szak- vagy réteglapban, netán gyűjteményes kötetben vagy külön könyvben kinyomtatva látja. Utóbbi azért különösen nagy öröm, mert azt jelenti, hogy a valamikor egyetlen példányban készült kézirat immár több százas, szerencsésebb esetben ezres nagyságrendű nyomtatott példányban fennmarad, és ismertté válik.

A munkafolyamat kissé nehezebb szakasza a kézirat számítógépes átírása, amihez főleg a nehezebben olvasható, helyenként elmosódott részek esetén türelem és kitartás, nem egyszer jó értelemben vett öszvéri makacsság is kell.

Idézet
A gépbe írt szöveg összeolvasása az eredetivel, az elírások, a hibák kiigazítása külön fejezet, a lábjegyzetek elkészítése szintúgy, s mivel én nem szeretek úgy kiadni a kezemből forrásközlést, hogy az olvasót el ne igazítsam, a bevezető tanulmány megírása külön kihívás.

Hiszen az emlékhagyót – esetünkben a naplóírót – és életpályáját, ha tömören is, de be kell mutatni, képbe kell helyezni az olvasót. Az első világháborús galíciai, illetve oroszországi – hadifogság esetén gyakran Urálon túli, szibériai – helységek, folyók, hegyek térképes azonosítása meglehetősen munkás és időigényes folyamat, de biztos vagyok benne, hogy az olvasó annál hálásabb, amikor a földrajzi, illetve személynévmutatóban talál egy-két kiegészítő adatot. Összességében tehát nem könnyű, de annál szebb munka ez.

– A huszadik század történelméről sok ismeretlen adalék kerül elő mostanság is, ami élénken érdekel sokakat...

– Úgy látom, hogy a Nagy Háború századik évfordulója sok ismeretlen adalékot hozott felszínre, sok és kiváló tanulmány, könyv, emlékirat vált közkinccsé. Ugyancsak az első világháborúról Szürke senkik címmel remek és tanulságos film is készült. Újabban a Magyar Nemzeti Levéltár az Orosz Állami Levéltártól átvett több mint 680 ezer második világháborús magyar fogoly személyi adatlapmásolatát tette közzé, s azt tapasztalom, hogy ez is élénk érdeklődést váltott ki az emberek, az egykor elhurcoltak hozzátartozói körében.

Sokan fordulnak hozzám is ilyen-olyan kérdésekkel, ki-ki próbálja előbányászni a fiókok mélyén lappangó régi iratokat, képeket, már amennyire azok még megvannak. Volt, aki azért hívott fel, hogy szóljon: kölcsönadja digitális másolásra és közlésre nagyapja, dédapja első világháborús naplóját. Miért mondom el mindezt? Azért, hogy unos-untalan megismételjem: bármennyire is jelentékteleneknek és felesleges kacatoknak tűnnek, soha senki ne dobjon el egyetlen papírfecnit, fényképet, levelet, levelezőlapot, iratot, de még tárgyat sem, mert mindenik, de kivétel nélkül mindenik hordoz valamilyen adatot, üzenetet a közelmúltról! S ha valaki mégsem akarna megőrizni ilyen „felesleges” holmikat, akkor legalább annyit tegyen, hogy szóljon vagy üzenjen: jöjjenek, és vigyék innen.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten
2025. június 28., szombat

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
2025. június 28., szombat

Nők Jókai árnyékában – és fényében

Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.

Nők Jókai árnyékában – és fényében
2025. június 27., péntek

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.

Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron
2025. június 26., csütörtök

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
2025. június 24., kedd

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra

Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra
2025. június 23., hétfő

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén