A sokak számára a Nők Lapjából is ismerős történetek során Daru és a nők viszonyát követhetjük nyomon. A regény elején Daru még kiskamasz, aki egyszer csak arra eszmél, hogy barátnője hamarabb érik nála, ami által viszont elvész az addig fennálló paradicsomi állapot, és a fiú immár soha többé nem fogja tudni, hogy a fokozatosan nővé váló lányok mit is akarnak pontosan.

Grecsó célja a regénnyel – mint a beszélgetésen elhangzott – tulajdonképpen a visszatekintés volt, meg akarta nézni korábbi énjeit, egoállapotokat, hiszen az évek során olyan fokú átalakuláson megyünk keresztül, hogy visszafele úgy nézhetünk egykori önmagunkra, mintha valaki más lenne ott.

Az író a könyv megjelenése óta pedig azt tapasztalta, hogy egy idő után az olvasó is elkezdi önmaga értékelését. Volt olyan eset is, amikor ismerőse jelezte, hogy a felesége a könyv hatására kezdett el korábbi kapcsolatairól mesélni, igaz, a férfi meg is kérte Grecsót, hogy többé ne írjon ilyeneket, mert nem kíváncsi ezekre a dolgokra – tette hozzá az író humorosan.

A történetek egyébként a Pletykaanyu című korábbi kötethez hasonlóan a dél-alföldi Viharsarokba kalauzolnak el, a periféria a szerző mostani hősei számára is meghatározó. A nyolc fejezetből összeálló regény során viszont csak Daru fejébe látunk bele, általa ismerkedünk meg a nőkkel is, akikkel összehozta az élet, és csak annyit tudunk meg róluk, amennyit a főhős megért belőlük. Hogy Daru mennyire azonos Grecsó Krisztiánnal, ezúttal sem tudhattuk meg, az író viszont annyit elárult, hogy vett egy-két példát a valóságból, és azokat írta át.

A beszélgetésen ugyanakkor elhangzott, hogy különösen jó év az idei a magyar irodalomban, számtalan jó könyv látott napvilágot. Grecsó – aki az Élet és Irodalom munkatársa – szerint viszont az kellene, hogy Nádas Péter megkapja végre az irodalmi Nobel-díjat, az ugyanis hatalmas lendületet adna az egész magyar irodalomnak. „Hátha majd jövőre”, zárta a gondolatot a szerkesztő.