lehet, hogy pont abból születik majd valami, hogy egy diósgyőri proli és az itt születettek, akikhez közelebb áll Tamási világa, és sokkal többet tudnak róla, mint én, közösen hoznak létre egy produkciót.”

A produkció létrejött ugyan, de az Arisztotelész által kötelezőként előírt katarzis helyett bennem csak bosszankodást produkált, látva, hogy semmi nem képes megszüntetni ezt a jó ideje szokássá vált lótás-futást, kiabálást, rohangálást, a negyed-ötöd rangú amerikai revütáncok magamutogató ugrándozásait, aminek Tamási világához valóban semmi közük. És a túlcsorduló töltelék miatt kimaradt a lényeg: a címnek az értelmezése is.

Ez a látszólag egyszerű próbatétel viszont gyakorlatilag lehetetlen, hisz a közelinek látszó szivárvány nem emberközelben található. Ezt a lehetetlenséget bizonyítja Tamási darabja, az emberi lélekre kivetítve: Czintos Bálintnak nem tetszik a született státusa, úgy érzi, sokkal többre képes, mint földjének megművelése. Próbálja előbb a fiát kényszeríteni a felsőfokú iskolázottságra, ám neki más céljai volnának. Ilyen körülmények közt toppan be a hajdani barát, Kund Ottó, aki viszont bölcselőnek mondja magát, de ő is csalódott, és tulajdonképpen azért jött, hogy öngyilkos legyen. Sikerül is neki vízbe fúlnia, és ez a momentum lesz Czintos Bálint „átsétálása” a szivárvány alatt: összecseréli kettejük ruháit, mintha ő lenne a vízi hulla, az életben maradott pedig a nagy tudású bölcselő. Tehát látszólag beválik neki a folklorisztikus gondolat, de hamar kiderül, hogy mégsem. Elege lesz az alaptalan okoskodásokból, ismét Czintos Bálint akarna lenni, de hiába is öltözik be annak, azt már nem hiszi el neki senki. Egyetlen lehetősége maradt: eltűnni szem elől.

korábban írtuk

Meghökkentően modern Csalóka szivárvány: Tamási Áron színműve nyitja a nagyváradi Szigligeti Színház bemutatóinak sorát

Tamási Áron Csalóka szivárvány című színműve nyitja a nagyváradi Szigligeti Színház bemutatóinak sorát a 2022/2023-as évadban.

Hiteles színészi alakítások

A nagyváradi közönség hátha megértette Tamási üzenetét, de talán hiú a remény. Ludas ebben Szakács Ferenc díszlete is, hiszen a falusi környezetnek és az agyondrótozott-kütyüdömpingezett, elektronizált világnak semmi köze nem volt sem egymáshoz, sem a darabhoz, ahogy Babits Jónás könyve részletének sem, az egészhez.

Czintoshoz legközelebb áll nagybátyja, Samu bácsi, akinek Tamási által írott figuráját tovább árnyalja és gazdagítja Kardos M. Róbert, aki az egyszerű, helyi színfoltot adó Samu-figurából, valódi, klasszikus rezonőrt kreált, aki szeretné is Bálintot megmenteni az előrelátható csalódástól, ugyanakkor azt sem bánja, ha más, hasonló kitörési gondokkal küszködő fiatal tanul ebből a megcsalatott sorsból. Kár, hogy nem kérdezték meg a Samut játszó Kardostól is a műsorfüzetet készítők, mi a véleménye a szerepről és az egész előadásról. Érdekes lett volna azt is olvasni. Kíváncsiak vagyunk, hogyan vélekedik a közönség az előadásról. Paul Verlaine szavaival élve: „a többi, az literatúra!”