Az Origo Kulturális Egyesület által szervezett kiállítás anyaga a családban tovább öröklődő történetek átalakulására, felülírására, palimpszeszthez való hasonlóságára összpontosít.

– olvasható a tárlat leírásában.

Zakariás Ágota művészettörténész nyitóbeszédében rávilágított, hogy a kiállítás az emlékekről szól, mindannyiunknak vannak történetei, gyerekkori csínytevések, nagypapa háborús történetei, és időről időre felidézzük azokat a családtagokat, akikre büszkék vagyunk, vagy akikre éppen nem, de ezek a adják a családi szerkezet ritmusát, ezek indentitásunk meghatározói, amelyben a dramaturgiai alaphelyzet a családi asztal.

A Bánffy-palota labirintusszerű pincéjében Alexandra Mocan, Alexandru Muraru, Bába István, Bob József, Burka István, Czimbalmos Anett, Daradics Árpád, Darvay Tünde, Dorel Găină, Florin Gherasim, Irsai László Zsolt, Inia Șerban, Kalló Angéla, Lőrincz Gyula, Lucian Székely-Rafan, Makkai András, Makkai Bence, Mátyás László, Mădălina Surducan, Mihai Nuțu, Mira Marincaș, Sipos Sándor, Szentes Zágon, Vlad Pârvu alkotásai láthatók augusztus 25-ig 10–17 óra között.

Szentes Zágon Nincs jel című festményén például talán bolygók közt közvetítő tévékészülék látható adás nélkül – a generációk közti értetlenséget sugallva, a mű arra is rávilágíthat, hogy a készülék már átvette a családi asztal helyét, ahol összegyűlünk. Dorel Găină alkotásának címe EMLÉKtelenségek: egy széket láthatunk, amelyen a kommunista korszak címeres zászlója hever lepelként, valamint egy Coca Colás zacskó, amely talán a kommunizmus után következő kapitalista világrend jelképeként szolgál. Az installáción egy Volkswagen kisbusz is szerepel, a német ipar és a hippi korszak jelképeként – ezek a szimbólumok mind-mind egy „családi körbe” tartozhatnak. A megnyitón négy kortárs költő – Kali Ágnes, Ovio Olaru, Florentin Popa, Selyem Zsuzsa – olvasott fel verseket és a BHF Trió zenélt.

Fodor Előd