Fotó: A szerző felvétele
2009. december 15., 09:032009. december 15., 09:03
– Bodor úr, ön volt a Román Televízió magyar adásának első főszerkesztője. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott azalatt a csaknem tíz esztendő alatt, amit a bukaresti magyar tévészerkesztőség élén töltött? Mi csapódott le mára abból az időszakból?
– Két rögeszmém van mostanában. Ez visszamenőleg arra a korszakra is érvényes: csak utópiákat szabad szolgálni. Az utópia megvalósíthatatlan, még részlegesen is, így nem csalódunk. Aki valami konkrét célt tűz maga elé, és ezt a célt nem sikerül elérnie, az általában csalódik, kétségbeesik. De ha egyből túl magasra teszszük a mércét, akkor lehetőség van jól teljesíteni, persze tökéletes úgysem lesz, ahogy azt terveztük, de valójában tudtuk, hogy így lesz. A másik ilyen rögeszmém az, hogy a legnagyobb baj mindig a körül van, amiről nem beszélünk. Arra gondolok például, hogy az emberek elveszítették az erkölcsi érzéküket. Valamikor az erkölcsi érzék főszerepet játszott az életünkben, szükség volt rá. Ma nem is beszélünk róla.
– Mint annak az egykori tévés derékhadnak egyik tagja, kérdem Öntől: a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben az erdélyi értelmiség meg tudta-e őrizni az erkölcsi tartását? Volt-e erre egyáltalán lehetőség az akkori körülmények között?
– Nehéz volt. Nem tudom, hogy én például meg tudtam-e őrizni a méltóságomat. Minden esetben biztosan nem. Senki nem tudta ezt igazán megtenni. Csak relatív módon.
– Annak idején hétfőnként sugározták a háromórás magyar adást, és másnap önt általában behívták a központi pártbizottság sajtóosztályára, mert folyton kifogások merültek fel, annak ellenére, hogy adás előtt cenzor is látta az egyes részeket.
– Persze, nagyon sok letolást kaptam, de néha azért meg is dicsérték a munkánkat. Például az 1977-es földrengés után. Ekkor nagy volt a kavarodás, mert az első ukáz „fentről” így szólt: mindent a maga valóságában kell bemutatni, nem szabad semmit elhallgatni, és mi eszerint dolgoztunk. Pénteken történt a katasztrófa. Nekünk csak a következő hétfőn volt adásunk, és én az eredeti parancsot figyelembe véve irányítottam a munkát.
De közben a felülről jövő utasítás megváltozott. Elrendelték, hogy kendőzni, szépíteni kell a dolgokat. De mi már nem tudtunk változtatni az összeállításunkon. Marinescu elvtárs, a párt akkori sajtófőnöke – aki ENSZ-nagykövet is volt – végül mégis megdicsérte azt, ahogyan mi álltunk hozzá a dolgokhoz. Ezt meg is mondta az akkori tévéelnöknek. Ugyanennek a jelenségnek volt még egy furcsa változata.
Én három alkalommal, utoljára 1979. július 28-án adtam be a felmondásomat. Jeleztem, hogy volt egy súlyos preinfarktusom. Az akkori kulturális vezető káder feltette a kérdést: tudom-e, hogy ha elmegyek, akkor a magyar adás összeomlik, és tudom-e azt, hogy ez a Román Televízió legjobb műsora? Ez megdöbbentett. De nem tántorított el attól, hogy távozzak a szerkesztőség éléről, amire ezer okom volt. Persze jól esett a dicséret. Visszatérve első gondolatomhoz: utópiákra kell bíznunk a lelkünket, s akkor nem csalódunk.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.