Fotó: Kiss Judit
Azért szeretnek olvasni, mert a „könyvek az embernek egy más világot adnak”, így amíg olvasnak, nem figyelnek az „eredeti világra” – többek közt ezt mondták a Krónika kérdésére azok az elemisták, akiket a vasárnapig tartó Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten faggattunk olvasásról, könyvekről. Akadt köztük, aki szinte „könyvmolynak” számít, bevallása szerint már 14 éveseknek való könyveket is olvas, mások inkább a társasjátékok, kifestős mandalák, feladatos könyvek iránt érdeklődnek.
2023. június 10., 10:042023. június 10., 10:04
2023. június 10., 20:272023. június 10., 20:27
Bár sokan hangoztatják, hogy az ifjú generáció tagjai egyre ritkábban olvasnak, és a képernyő egyeduralma miatt egyre kevésbé érdeklik a gyerekeket a könyvek, a jelek szerint ez mégsem teljesen igaz. A vasárnapig tartó, négy napos Kolozsvári Ünnepi Könyvhét – sok más erdélyi könyves szemléhez hasonlóan – nagy hangsúlyt fektet a gyerekek és a nyomtatott kiadványok viszonyának erősítésére: a főtéri Bánffy-palota emeleti termeiben jelen lévő 48 kiadó közül sokan kínálnak olvasni, lapozgatni valót a kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, és az ifjú olvasók szívesen lépnek be a „Gutenberg-galaxisba”.
Pénteken, a szemle második napján az érződött, hogy a gyerekek bizony szívesen látogatnak el a könyvek birodalmába, és azok is szívesen nézegetik, lapozgatják a kiadványokat – az előkészítő osztályosok –, aki még nem tudnak gördülékenyen olvasni; de a társasjátékok, gyermekfolyóiratok is felkeltik az érdeklődésüket.
Az előkészítősök is „írtak már” mesét
Ottjártunkkor pár elemi osztályos kolozsvári gyerekkel elegyedtünk szóba. Akadt köztük, aki szinte „könyvmolynak” számít, bevallása szerint már 14 éveseknek való könyveket is olvas, mások azt mondták, hogy inkább a társasjátékok, kifestős mandalák, feladatos könyvek iránt érdeklődnek.
A János Zsigmond Unitárius Kollégium előkészítő B. osztályába járó két fiú osztálytárs Pálfi Levente tanító tanítványai. A két kisfiú a szülőkkel érkezett a könyvünnepre, mindketten a Kevin és a bűvös malom című könyvet tartották kezükben, ugyanis épp aznap mutatták be a kiadványt. Száva Csanád Kevin és a bűvös malom című kötete az Exit Kiadó gondozásában látott napvilágot 2022-ben. Egyikük kérdésünkre azt mondta, nagyon szereti a meséket, de a kedvenc meséjének a címét nem árulta el, csak azt, hogy a mese egy méhecskéről szól, a most vásárolt könyvről pedig azt mondta, mivel még nem ismeri a betűket mind, apa vagy anya elolvassa neki.
A gyerekek azt is elmondták, hogy Pálfi Levente tanító bácsival közösen készítettek egy meséskönyvet a tengeri szörnyekről: minden gyerek annyi rajzot tett hozzá, amennyit akart. Ők például vidrához hasonló, vörös szarvú lényt, és más érdekes tengeri állatokat, tengeri teknőst, szardíniát rajzoltak. Meséltek arról is, hogy elolvasták a tanító bácsival a Kamion Kami című könyvet.
„Én írtam már egy mesét, egy fekete párducról meg egy gyíkról szólt, sok kalandjuk volt” – mondta egyikük.
„Olvasáskor megszűnik számomra a külső világ”
A gyereksarokba helyezett egyik kényelmes fotelben egy másik tízéves kisfiú, a Montessori iskola kisdiákja foglalt helyet, aki megérkezése után rögtön elkezdett olvasni. Kérdésünkre elmondta, ő sokkal szorosabb viszonyt ápol a könyvekkel, olvasással, mint a kortársai, talán azért, mert az édesanyja könyvtáros. Édesanyja vezette egyébként az egyik író-olvasó találkozót pénteken délelőtt, amikor Vadadi Adrienn Játsszunk mesét! című kötetét mutatták be.
„Sokkal többet olvasok, mint az osztálytársaim, akik közül a legtöbben csak néha-néha olvasnak, de vannak néhányan, akik gyakrabban. Sőt, az egyik osztálytárnőm már írt egy vastag regényt.
A tízéves kisfiú korához képet éretten vélekedett kérdésünkre, hogy mi a jó számára az olvasásban. „Aki olvas, sok világot felfedezhet. Én például nagyon szeretem a vadászélményekről szóló könyveket, utazási naplókat, a valós témáról írt, de azért kicsit kitalált történeteket” – mondta az elemista. Példaként hozta fel a Családi titok című képregényt: mint kifejtette, a könyv a második világháborúról szól a polgárok szemszögéből, egy lány meséli a történetet, akinek az édesapja rendőr, a legidősebb bátyja beáll a németekhez, a kisebbik bátyja pedig a helyi ellenálláshoz csatlakozik. „Édesanyám örül, hogy bizonyos könyveket elolvasok, de néha nem örül, mert amikor olvasok,
Kérdésünkre, hogy mi történne, ha eltűnnének a könyvek a Föld színéről, velősen válaszolt: „világvége lenne”. „A könyvekre szükség van. Lehet, hogy most már sok minden helyettesíti a könyveket, például az internetes cikkek, de a könyvet nem lehet pótolni. Én az olyan könyveket szeretem, amelyekben kevés a kép vagy egyáltalán nincs kép” – magyarázta. Hozzátette, azokat a könyveket is szereti, amelyekben „készen kapja a képeket”, mert ott olyan dolgokról van szó, amit ő magától nem tudna elképzelni.
Fotó: Kiss Judit
Példaként említette a Zúzmaraszív című könyvet, ami három kötetes. Jamie Littler könyvében a szörnyektől hemzsegő Hó-tenger legfagyosabb csücskében, van egy apró erődítmény. Egy Ash nevű kisfiú eltűnt szüleit várja vissza, akikre már csak egy tiltott altatódal éneklése emlékezteti és mindent megtesz, hogy elkerülje a nagyon morcos Jetit, Tobut, aki az őrzője lett.
„Ha eltűnnének a könyvek, az íróknak más szakmát kellene választaniuk”
a kisfiú húga is élénk érdeklődést mutatott a könyvek iránt, többek közt Felix Salten Bambiját, valamint A viharlámpa fénye című kötetet vette kézbe az olvasósarokban álló fotelben elhelyezkedve.
„Én még elsős vagyok, de attól még sokat tudok olvasni. A suliban is szoktam egy csomót olvasni, nekem nagy felszabadulás, hogy keddenként tudok menni az iskolakönyvtárba, amikor várok a furulyaórára és van egy üres órám. Ilyenkor mindig olvasok” – mondta a kislány. Hozzátette, azt szereti, hogy a „könyvek az embernek egy más világot adnak ”, és amíg olvas, nem figyel az „eredeti világára”. „Ilyenkor csak arra figyelsz, ami a könyvben van, és elképzeled magadat ott, és a könyv egy új világot nyit” – fogalmazta meg ezekkel a szavakkal az elsős kislány, aki bátyjához hasonlóan nagyon értően viszonyul az olvasás nyújtotta élményhez.
„Akkor az íróknak nem lenne munkájuk, és új szakmát kéne tanulniuk, és persze mindenki komorrá válna, mert nem lenne, ami kizökkentse őket” – vélekedett a kolozsvári kislány.
A gyerekektől azt is megkérdeztük, hogy miként viszonyulnak az okostelefonokhoz. A kisfiú habozás nélkül azt mondta, ő inkább a könyvet választaná, mint egy telefont. A kérdésre egy negyedikes lány is válaszolt, mint mondta, ő a telefont választaná, mert arra le lehet tölteni könyveket és onnan lehet olvasni. Arról is beszélt, nagyon szereti Bosnyák Viktória könyveit, már elolvasott egy párat, például a Tündérboszorkányt.
„Messi elrontja a szerelmi életemet”
A lány öccse, a focirajongó, pólóján a Ronaldo feliratot büszkén viselő kisfiú is érdeklődéssel nézegette a kiadványokat, mint mondta, ő focis könyvet szeretne vásárolni.
„Én azért utálom Messit, mert elrontja a szerelmi életemet. Azoknak a fiúknak, akiket meg akarok szerezni magamnak, Messi elvonja a figyelmét” – vallotta be őszintén az elsős lány. A negyedikes diáklány kissé rendreutasítóan szólt rá, hogy „ez egy könyvünnep, itt nem való ilyesmiről beszélni”.
Pénteken több, gyerekeknek szóló kötetet is bemutattak: Szőcs Margit – Keszeg Ágnes: Ha belefáradsz a pihenésbe című, a Gutenberg kiadónál idén napvilágot látott könyvének ismertetőjén Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány gyermeklapok korábbi főszerkesztője beszélgetett a szerzővel. A finn Tomi Kontiónak A kutya, akit Macskának hívnak, otthonra vágyik című könyvét is megismerhették az érdeklődők, a Koinónia gondozásában napvilágot látott kötetről Jankó Szép Yvette-tel, a könyv fordítójával beszélgetett P. Kristály Bea, valamint Szántai János Tintapacák című verseskötetét is bemutatták.
A szemle részletes programja az unnepikonyvhet.ro honlapon található.
Megnyitották csütörtökön kora délután a Bánffy-palota udvarán a Kolozsvári Ünnepi Könyvhetet, a 12. alkalommal megrendezett szemle négy napon át várja gazdag programkínálattal a könyvbarátokat.
Útjára indult az Erdélyi Könyvfaló Olvasójáték, három fős diákcsapatok jelentkezhetnek – közölték a szervezők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!