– Budapest és a Székelyföld között van, tehát földrajzilag Nagyvárad egy súlypont. Ugyanakkor

– Úgy érzem, erőm teljében vagyok, és én úgy szeretném szolgálni a hazámat, hogy a nemzetem tehetségeit tanítom és segítem. Megvannak a kapcsolataim, még sokfelé járok a nagyvilágban, éppen ezt szeretném a diákjainknak is biztosítani. Tehát inkább most vállalok többet, és állok elébe a kihívásoknak. Tudom, hogy mit tudok, és tudom, hogy milyen emberek vesznek körül.

Nagyon fontos, hogy lendületes legyen ez a csapat, főleg, hogy egy indulásnál a legjobbjaink kell hogy ott legyenek. Az aktív legjobbjaink. De természetesen olyan mestereink is lesznek, akik nemzetköziek, akiknek olyan felmenő tanáraik voltak, akik a legfontosabbak a szakmában, mint a kenyérben a kovász. A tanárom is részt fog venni a szak szellemiségének kialakításában, ő brooklyni születésű tenor, Berle Sanford Rosenberg. Ugyanakkor tanítani fog Lavinia Cherecheș énekesnő, aki – bátran kijelenthetem – szerintem Románia legjobb énektanárnője, és aki nagyon szereti Nagyváradot.

A rendszeresen megszervezett mesterkurzusaink pedig olyan nemzetközi hírű művészeket fognak vendégül látni, akiket az A kategóriás operaházakban ismertem meg. Ez azt jelenti, hogy nagyon jól menő fiatal és neves idősebb mestereket is el fogunk tudni hozni, és pillanatok alatt olyan példát fogunk tudni felállítani az itt tanulóknak, ami inspirálni fogja őket, és ami megmutatja, milyen karrier várhat rájuk is. És remélhetőleg könnyebben fognak boldogulni, mert egy meglévő kapcsolatrendszerre tudnak tovább építeni.

– Egy ilyen mozgalmas élet mellett hogyan élte meg a koronavírus-járvány miatt jött hirtelen leállást? Hol találta Önt? Hogyan sikerült lelassítani? Mivel teltek a napjai?

– Aki ismeri a munkásságomat, az láthatta, hogy ezekben az időkben a népszerűsítésre fektettem a hangsúlyt. Részt vettem videózásokon, megosztottam személyes élményeimet, tehát egy kicsit más arcomat, más művészetemet mutathattam meg, ami által sok jó üzenet jut el a személyem rajongóinak és a teljes magyarságnak. Nagyon fontos, hogy tartsuk mindig a kapcsolatot, és keressük ennek a lehetőségét.

– Ami számomra a legszentebb jelenleg a magánének szak elindítása mellett, az a 100. trianoni évfordulóra színpadra állított Bánk bán-előadás Vidnyánszky Attila rendezésében. Hogyha abból nagyon sokat elénekelhetnék sokak örömére, az tenne igazán boldoggá. Persze vannak meghívásaim nemzetközi színpadokra, számos új szerepem van, de azt hiszem, hogy ha optimálisan szeretném megtervezni, hogy sokat legyek a családdal, a Kárpát-medencében, akkor keveset fogok külföldre menni.

– Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, mivel próbálná meggyőzni a tehetséges fiatalokat, hogy a PKE-n induló magánének szakot válasszák?

– Azt hiszem, elsősorban újdonsága miatt lehet vonzó. Fontos tény, hogy ennyi idő után létrehozhattuk a képzést. Ami a legfontosabb, az a szak, a képzés lendülete és modern eszmeisége, és hogy milyen összetartó ez a csapat. Nekem az az érzésem, hogy minden énekes egy ilyen egyetemi szakhoz szeretne tartozni, ha ez úgy fog működni, ahogy én megálmodtam. Márpedig minden lehetőség megvan rá.