Imre Éva Bartók Béla figuráját, Szűcs Ervin Kodály Zoltánét formálja meg
Fotó: Kolozsvári Állami Magyar Színház
Csupa játék, lendület, átváltozás a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb, múlt héten bemutatott produkciója, a Bartók Béla és Kodály Zoltán életművéből inspirálódott Ifjú barbárok. Ha úgy vesszük, a címbe foglalt jelzőről az is eszébe juthat a nézőnek, hogy a „fiatal”, életerős produkció le se tagadhatná, hogy fiatal rendező kézjegyét viseli magán: az előadás friss, kicsit sem „jól fésült”, hanem inkább „kócos”, de határozottan jól áll neki.
2022. július 12., 14:002022. július 12., 14:00
2022. július 12., 14:132022. július 12., 14:13
A 29 éves ifj. Vidnyánszky Attila nem először dolgozik a kolozsvári társulattal, tavaly a Rómeó és Júliát állította színpadra, most pedig egy olyan előadást, amely az első percektől kezdve a végéig magával ragadónak, sodró erejűnek bizonyul.
Az Ifjú barbárok egyik üdvözlendő hozadéka, hogy felkelti a kíváncsiságot Bartók sokak számára „nehezen megközelíthető” művészete iránt, de így tesz Kodály életművével is. És teszi mindezt olyan lendülettel, hogy minden nézőkorosztályt közelebb vihet a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, Bartóknak a művészetéhez, amely nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Még sok mindent fel lehetne sorolni annak alátámasztására, tulajdonképpen mi lehet az a varázslat, erő, ami az előadásból sugárzik. És szintén rengeteg eredője lehet annak, mivel érhető el, hogy a közönség tíz percen keresztül állva tapsoljon az előadás végén. Nem a bemutatókon szinte „kötelező”, tiszteletszerű tapssal, hanem őszintén, erőteljesen, lelkesen, sokáig. Mert ehhez bizony sok minden szükségeltetik, talán több olyan összetevő is, amit nem minden produkció tudhat magáénak.
Hosszan tartó tapssal, állva fejezte ki tetszését a közönség az Ifjú barbárok kolozsvári premierjén
Fotó: Kolozsvári Állami Magyar Színház
Először is adott az a bravúr, amit az alkotócsapat – élén a rendezővel – sziporkázóan hajt végre. Az előadás főszereplője ugyanis nem más, mint maga a nagybetűs Zene, amiről a színház nyelvén fogalmazódnak meg a leglényegesebb dolgok. Fontos megjegyezni: elsősorban nem a zene nyelvén – bár a Tokos zenekar nagyszerű hozzájárulása figyelemre méltó –, hanem a színház nyelvén szól a muzsikáról az Ifjú barbárok.
Fotó: Gyulai Várszínház/Facebook
Az előadásnak (és az alkotócsapatnak) pedig ez az elsőre ellentmondásosnak tűnő bravúr maradéktalanul sikerül, a Bartók és Kodály életművéből, életpályájából, népzenegyűjtő útjaiból inspirálódott „történet” úgy szól a zenéről, hogy közben vérbeli színház, tele mozgással, színnel, játékkal, átváltozással és nem utolsósorban humorral. Teszi mindezt úgy, hogy közben elgondolkodtató tartalmakban sem szűkölködik. Szavak nélküli közös nevező Bartók és Kodály zenéje – üzeni az Ifjú barbárok, amelynek szövegét Vecsei H. Miklós állította össze.
A látványvilágot is erős tartópillérek támasztják meg: Berecz István erőteljes, sodró koreográfiája, a négy fiatal táncos virtuóz jelenléte, Csiki Csaba letisztult, sokfunkciós, egyszerű, de mégis sejtelmes, a nem túl tág stúdiótérbe tervezett díszletei, és Cs. Kiss Zsuzsánna „egyszerű és nagyszerű” jelmezei, amelyek rugalmasan és kreatívan illeszkednek az előadás teremtette sajátos világba.
Ifj. Vidnyánszky Attila szokatlannak, nem mindennapinak tekinthető módon „alkalmazza” a színészeket. A sok-sok felsorakoztatott „átváltozás” ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy a színészek egyazon előadásban mutathassák meg, mennyire sokoldalúak, hány karaktert tudnak briliánsan megformálni.
Fotó: Gyulai Várszínház/Facebook
Szinte mindenikük sorban több, akár 5-6 figura „bőrébe” bújik, és mindenik színész szinte kivétel nélkül mindenik karaktert nagyszerűen alkotja meg. Talán ha az ifj. Vidnyánszky ötletei, „vonalvezetései” nem ilyen irányban mozognának, az előadásban színpadra lépő színészek egyikéről-másikáról talán nem is tudnák meg a kolozsvári előadásokat rendszeresen követő nézők, milyen nagyszerűen tudnak megteremteni egy-egy, egymással akár szöges ellentétben álló, egymásra nem is hasonlító figurát.
Bartóknak a földi rögvalóságban botladozó, a zene transzcendens világában önmagát megtaláló figuráját Imre Éva alakítja nagyszerűen. Kodály alakját Szűcs Ervin teremti meg szintén bravúros módon. De kizárólag dicsérő szavakkal lehet illetni a többi „átváltozó” művész munkáját: Tőtszegi Zsuzsáét, Albert Csilláét, Bodolai Balázsét, Gedő Zsoltét, Farkas Lorándét és Váta Lórándét.
Az előadás nézője határozottan azt érzékeli, óriási, összehangolt munkát végzett az alkotócsapat, amelynek mindenik tagja teljes erőbedobással vett részt az Ifjú barbárok különleges világának megteremtésében.
– mondta ifj. Vidnyánszky Attila a bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón, hozzátéve, izgalmas olyan témához nyúlni, ami nem szorul a szavak magyarázatára, és a zene témája ilyen. Bár a Vecsei H. Miklós által összeállított szöveg frappáns, feszes, jó ritmusú, amit a nagybetűs Zenéről szóló előadás üzen és közvetít, valóban nem szorul a szavak magyarázatára. Ahogy maga Vecsei mondta: a legszebb szavaknak is lejár a szavatossági idejük, Bartók és Kodály életműve pedig a szavakon túl üzen.
Fotó: Gyulai Várszínház/Facebook
Még sok figyelemre méltó összetevője van az előadásnak, ezek közül az egyiknek talán kiemelten fontos szerep jut abban, hogy a néző katarzisélménnyel marad. Ez pedig nem más, mint az, hogy az Ifjú barbárok rengeteg pillanata önfeledt nevetésre ösztönöz, arra a fajta nevetésre, amit mostanában talán nem túl sűrűn vált ki színházi előadás a közönségből.
Az Ifjú barbárok arra is emlékezteti a nézőt: bármi is történjen, sem játszani, sem nevetni nem kellene elfelejtenünk. Az Ifjú barbárok a kolozsvári színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója, a magyarországi városban is bemutatták a hétvégén. A produkciót Kolozsváron legközelebb augusztus 17-én láthatja a közönség.
Első erdélyi helyszínként Marosvásárhelyen tartottak vetítéssel egybekötött közönségtalálkozót péntek este a Most vagy soha! című film alkotói.
„Kitelepítés című könyvem azt a kérdést feszegeti, vajon értelemmel bír-e az életünk, hiszen talán nem a szenvedés, hanem az értelmetlen szenvedés az, ami elviselhetetlen” – fogalmazott a Krónikának adott interjúban Visky András író, dramaturg.
Immár harmadik alkalommal szervezi meg a magyar filmnapokat a Cenk alatti városban a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest a brassói Secvențe Kulturális Egyesülettel és a Barcasági Magyarságért Egyesülettel közösen.
Életének 94. évében szerdán elhunyt Duba Gyula Kossuth-díjas felvidéki író, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – tudatta az MMA csütörtökön az MTI-vel.
Fekete Vince József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorújával kitüntetett költő a meghívottja az április 10-én, szerdán este 6 órától, a magyar költészet napja előestéjén a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében tartandó eseménynek.
Az átpolitizált társadalmakban megőrizheti-e önmagát a nagybetűs Ember – erre a kérdésre keresi a választ a Kolozsvári Állami Magyar Színház új produkciója, a Stuart Mária. Friedrich Schiller darabja a 16. századi angol és skót királynő története.
Április 10. és 15. között ünnepli alapításának 70. évfordulóját a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata – közölte a színház.
Emlékestet tartanak a magyar költészet napján, április 11-én a december végén elhunyt Kovács András Ferenc József Attila- és Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas költő, esszéíró, műfordító emlékére Kolozsváron.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és az Erdélyi Múzeum-Egyesület április 6-án, 16 órától a színház stúdiótermében Egyed Péter-emlékestet szervez a 2018-ben elhunyt író, filozófus tiszteletére – közölték a szervezők.
Meghalt Tordy Géza színművész – közölte a Nemzeti Színház szombat este az MTI-vel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!