Fotó: Böszörményi Zoltán
A fiatal tehetségek gondozása indulásunk óta egyik fő feladatunk – jelentette ki a Krónikának Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen művészeti folyóirat alapító-főszerkesztője. A József Attila-, Magyarország Babérkoszorúja díjas írót annak kapcsán kérdeztük, hogy nemrég ünnepelték a lap fennállásának 20. évfordulóját.
2021. október 17., 09:232021. október 17., 09:23
– Húsz éve jelenik meg az Irodalmi Jelen című művészeti lap, amelynek alapító-főszerkesztője. Miként foglalná össze ezt a két évtizedet?
– Az Irodalmi Jelen huszadik évfordulóján egyfajta Manifesztumot írtam arról, mit gondolok a mindenkori magyar íróról. Abban többek közt arra tértem ki, hogy a mindenkori magyar írót nem a politikai hovatartozása határozza meg. A mindenkori magyar író – bármely műfajban alkosson is – imádja Isten teremtette nemzetét, Isten adta hazáját. A mindenkori magyar író azért ír, hogy ne ossza meg, ne húzza szét, hanem mozgósítsa, összetartsa nemzetét. A mindenkori magyar író nem gyűlöletkeltő, nem narcisztikus, nem irigy, nem hurrogja le pályatársait, hanem jó értelemben vett alázattal alkot. Alkot, hogy tükröt tartson nemzetének, megmutassa annak arcát, jellemét. A mindenkori magyar író azért ír, hogy szavaival teremtsen, építsen, gazdagítsa a nemzet szellemi vagyonát.
A mindenkori magyar író az univerzumban uralkodó egyensúlyra törekszik, azt az állapotot teremti meg, amelyben egyetértés uralkodik, a lélek harmóniában van a testtel és az őt övező világgal. A mindenkori magyar író azért ír, hogy buzdítson, szenvedéllyel, tűzzel, akarattal új világot teremtsen, ahol a harmónia és a béke, az egyetértés, a tisztelet és a szeretet uralkodik. Meglehet, ezek dőre gondolatok a mai „egzotikus” világunkban, de én ezekben hiszek, vallom őket. Irodalmi lapom, lapunk – hiszen nem egyedül szerkesztem – mindig is nyitott szellemű, politikától mentes volt. Mi egy egyetemes magyar lapot tettünk le a mindenkori magyar olvasó asztalára.
– Megközelítőleg hány szerzőnek adtak publikálási lehetőséget, és mire a legbüszkébb?
– A fiatal tehetségek gondozása indulásunk óta egyik fő feladatunk. Számtalan, ma már József Attila-díjas szerzőnk van, és táboruk egyre bővül. A húsz év alatt több mint kétezer szerzőtől közöltünk verset, prózát, esszét, fordítást. Huszonegy pályázati kiírásunk, egy negyvenezer dolláros regénypályázatunk volt, számtalan szimpóziumot rendeztünk, és a slam poetry találkozót is megemlíteném. A legbüszkébb olvasóinkra, szerzőinkre és munkatársaimra vagyok.
– Többkötetes író, költő, beszéljen kérem a költészethez, irodalomhoz való viszonyáról. Mit jelentenek ön számára a munkásságáért kapott magyar állami kitüntetések?
– Meglátásom szerint az olvasó a legfontosabb egy író számára. Az olvasó visszajelzése, véleménye, biztatása, kritikája a mérvadó. A szakma gondolhat, amit akar, végül is az olvasó voksa számít. Ő a tévedhetetlen. A díjakat osztják, és mindig vannak, akik kimaradnak. Viszont ez semmivel sem befolyásolja népszerűségüket. Tóth Mária prózaírónak például majd hat évtized alatt harminc kötete jelent meg, mégsem kapott egyetlen irodalmi díjat sem, pedig többek között Gálfalvi Zsolt is nagyra becsülte a Futár halála című regényét. Ezt orvosolandó idén megkapta az Irodalmi Jelen nagydíját.
Regényeim, novelláim, verseim eddig angol, német, francia, spanyol, lengyel, orosz, román nyelven jelentek meg. Örömömre a Sóvárgás című kisregényem német változata – Hans-Henning Paetzke fordításában (Immer wenn ich meine Augen schließe) – nagy sikert ért el Németországban.
Fotó: Facebook/Böszörményi Zoltán
– Az aradi magyar kultúra mecénásaként tartják számon: többek között a Nyugati Jelen napilap fenntartója, az ön által megálmodott Jelen Ház számos kulturális, közéleti, szórakoztató és magánrendezvény színhelye – miért éri meg ön számára ennyit áldozni a helyi magyarságra?
– A szórványban élő magyarságnak a fennmaradáshoz nagy szüksége van kultúrházra, napilapra, iskolára, templomokra, mert ezek biztosítják fennmaradását, jelentenek számára lelket simogató örömet.
Aradon például olyan pezsgő szellemi élet folyik, amilyet csak a két világháború között tapasztaltunk. Brauch Magda, Jámbor Gyula, Bege Magdolna, Ujj János, Juhász Béla, Balta János, Fekete Károly, Puskel Péter, Szabó Péter, Tóth Mária, Regéczy Szabina Perle, Vajda Noémi, Brittich Erzsébet, Dr. Vajda Sándor könyvei, írásai ma is izgalomban tartják a magyar olvasót.
– Hogyan látja az Irodalmi Jelen, a Nyugati Jelen, a Jelen Ház, egyáltalán az aradi magyarság jövőjét?
– Ami a jövőt illeti, azért tenni kell, hinni benne. A szórványban talán legerősebben csökken a magyar lélekszám. És ezért nem aggódni, hanem tenni kell ellene.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
szóljon hozzá!