Az Interferenciák „kedvence” ismét elbűvölte a közönséget: állva tapsolták a dél-koreai Jaram Lee phanszoriénekest

Fotó: www.interferences-huntheater.ro

A dél-koreai Jaram Lee, az Interferenciák Nemzetközi Színházi fesztivál visszatérő vendége immár negyedszer látogatott el a kincses városba, hogy a Sacheon-ga, Ukchuk-ga és a Stranger’s Song című darabok után Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger kisregényének feldolgozásával is elkápráztassa a közönséget.

Tóth Gödri Iringó

2022. november 25., 19:122022. november 25., 19:12

2022. november 25., 22:172022. november 25., 22:17

Tompa Gábor, az Interferenciák fesztiváligazgatója már a rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón elmondta, hogy az előző kiadások visszajelzései, illetve a jegyértékesítések alapján Jaram Lee phanszoriművész a közönség nagy kedvence (sőt neki személyen is az egyik kedvenc előadóművésze). Az énekbeszédhez hasonló hagyományos koreai előadásmódot, a phanszorit megreformáló Lee – aki az eddigi években olyan szerzők darabjaival érkezett Kolozsvárra, mint például a drámaíró Bertolt Brecht – idén egy kisregényfeldolgozással lépett színpadra.

Lee új darabja Ernest Hemingway Az öreg halász és a tengere alapján készült phanszori-átirat. A művész a phanszori lingvisztikája és társa dobolása által kelti életre a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb alakjának klasszikus történetet. A darab rendezője Jihye Park, akivel Lee már korábban is dolgozott együtt, a dobkíséretet pedig Junhyung Lee biztosítja.

Jaram Lee az előadásban egymaga jeleníti meg a Nobel-díjas regény minden cselekményét, kelti életre, teszi láthatóvá leírásait, legyen szó a főhős, Santiago harcáról a nagy hallal vagy a fáradság, kimerültség állapotáról.

A hagyományos ruhát viselő színész-énekes jelmezek, díszletek, kellékek nélkül – egyetlen „segédeszköze” egy legyező – játssza be a teret, tölti meg élettel, energiákkal az egész színpadot.

Az előadás elején Lee angolul szólt a közönséghez, ismertetve a phanszori műfajának néhány sajátos, jellegzetes vonását, és arra biztatta a nézőket, hogy bátran fejezzék ki érzelmeiket az előadás közben, tapsoljanak, éljenezzenek, nevessenek vagy épp csodálkozzanak, hiszen ezek mind hozzátartoznak ehhez az előadásmódhoz.

A sokak által ismert történet egy kubai halászról, Santiagoról szól, akinek a horgára akad élete fogása, egy hatalmas marlin, mellyel küzdelmes, hosszú órákig tartó csatát vív. Végül győzedelmeskedik, szigonyával leszúrja a halat, ám akkor még nem is sejti, hogy hazaútja a falujába még több harcot tartogat, hiszen zsákmányára a cápák is fenik a fogukat. A férfi csupán a hal szétcincált tetemével tér haza, ám a történet kicsengése így is pozitív, hiszen bár az öreg halász fáradt és kimerült, újabb halászkalandok reményében néz a jövőbe.

Jaram Lee itt-ott változtatott egy kicsit az eredeti történeten, illetve a klasszikus mű feldolgozásába személyes élményeket, vicces, modern utalásokat épített be, gyakran szólt ki a közönséghez.

Mozdulatai, szavai, éneke által a közönség elé tárult a hullámzó tenger, a vad, éhes cápák, a szikrázó napsütés és az öregember fáradságos küzdelme is, megmutatta, hogy az emberi test bármely tárgynál, díszletnél hatékonyabb kifejezőeszköz lehet, ha valaki tudja, hogy hogyan kell használ.

Az előadás utáni közönségtalálkozón, melyen Tompa Gábor faggatta a dél-koreai művészt, aki négy éves korában kezdte a phanszori éneklési technikát tanulni, az is kiderült, hogy nagyon tudatosan készült a darab összeállításakor, például elment egy óceáni halászatra is, hogy elsajátítsa a jellegzetes mozdulatokat.

A több mint két órás előadás végén a közönség állva éljenezte az igazi élményt jelentő alkotást, illetve Jaram Lee-t.