A színházban benne van az egész történelmünk: kamarakiállítás nyílt a kincses városban a Farkas utcai kőszínház történetéről

Mint kifejtette, a kőszínházon kívül a sétatéri Nyári Színkört (mai Kolozsvári Állami Magyar Színház épülete) és a Hunyadi téren létrehozott Nemzeti Színházat (a Lucian Blaga Nemzeti Színháznak és a Román Operának napjainkban otthont adó épület) is megmutatják a Huber Beáta színháztörténész, az OSZMI könyvtárának és dokumentációs tárának vezetője által összeállított kiállításon.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar fiatalok, színházkedvelők megismerjék a magyar színjátszás kezdeti időszakát. Körner neve már kevesek számára ismerős, pedig az ő Zrínyijét nagyon sokat játszották, és ebben a kiállításban is szerepel a kolozsvári színjátszás százéves évfordulójára 1892-ben létrehozott két tabló. A kolozsvári arisztokrácia és a színháztámogató polgárok öltöztek be magyar, illetve török kosztümökbe, és álltak be ezekbe a nagyon népszerű élőképekbe” – részletezte a dési születésű színháztörténész. Hozzátette, szerencsére a Dunky fivérek ezt fotóikon megörökítették, és akit részletesebben érdekel a történet,

A kiállításmegnyitón résztvevő Egyed Emese színháztörténész örömét fejezte ki, hogy nemcsak kőfalak, hanem emberi szellem, támogató jelenlét is van a Szabók bástyájában. A tárlat címével kapcsolatban rámutatott, hangsúlyozni kellett a játszótársaság nemes voltát, hogy megkülönböztessék magukat a vásári komédiásoktól, igricektől, tehát, hogy az erények jegyében használják a nyelvet, testet, könyveket, a közönség figyelmét.

„Ebben a nemességben valami mást is látok, és ezt ajánlom figyelmükbe: azok a páholybérlők, vagy a színház másféle támogatói, akiknek itt szerepelnek a nevei, méltóak az emlékezetünkre.