Cserna-Szabó András
Fotó: KMN
A gasztronómia és kultúra viszonyáról, a pacal történetéről, „pokolra szállásáról”, valamint Rózsa Sándorról szóló, Sömmi. című regényéről is beszélt Cserna-Szabó András magyarországi (gasztro)író a kincses városban, ahol Kolozsvári Magyar Napok gazdag kulturális programkavalkádjának egyik előadója volt a múlt héten.
2017. augusztus 26., 11:492017. augusztus 26., 11:49
2017. augusztus 26., 11:532017. augusztus 26., 11:53
A pacal kultúrtörténetéről szól Cserna-Szabó András magyarországi író legújabb könyve, aki a Kolozsvári Magyar Napok vendége volt a múlt héten. László Noémi, a meghívott beszélgetőtársa úgy fogalmazott, Cserna-Szabót nemcsak az egyik legnagyobb kortárs magyar novellistaként tartják számon, de gasztroíróként is.
„Elmében a gyomor vagy gyomorban az elme?” – tette fel a kérdést László Noémi, amire az író úgy válaszolt,
amely tulajdonképpen nem tekinti részének a gasztronómiát – ellentétben mondjuk a franciával, ahol Alexandre Dumas már az 1860-as években megírta főművét, a nagy konyhaszótárt. Amint Cserna-Szabó kifejtette, íróként nem zavarja, hogy előbb-utóbb mindenkit beraknak egy fiókba, például Krúdy volt a „levesíró” vagy József Attila a „proletárköltő”, de természetesen ezen a skatulyán jóval túlnő az életművük.
„Beles nemzet vagyunk, ivós, zabálós, ugyanakkor úgy tartjuk, hogy a gasztronómia ne folyjon bele a kultúrába. Ömlenek az internetről az ételreceptek, de kevesen kutatják a gasztronómia kultúráját, történelmét” – fejtette ki a meghívott. 77 magyar pacal című, legújabb, szeptemberben Budapesten bemutatandó könyvében a marhagyomorból készült ételek történetét írta meg a 16. századtól napjainkig, a kötet többek közt az irodalom és pacal kapcsolatát is körüljárja.
– mondta Cserna-Szabó. Bár létezett a szándék, hogy az ételkultúra is beszivárogjon az irodalomba, és egyfajta gasztrotörténelem felfedezhető Mikszáth, Tömörkény, Krúdy vagy Jókai írásaiban, nálunk nincsen igazi hagyománya annak, hogy a gasztronómiát beemeljük a kultúrába.
„Pedig a gasztronómiai leírás nagyon fontos a prózában, le lehet írni vele egy főhőst, sőt például Hajnóczy Péter Finomfőzelék feltéttel című novellájában az egész Kádár-rendszer jellemzése benne van” – vélekedett Cserna-Szabó.
A gasztronómiát az irodalomban egyféleképpen meghonosító Krúdyról azt mondta,
ahogy Márai fogalmazott, prózája „mustízű hegedűszó”. A Szindbádot filmre álmodó Huszárik Zoltán ikonikus alkotása pedig hangsúlyosan felerősítette ezt a gasztrovonalat, felejthetetlenné tette a velős csont, húsleves élvezetét, a kisvendéglők világát.
A 77 magyar pacal című könyvről elmondta, az első rész pacaltörténelem, a másodikban 77 recept szerepel a középkortól napjainkig, a harmadik pedig arról szól, miként jelenik meg a pacal az irodalomban. Arra, hogy miért éppen a pacalt választotta könyve „főhőséül”, az író úgy válaszolt, tulajdonképpen a lecsóról is írhatott volna, vagy a legrégebbi dokumentált magyar ételről, a kolozsvári káposztáról, de
Mint kifejtette, míg egy 16. századi erdélyi szakácskönyvben még rengeteg pacalos recept található, a 19. században bekövetkezik pokolra szállása, lesüllyed a béresételek szintjére. Az első világháború időszakában válik népszerűvé újra, amikor elfogy a hús, 1918-tól kezdve pedig „elpörköltösödik”.
Az 1930-as években Jávor Pál színész kedvenc étele, sőt abban az időszakban Móricz is pacalt rendel a vendéglőben. A kultusz a Rákosi–Kádár-korszakban kezd tombolni, Kádár János kedvence a pacal, amely a plebejus imázs részévé válik. „A pacal valóban olyan, mint egy igazi regényhős: történetében benne van a fény, árnyék, bűn, bűnhődés, háború és béke” – fogalmazott az író.
Benne van minden, amit tudni akarsz a pacalról, de sosem merted megkérdezni” – olvasható a Magvető kiadó ismertetőjében.
Cserna-Szabó azt is elárulta, tervei szerint szeptemberben Kolozsváron is megismerhetik az érdeklődők a 77 magyar pacalt. Cserna-Szabó azt is elmesélte, 1998-ben írta első novelláskötetét, majd amikor nem sokkal később nagybátyja kártyán elnyerte a Magyar Konyha című folyóirat főszerkesztői posztját, őt, a pályakezdő írót hívta a gasztrofolyóiratot szerkeszetni, ahol aztán 2-3 évig dolgozott. A lapban kultúrtörténeti rovatot indítottak Friss irodalmi húsok címmel, pályatársai: Varró Dániel, Térey János, Grecsó Krisztián és számos fiatal szerző közölte itt írását.
Bár ízig-vérig novellista egyik regényéről, a Sömmi. című, Rózsa Sándor alakját felidéző, 2015-ben megjelent műről is sok szó esett a beszélgetésen.
Apám ö-ző nyelvjárásban beszél, én magam pedig, mivel ott nőttem fel, azt hiszem, értem és érzem a dél-alföldi néplelket, annak a vidéknek a lelkét, amelynek Rózsa Sándor is a sajátja. És úgy éreztem, bár rengeteget beszéltek róla, nincsen kellőképpen feldolgozva ennek a rejtélyes figurának a rendkívül érdekes életútja annak ellenére, hogy már háromszor akartak hollywoodi filmet készíteni az élettörténetéről” – mondta Cserna-Szabó.
Kifejtette, a híres betyár alakját egyrészt a balladák, a népköltészet örökíti meg, másrészt a szépirodalom (Krúdy, Móricz, Tömörkény Rózsa Sándor-verziói is a népköltészetből táplálkoznak) és a történetírás – például a betyárnak az 1848-as forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről.
„Bár a népköltészet, szobányi legenda, félszobányi irodalmi mű és a történelem is számon tarotta,
Alakjáról le kellett bontani azt is, amit a köztudat az ö-ző nyelvjárással kapcsolatosan rátett (az iróniát, a Hofi-paródiákat), kiegyensúlyozottan akartam megközelíteni a témát, ugyanakkor saját képemre formáltam a történetet. Ahogy valaki mondta, a vége felé, a horrorisztikus vérengzések leírásakor elszabadult a tarantinós énem” – mondta a meghívott.
„Ördögi easternre számítson az olvasó, kegyetlen, de igaz szavakra. A Sömmi. patakvértől nem mentes, de igaz érzelmekben is dúskáló betyárregény, melyben nemcsak a szegénylegényekről hullik le a lepel, de magáról a történelemről is” – olvasható a kötet ismertetőjében.
Cserna-Szabó András József Attila-díjas író, újságíró szerkesztő 1974-ben született Szentesen, többek közt a Puszibolt (2008), Mérgezett hajtűk – esszék (2009.), Ede a levesben (gasztrokrimik) – Fehér Bélával közösen (2011), Nagy macskajajkönyv – Darida Benedekkel közösen (2012), Szíved helyén épül már a Halálcsillag – regény (2013), Veszett paradicsom – novellák (2014) és a Sömmi. – kisromán (2015) című könyvek szerzője.
Tizenhat előadást tart Magyarországon az Aradi Kamaraszínház, amely 8 településen lép fel két produkciójával.
Nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet Balázs Imre József irodalomtörténész szerint.
Idén is mozgalmas évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház: a 2023/2024-es évadban négy bemutatóra és egy előbemutatóra került sor.
Kortárs magyar irodalomról, műfordításokról, a szocializmus okozta kollektív traumáknak a művészeten keresztüli feldolgozásáról is szó esett a három országban működő, ezúttal Sepsiszentgyörgyön rendezett Tricikli Fesztivál keretében.
Két nyári kiállítás nyílik a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban: Incze János Dés (1909-1999), valamint az 1980-ban született Szabó András Kolozsváron alkotó művész munkáiból.
A több mint hetven alkotó korondi fazekasmestert, Józsa Jánost és mesterségét mutatja be hirado.hu saját gyártású, hetente jelentkező, Értékek útján című sorozata.
Számos népi megfigyelés, szokás és hagyomány kapcsolódik júliushoz, az aratás hónapjához.
Az Ifjú barbárok című előadással Budapesten zárja évadát a Magyar Zene Házában a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
A kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idén is bejárja az országot Caravana TIFF Unlimited elnevezésű projektjével.
Kezdődik a Krassó-Szörény megyei Szörényordason (Gărâna) az immár 27 éves múltra visszatekintő Gărâna Jazz Fesztivál, amely csütörtöktől vasárnapig tart.
szóljon hozzá!