Fotó: A szerző felvétele
2010. április 14., 08:242010. április 14., 08:24
Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napjává nyilvánított április 12-én, este ünnepelte 125. születésnapját az EMKE. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában mondott beszédében, Dáné Tibor Kálmán országos elnök a szervezet sajátosságát emelte ki, melyet legfőképpen a nemzeti jellege és az alulról jövő építkezés határoz meg.
Párhuzamot vonva a 19. század vége felé létesült közművelődési egyesület és a mai EMKE között, Dáné megállapította: a szervezet akkor is, most is a szórványban élő közösségek művelődési életét volt hivatott felkarolni. A különbséget csupán a finanszírozási forma jelenti: míg hajdanán a magyar nemesség és a polgári lakosság jelentős része támogatta a kulturális életet, manapság a tehetősebb magyarok is az államra hárítanák át a közművelődés pénzelését. Éppen ezért Dáné Tibor Kálmán azt javasolta a hallgatóságnak, hogy ne csak azon gondolkodjunk, mekkora magyarok voltunk egykoron, hanem főleg azon, hogy mekkorák leszünk öt, tíz, húsz vagy akár száz esztendő múlva.
A diktatúra alatti 44 éves kényszerszünet utáni időszakról szólva, Ábrám Zoltán alelnök az erdélyi magyar közművelődés kovászának nevezte az 1991 áprilisában újjáalakult szervezetet. Mint mondotta, az elmúlt tizenkilenc esztendő alatt az EMKE számos helyi, országos és nemzetközi kitekintésű rendezvényt szervezett, szakmai testületeket hozott létre, Magyar Házakat és emlékházakat alapított, kiadványokat jelentetett meg, emlékjeleket hagyott, partnerséget és támogató szerepet vállalt.
| Az EMKE 125 évvel ezelőtt, április 12-én, Kolozsvár hajdani polgármestere, Haller Károly hívószavára a helyi Vigadó, a Redut nagytermében alakult. Első alapszabálya a célt röviden ekképpen fogalmazta meg: „Az egyesület célja működési körében a hazafiasságnak fejlesztése nemzeti irányú művelődés által.” Az 1910-ben kiadott díszes emlékkönyvben – címe: Az első negyedszázad története – nagyszerű megvalósításokról adnak számot a szerzők: népiskolák és népkönyvtárak, olvasókörök és daloskörök alapítása és támogatása, szerteágazó rendezvények szervezése, kiadványok terjesztése, honismereti tevékenységek, egyesületek kölcsönös támogatása, ösztöndíjak, néptanítók és lelkészek jutalmazása. Az EMKE 1946-ban kényszerűségből beolvadt a hatalom által létrehozott Magyar Népi Szövetség közművelődési osztályába, és rövid átmeneti vergődés után megszűnt létezni. A kommunizmus ideje alatti kényszerszünetet követően a szervezet 1991. április 20-án alakult újra Brassóban. |
„Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy tevékenységeink során a magyar identitás és az erdélyiség megőrzését, az egyetemes kulturális értékek előtérbe helyezését, a műveltség közkinccsé tételének gondolatát tartjuk szem előtt ma is. Mindezt Kossuth Lajos hazafiságát nem feledve, aki az EMKE első üdvözlői és támogatói közé tartozik, ugyanakkor Széchenyi István szellemében, aki Hitel című művében így írt: Az ész erő, s így az ész boldogság” – foglalta össze az EMKE újkori történetét Ábrám Zoltán. Az alelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajátos értékeink ápolásán túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a világ sokat változott és változik körülöttünk. „Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk a kultúra területén is új fejezetet nyitott, ezért fontosnak és szükségszerűnek látszik, hogy versenyképesek legyünk” – tette hozzá.
Az ünnepi műsor keretében – melyen kórusművek is felcsendültek – az országos elnökség díszoklevéllel tüntetett ki néhány, a helyi kisközösségek önszerveződő tevékenységében eredményes munkát vállaló személyt. Az öt díjazott – Tófalvi Zoltán újságíró, az egyesület egykori országos alelnöke, Szekeres Erzsébet, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület vezetője, Szász Teréz tanítónő, Bartha József holtmarosi református lelkész és Keresztes Géza műépítész – sokéves közművelődési, kultúrát pártoló és szervező tevékenységéért érdemelte ki az EMKE-díjat. Amint a szervezők fogalmaztak: valamennyien érdemesek az egyesület közismert jelszavára, miszerint „ki a köznek él, annak élni érdemes”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kolozsvári Magyar Opera szombaton 19 órától tartja a Valahol Európában című nagy sikerű musical premierjét.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
Látogatottsági adatok