Fotó: A szerző felvétele
A körülményes ferihegyi beszállással ellentétben szinte pillanatok alatt távozhatunk a repülőtér épületéből, és máris brüsszeli szálláshelyünk felé robogunk a fényárban úszó autópályán. Huszonnyolcan ülünk az autóbuszban, romániai magyar újságírók és végzős középiskolások, illetve a diákcsoportot elkísérő Albertini Zoltán Maros megyei helyettes főtanfelügyelő. Velünk van brüsszeli házigazdánk, Kelemen Atilla európai parlamenti képviselő és az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének itthoni „helytartói” is: Brassai Zsombor korábbi, és Csép Andrea jelenlegi megyei ügyvezető elnök. A város központi részén álló, csoportunknak két éjszakára otthont adó Manhattan Szállóról egyik újságíró kolléga rosszmájúan, de találóan megjegyzi: a hotelt indokoltabb lett volna Bronxnak keresztelni, hiszen lerobbant, külvárosi hangulatát még a recepciós-portás-mindenes tisztes úriember kinézete sem tudja enyhíteni.
Szegényes szállodai reggeli után indulunk az Európai Parlamentbe. Négy megállót utazunk a metróval, rövid séta után valósággal belerobban a látótérbe az irdatlan épületegyüttes. Előtte szerényen húzza meg magát a régi Luxembourg pályaudvar, vasúti síneknek, mozdonyfüstös falaknak nyoma sincs már, helyüket végleg átvette az üveg és az acél. Rendkívül kontrasztos, ahogy az ember átballag a Parlament előtti hangulatos kis térről a marsbéli városra emlékeztető építmények közé, az egymás után sorjázó kávéházak és kisvendéglők teraszainak nádszékei közül a műtőhangulatot árasztó eurokörnyezetbe. Építőtelep mellett haladunk el, a légkalapács kopogása és az overallos munkások sürgése jelzi, nincs még kész az objektum. Az épületek, épületszárnyak közötti utcákon, tereken zajlik az élet: jól szabott öltönyökben, felöltőkben hivatalnokok, képviselők sietnek dolgukra, egy lépcső előtt egy török tévéstáb forgat, távolabb, az egyik bejáratnál távol-keleti delegáció tagjai toporognak.
Felszólalás egy percben
A füstüveg falú építmények méreteihez képest aprócska bejáraton lépünk be a legnagyobbik hodály, a Paul-Henri Spaak épület előterébe, a biztonsági szolgálat felségterületére. Marcona egyenruhások világítják át táskánkat, kabátunkat, majd a fémdetektoros kapun átlépve „megbízhatónak” találnak bennünket. A biztonságiak egyébként lelkiismeretesen dolgoznak: a látogatókat, de a hivatalnokokat és az EP-képviselőket is minden belépéskor szigorúan ellenőrzik. Végzik a dolgukat. Mint ahogy azok a nők és férfiak is, akik a Parlament folyosóin jönnek-mennek; senki nem ácsorog céltalanul, mindenki céltudatosan tesz valamit. Talán a gyakorlatiasság és a sallangmentes ügyintézés hangulata az, ami az első benyomások után eluralkodik a folyosók labirintusában csellengő, félig nyitott ajtajú irodahelyiségekbe bekukucskáló látogatón.
A Parlament ékszere a plenáris ülésterem. Ez a kör alakú óriási szentély – a Hemicycle – a helyszíne az európai törvényhozás brüsszeli plenáris üléseinek. Itt foglal helyet – ha plenáris ülést tartanak – az Európai Unió 27 tagállamának mintegy félmilliárd polgárát képviselő 785 – 2009-től csak 751 – képviselő, de szakbizottsági és egyéb üléseket is tartanak a Hemicycle-ban. A teremben két szinten fülkék gyűrűje fut körbe, itt üvegfal mögött gubbasztó tolmácsok fordítják az EU 23 hivatalos nyelvére a teremben elhangzottakat. Vezetőnktől, a romániai Mariana Cosactól megtudjuk: parlamenti „nagyüzem” esetén mintegy 400 tolmács dolgozik gőzerővel az EP-ben, ilyenkor gyakorlatilag kiürül a nemzetközi tolmácspiac. Havonta egyszer a képviselők stábjai, a húsz szakbizottság hivatalnokai munkaanyagostól, nyomtatványostól összepakolnak, és átruccannak a franciaországi Strasbourgba, ahol az EP plenáris üléseinek többsége folyik. És hogy még bonyolultabb legyen a képlet, a két helyszín mellett az EP tevékenysége Luxembourgban is zajlik; a nagyhercegségben működik ugyanis a Parlament igazgatási központja, a Főtitkárság. Az oda-vissza ingázás a Brüsszel–Strasbourg távon évente mintegy 200 millió euróba kerül az EP-nek. A közeljövőben azonban nem várható az „összeköltözés”, mondják vezetőink, hiszen az EU egyik nagyobb állama, Franciaország nem fog lemondani a tekintélyt és fontosságot biztosító strasbourgi helyszínről.
Mint megtudjuk, a plenáris üléseken őrült tempóban folyik a munka, rendkívül gyorsan döntenek a törvénytervezetek sorsáról, módosításairól. Felszólalni lehet ugyan, de mellébeszélni nem: minden képviselőnek egy, azaz 1 perce van mondanivalójának kifejtésére. A nagyterembe brüsszeli házigazdánk, Kelemen Atilla, az RMDSZ agrárpolitikusa is elkísér, aki zöld hajtókás öltönyében, őszes szakállával úgy néz ki, mint egy vadászni induló bajor nagybirtokos.
Később, ebéd után – amelyet a Parlament egyik étkezdéjében költünk el – csoportunk találkozik Szent-Iványi István magyar EP-képviselővel, aki több kollégájával együtt sokat foglalkozik a kisebbségi jogok helyzetével. Ő is kitér arra, ami már-már szállóigévé vált Brüsszelben, hogy Európának kisebbségi ügyekben rossz a lelkiismerete, e területen nincs normatív szabályozás, de előbb-utóbb nyíltan fel kell vállalni e kényes és nehezen megoldható kérdéskör kezelését. Perger Istvántól, az EP sajtószolgálatának magyar felelősétől megtudjuk: az intézmény minden fontos történéséről, a szakbizottságok és a képviselők munkájáról információt lehet szerezni a sajtóirodától vagy a Parlament honlapjáról. Sőt újabban az a követendő trend, hogy közvetlenül a képviselők válaszolnak az érdemben érdeklődők leveleire.
Két szlovákiai magyar képviselő, Bauer Edit és Duka-Zólyomi Árpád rövid beszédeit már csak fél füllel hallgatja végig az ebéd után elálmosodott, kávé után epedező társaságunk, az időközben megjelenő Kónya-Hamar Sándor képviselő gyorsan terebélyesedő, heves gesztikulációkkal kísért rögtönzött szónoklatát Kelemen Atilla könyörtelenül félbeszakítja – talán féltékeny házigazdai szerepkörére. A harmadik romániai magyar EP-képviselővel, Szabó Károllyal nem találkozunk. A híradások szerint ő a Bolyai Egyetem ügyében néhány héttel korábban Brüsszelben rendezett közmeghallgatáson sem volt jelen. Talán nem is létezik a valóságban.
A részeg óriás városa
Aki járt Bécsben, tudja, hogy a város építészeti rendezettségében, összhangjában és szépségében olyan, mint egy Mozart-szimfónia. Ezzel szemben Brüsszel egy John Cage-zongoraműhöz hasonlítható. A nem túl nagy történelmi városközpontot leszámítva ormótlan irodaházak üvegfalai törnek az ég felé, gátlástalanul terjeszkedve az utcák mindkét oldalán. A városkép eklektikus hangulatát csak fokozza a rendezetlenség: a betonkockákat mintha egy belga barnasörtől mámoros óriás dobálta volna összevissza, sok helyütt régi műemlék-épületek húzódnak meg szerényen az iszonyú akvárium-monstrumok árnyékában Az „európai negyedben” még hangsúlyosabb a helyzet: mindenfelé böhöm beton- és üvegfalak, a meglévő régi épületeket – Brüsszelben egyébként ritka a száz évesnél idősebb épület – szükség esetén lebontják, hogy újabb irodaházakat és adminisztratív tömböket emeljenek a helyükön.
A régi belváros viszont elbűvölő. A szűk sétálóutcák övezte főtér, a Grand Place négy-ötszáz éves, keskeny homlokzatú, de nagyon magas épületek között terül el. A tér ura – és a városbeli tájékozódás egyik biztos vizuális pontja – egyértelműen a csipkés tornyú városháza. Nem messze, egy utcasarkon csurgat – vizet – Brüsszel egyik jelképe, a Manneken Pis, a pisilő kisfiú, ahol szinte soha nincs csend – a turistaözön fényképezőgépeinek kattogása miatt. Pár utcával odébb megtekinthető a kisfiú párja, a pisilő kislány bronzszobra is. Esti városnéző sétánkon bizony nehéz a dolga vezetőnknek, Lokodi Emőkének, Kelemen Atilla asszisztensének, hiszen izgága firkászokból és nyüzsgő diákokból álló csoportot kell terelgetnie a sétálóutcák forgatagában.
Csokoládé sörrel
Belgium a csokoládé és a sör hazája. Brüsszel vásárlóutcáin egymást követik az íz- és illatorgiákkal kecsegtető csokoládéboltok, mindegyikük hatalmas forgalmat bonyolít le, a helybéliek és a turisták veszik az árut, mint a… csokoládét. A mesebeli Gombóc Artúr minden bizonnyal elalélna a gyönyörűségtől, hiszen kapható itt kerek, négyszögletű, lapos, vastag, világos és sötét csokoládé, mindenféle kiszerelésben.
A sörboltokban – mert Brüsszelben ez is van – több száz különböző színű, formájú és címkéjű palack sorakozik a polcokon. Belgiumban mintegy 400–450-féle sört készítenek, a pilzenitől a gyümölcsízű sörökig, a sűrű barnasöröktől az úgynevezett trappistákon át a búzasörig. A sörkavalkádba a rendkívül hangulatos belvárosi kiskocsmákban, vendéglőkben lehet belekóstolni, amelyeknek igen nagy részét bevándorló közel-keletiek és maghrebi arabok működtetik. A sörök elnevezése stílusosan passzol a lokálok cégtábláival, hiszen például a Delirium Tremens nevű italt akár a Mort Subit vagy a De Ultime Hallucinatie elnevezésű kocsmában is el lehet kortyolgatni.
Fall Sándor, Brüsszel
Az Európai Parlamentről dióhéjban
Az Európai Parlament (EP) tagjait az EU polgárai választják közvetlenül, öt évre. Az EP-nek jelenleg 785 tagja van, 2009-től ez a szám – a nemrég Lisszabonban született megállapodás értelmében – 751-re csökken. Romániának jelenleg 35 EP-mandátuma van, 2009-től kettővel kevesebb helyet kap majd. A képviselők nem pártjaik, hanem a nagy európai pártcsaládjuk „színeiben” dolgoznak az EP-ben. Az EP három legnagyobb frakciója a néppárti, a szocialista, illetve a liberális képviselőcsoport. Az EP-nek nincs törvénykezdeményezési hatásköre. Ez a szerep az Európai Bizottságé, amely az EP elé terjeszti a jogalkotási javaslatokat, a Parlament pedig megvitatja, szükség esetén módosítja, majd elfogadja vagy elutasítja azokat. Ugyanakkor az EP kérheti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a jogalkotásra különböző területeken. Az EP a jogalkotói hatáskört a tagállamok minisztereiből álló Európai Unió Tanácsával közösen, vele szinte egyenlő mértékben gyakorolja. Költségvetési hatáskörrel bír, és valamennyi európai hatóságra kiterjedő, demokratikus ellenőrzési jogkört gyakorol.
Továbbra is nyomást kell gyakorolni Oroszországra – jelentette ki Nicuşor Dan román államfő azt követően, hogy részt vett az Ukrajnát támogató Tettrekészek Koalíciójának vasárnapi online tanácskozásán.
Alekszandar Vucsics szerb elnök kemény fellépést jelentett be a kormányellenes tiltakozókkal szemben vasárnap, ezzel reagálva a napok óta tartó, folyamatosan erőszakba torkolló tüntetésekre.
Az amerikai elnök és orosz kollégája pénteki alaszkai találkozójukon „szilárd biztonsági garanciákról” állapodtak megUkrajna számára – jelentette be vasárnap Steve Witkoff.
Több európai ország állam-, illetve kormányfője bejelentette vasárnap, hogy jelen lesz Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Donald Trump amerikai elnökkel Washingtonban tartandó tárgyalásain.
Három ember meghalt, további nyolcan pedig megsebesültek, amikor több fegyveres tüzet nyitott egy brooklyni étteremben vasárnap hajnalban, zárás körül – közölte a New York Postra hivatkozva a Híradó.hu.
Az izraeli hadsereg sátrakat és egyéb felszereléseket biztosít a gázai lakosoknak, akik a harcok sújtotta területeken élnek, mielőtt az enklávé déli részébe költöztetik őket – jelentette be szombaton Aviháj Adraí katonai szóvivő.&a
Donald Trump amerikai elnök közölte az európai vezetőkkel, hogy jövő péntekre szeretne megszervezni egy háromoldalú csúcstalálkozót saját maga, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök részvételével.
Dél-Szudán és Izrael olyan megállapodásról tárgyal, amelynek célja a háború sújtotta Gázai övezetből származó palesztinok áttelepítése az afrikai országba, ahol súlyos zavargások vannak a polgárháború miatt.
Miután Donald Trump tájékoztatta őket arról, hogy miről tárgyalt Vlagyimir Putyinnal, az európai vezetők szombat reggel tanácskoztak, és közleményt adtak ki, amelyben üdvözölték a békefenntartó erőfeszítéseket.
Bár a Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök között az ukrajnai fegyverszünet témájában lezajlott találkozón nem született konkrét eredmény, az mégis fontos – vélekednek az elemzők.