Szilágyi Péter: a nemzeti öntudat és a remény adott erőt a magyarságnak Trianon után

Szilágyi Péter az Összetartozás hídjának ünnepélyes átadó ünnepségén kiemelte: a magyarságot a trianoni békediktátumot követően éltette a remény, hogy „anyanyelvünk, hagyományaink és kultúránk nem csupán az emlékezet részei lesznek, hanem a mindennapok valósága”.

A magyar kormány 2010 óta azon dolgozik, hogy ezt a reményt beteljesítse. Ennek jegyében egymillió 150 ezer külhoni magyar vált közjogilag is a magyarság részévé. A kormány célja, hogy lehetővé váljon a külhoni magyarság számára a szülőföldön való boldogulás, megerősödjön a közösségek magyar identitása – tette hozzá.

Felidézte: 1920. június 4-én a hivatalokban és az iskolákban gyászszünet volt, Budapesten több tízezres gyászruhába öltözött tömeg gyűlt össze. Megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak riasztói, leállt a közlekedés.

A nagyhatalmak döntése értelmében több mint hárommillió magyar az országhatárokon kívül rekedt.

A helyettes államtitkár azt mondta, 13 esztendővel ezelőtt megszületett a döntés, „nem engedjük, hogy az országhatárok szétválasszanak bennünket nemzettársainktól”. Eldöntöttük, hogy megkezdjük a nemzet újraegyesítését, a külhoni magyarok ismét teljes jogú tagjai lesznek a nemzetnek – fogalmazott.

A külhoni magyar oktatási intézményhálózat támogatásának köszönhetően évi 300 ezer gyermek részesülhet minőségi anyanyelvi oktatásban a Kárpát-medencében és világszerte

– mutatott rá.

Kitért arra, hogy a kormány támogatást nyújt az anyaországi közoktatásban tanuló diákoknak is, hogy legalább egyszer ellátogathassanak a szomszédos országok magyarlakta területeire. A nemzetpolitika célja annak tudatosítása, hogy felelősek vagyunk határon túli magyarokért – hangsúlyozta.

A magyarság kiállta az idő próbáját, az utóbbi évek nemzetpolitikájának köszönhetően pedig erősebb, mint valaha

– jelentette ki Szilágyi Péter.

Veinperlné Kovács Andrea (független), Porva polgármestere elmondta, hogy az egykori pálos monostor szomszédságában álló Pálos-tóban lévő sziget Magyarországot, a körülötte lévő sétaút pedig a határon túli területeket szimbolizálja, a kettőt összekötő, most átadott híd a magyarság összetartozásának jelképe.

Kovács Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője felidézte:

az idegen – főként francia –, nagyhatalmi álmokat szolgáló trianoni békediktátum tönkre tette a magyar gazdaságot, az ország elvesztette nemzeti jövedelmének 67 százalékát.

Aki ellátogat a Pálos-halastóhoz, „felidéződik benne ez a gyalázat” – húzta alá, majd a magyarság közös jövőjének és összetartozásának fontosságát hangsúlyozta.

A felvidéki Éberhardon, Apponyi Albert gróf végső nyughelyén is megemlékezést tartottak szombaton a nemzeti összetartozás napjának alkalmából.

Ezen Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó kijelentette: erős nemzetként kell választ adni a jelen kihívásaira, erős nemzetként kell a nemzetek Európája erőforrásának lenni.

Szili Katalin beszédében rámutatott:

a Trianon óta eltelt 103 évben a magyarság már bebizonyította, hogy egységes nemzet az elválasztó határok ellenére is,

ugyanakkor tudatosítani kell a szomszédos államokkal, a cél nem az, hogy a jelenlegi status quo megváltozzon, hanem hogy a mai európai helyzetben olyan összefogás és együttműködés alakuljon ki, amely egy lehetséges új európai súlypontot is teremt.

Hozzáfűzte: láttatni kell azt is, hogy az az Európa, amelyet mi megfogalmazunk, nem a kozmopolita gondolkodásmódon és a meghaladott internacionalizmuson alapul, hanem azon, ami a nemzeti szuverenitást és a nemzetek Európáját jelenti a jövőben.

„Ha ma Trianonról beszélünk, nincs okunk arra, hogy önemésztő magatartást tanúsítsunk, hanem az a fontos, hogy a jelen kihívásai közt mit tudunk azért tenni, hogy erős nemzetként legyünk egy erős erőforrása ennek az Európának”

– jelentette ki Szili Katalin.

A miniszterelnöki főtanácsadó Apponyi Albertról szólva elmondta: a grófra többnyire úgy emlékeznek, mint aki Trianonban a nemzet nagy védőügyvédjeként az egész magyarságot és a magyar földet védte, ugyanakkor azt is fontos kiemelni, hogy ő volt az, aki a békediktátumot követően a Népszövetségben mindig kiállt a nemzeti kisebbségek jogaiért.

Rámutatott: ha Apponyi ma is itt lenne köztünk, azzal szembesülne, hogy száz év múltán ugyanazok a kisebbségi törekvések vannak, mint amelyekért ő már küzdött. Példaként hozta fel, hogy a gróf azt akarta, legyen lehetőség arra, hogy oktatási ügyekben a kisebbségi közösségek közvetlenül a Népszövetség tanácsához fordulhassanak.

„Legyen lehetőség arra, hogy a kisebbségi közösségek európai fórumok előtt ezeket peresíthessék is”

– jelentette ki Szili Katalin.

Forró Krisztián, az egységes felvidéki magyar párt, a Szövetség elnöke a megemlékezésen elmondta: Trianonban megpróbálták megosztani, a második világháború után pedig tovább próbálták gyengíteni a magyarságot, de ennek ellenére, több mint száz év után elmondható, hogy továbbra is mintegy félmillió magyar él a Felvidéken, és itt is akar boldogulni. Az viszont, hogy milyen lesz a felvidéki magyarság jövője, nagyban függ attól, hogy a szeptemberi előrehozott parlamenti választásokon milyen eredményt fog tudni felmutatni a Szövetség és így a felvidéki magyar közösség.

„Szeptember 30. után el kell, hogy tudjuk mondani, mi az, ami jár, és azon kell dolgozni, hogy ezt meg is kapjuk”

– fogalmazott a magyar párt elnöke.

Bárdos Gyula, a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnöke a szeptemberi választásokkal összefüggésben azt mondta: minden egyes felvidéki magyarra szüksége van a közösségnek, a nemzetnek, mivel egy

olyan megmérettetés elé néz a felvidéki magyarság, amely komoly hatással lesz a magyar közösségre, nemcsak a Felvidéken, hanem az egész Kárpát-medencében is.

A hétvége során a Felvidék több magyarok lakta településén is tartottak és tartanak megemlékezéseket a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A Pozsonyhoz közeli Éberhardon a Csemadok által szervezett megemlékezés az ilyen rendezvények sorában központinak számít. Az ökomenikus istentisztelettel összekötött megemlékezést hagyományosan a helyi kápolnában, Apponyi Albert végső nyughelyén tartják. A szombati istentisztelet után a megemlékezés a helyi művelődési házban folytatódott.