Orbán János Dénes költő Kossuth-, Péntek János nyelvész Széchenyi-díjban részesült a nemzeti ünnep alkalmából

A ragaszkodás a szabad, független Magyarországhoz, a magyar nemzethez köt össze bennünket, magyarokat, generációról generációra, több mint ezer esztendeje – hangsúlyozta Novák Katalin köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint Magyar Érdemrend kitüntetések átadásán kedden az Országházban.

Emlékeztetett: a magyarokat a történelem arra tanította meg, hogy soha nem téveszthetik szem elől a haza érdekeit.

Rámutatott, a világot, az életet csak mi láthatjuk sajátosan magyar szemmel. „Mi, magyarok, építsünk arra, ami ezer éve megtart bennünket: a keresztény hitre, nemzetünk szeretetére, ezek képesek változó korokban, bajban és győzelemben is kijelölni a magyarok útját” – szögezte le, hozzátéve: a múltunk nem múzeum, a jelenünk nem egy előzmények és következmények nélküli pillanat. Büszkeségünk mélyre nyúló gyökereinkre, kiművelt emberfőinkre nem öncélú magamutogatás, hanem a magyar jövő alapja és záloga.

Novák Katalin kiemelte: olyan időket élünk, amikor a személyes, a családi és nemzeti önazonosság együttes megőrzése és megújítása, az időtálló értékek néven nevezése és megtartása jelenthetik nemcsak a mentőövet a körülöttünk tomboló viharok közepette, hanem ezek a gyarapodás zálogai is. A díjazottakat méltatva kiemelte: tudományos eredményeik, művészi alkotásaik, közéleti szolgálatuk mögött ott munkál a hazájuk iránt érzett hűséges szeretet. „Büszkén tekintünk Önökre és hálásak vagyunk azért, hogy szakmai rangot, hírnevet szereztek nemcsak maguknak, családjaiknak, de nekünk, az egész magyar nemzetnek” – idézte az államfőt az MTI.

Novák Katalin emlékeztetett a díjazottakat útjukra indító szülőkre, a támogató és sokat tűrő társakra, a megértő gyerekekre.

Kiemelte: a család gyerekeink első iskolája, a legelső műhely, amely új géniuszokat indít majd el a világ meghódítására. A köztársasági elnök kéréssel fordult a díjazottakhoz, hogy tekintélyüket és lehetőségeiket használják a magyar jövő érdekében, figyeljenek az utánunk jövő generáció, a gyermekeink lelki növekedésére is, és szolgáljanak nekik is azzal, amit létrehoznak. „Hogy ma is, holnap is megszülethessenek nálunk azok a nagy magyar teljesítmények, melyekkel Széchenyi, Petőfi, Jókai, a magyar tudósok és kultúrateremtők örökségét adjuk tovább és újítjuk meg” – hangsúlyozta.

Novák Katalin szólt arról a hazaszeretetről, amelyen a Petőfi születése óta eltelt kétszáz év mit sem változtatott. Mint mondta, a magyarokat ez a ragaszkodás a szabad, független Magyarországhoz, a magyar nemzethez köti össze több mint ezer esztendeje. Emlékeztetett: a magyarokat a történelem arra tanította meg, hogy soha nem téveszthetik szem elől a haza érdekeit. Rámutatott, a világot, az életet csak mi láthatjuk sajátosan magyar szemmel, majd hozzátette: még szövetségeseinktől is hiába remélnénk, hogy a magyar érdekért küzdjenek meg. „Amit viszont mindenkitől elvárhatunk, és el is várunk, hogy öncélúan ne sértsük egymás érdekeit, a ha képesek vagyunk közösen szólni és cselekedni, azt tegyük meg” – hangsúlyozta Novák Katalin, kiemelve: ez a nemzetek közötti jó együttműködés és a jó szövetség alapja, háborúban és békeidőben egyaránt.

Kossuth-díjat vehetett át az Országházban többek között Orbán János Dénes Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, prózaíró, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja.

Az indoklás szerint az erdélyi származású alkotó Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása során a kortárs magyar irodalmat egyedi stílusú, formailag és nyelvileg is bravúros költeményeivel, prózáival és drámáival gazdagító írásművészete, valamint példaadó irodalomszervező és tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként kapta az állami kitüntetést. A Brassóban született Orbán János Dénes a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarának magyar-angol szakán diplomázott 1995-ben, bölcsésztanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen és Bécsben egészítette ki. 1996 és 1998 között a BBTE-n óraadó tanárként oktatott és irodalomszervezéssel foglalkozott.

1994 és 1998 között a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör elnöki tisztségét töltötte be. 1994-ben megalapította az Előretolt Helyőrség alkotói műhelyt, amely 1995-ben az azonos nevű folyóirattal és irodalmi könyvsorozattal jelentkezett. A folyóiratot 2000-ig, a könyvsorozatot 2014-ig szerkesztette, számos fiatal írónak adva bemutatkozási lehetőséget. 1995 és 2014 között a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó szerkesztője, 1998 és 2014 között igazgatója volt. 2003 és 2008 között az Irodalmi Jelen folyóirat szerkesztőjeként, 2006 és 2012 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökeként működött.

A 2015-ben alapított budapesti Előretolt Helyőrség Íróakadémia vezetője. 1992 óta publikál, 1995 óta jelennek meg önálló kötetei. Egyedi stílusú, formailag és nyelvileg egyaránt bravúros költeményei, prózái és drámái az irodalmi hagyománnyal folytatott termékeny párbeszédnek is tekinthetők. 2002-ben József Attila-, 2004-ben Babérkoszorú díjat kapott. 2014-ben elnyerte a Salvatore Quasimodo-emlékdíjat, 2020-ban Térey János-ösztöndíjban részesült, 2021-ben Herczeg Ferenc-díjjal tüntették ki. 2021-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagjává választották.

Széchenyi-díjban részesült Péntek János kolozsvári nyelvész, professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

A kincses városi nyelvész Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályája során a kisebbségben élő magyarság anyanyelvhasználatának kutatásában, illetve a népnyelv és a népi kultúra viszonyának vizsgálatában elért eredményei, valamint iskolateremtő oktatómunkája és példaértékű szociolingvisztikai, dialektológiai életműve elismeréseként kapta a kitüntetést. A díjátadón elhangzott, a kincses városi professzor később veszi át az elismerést.

Péntek János nyelvész, etnográfus, az MTA külső tagja 1941. július 7-én született Körösfőn, Kolozs megyében. 1964-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1976-ban lett a filológiai tudományok doktora, 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tanulmányai befejeztével a BBTE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékén gyakornok, tanársegéd, adjunktus, 1990 és 2007 között tanszékvezető egyetemi tanár volt, 2007-től professor emeritus.

1997-től az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke, 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 2001-től a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet szakmai vezetője, 2007 és 2014 között az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága elnöke, majd alelnöke, 1997-től az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke. Kutatási területe az erdélyi magyar népnyelv, népi kultúra és díszítőművészet, a kétnyelvűség, a kisebbségi nyelvhasználat és a szociolingvisztika.

Harminchat könyvet írt és szerkesztett, hetvennyolc könyvrészlet és kilencvennégy folyóiratcikk szerzője. Kitüntetései, tudományos elismerései: Csűry Bálint-emlékérem (1985), Lőrincze Lajos-díj (1995), Bárczi Géza-emlékérem (1996), Lotz János-emlékérem (2001), Kriterion-koszorú (2002), Kemény Zsigmond-díj (2005), Arany János-életműdíj (2007), Akadémiai Díj (2019). 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat).

Erdélyi művészek, írók, költők részesültek magyar állami kitüntetésben

Számos erdélyi, vagy innen elszármazott személyiségnek nyújtott át állami elismerést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter kedden a Pesti Vigadóban.