Visszatértek Szíriából a libanoni háborús menekültek
Libanoni menekültek százezrei érezték megváltásnak a Hezbollah és Izrael múlt hét elején kötött tűzszüneti megállapodását. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kidolgozott dokumentum ugyanis lehetővé tette, hogy a szíriai menekülttáborokból visszatérjenek szülőföldjükre. A több százezres tömeg vándorlását jó érzékkel használták ki a szíriai fuvarozók. Egy-egy fuvarral több pénzt kereshettek, mint egy szíriai katona havibére. A Krónika helyszíni riportban számol be a szíriai menekülés utolsó és a libanoni hazaérkezés első napjairól.
Egyelőre nem gerjesztett újabb libanoni menekülthullámot az a tény, hogy Izrael a múlt hét elején kötött tűzszünet ellenére szombaton helikopterekkel fedezett kommandós támadást hajtott végre a kelet-libanoni Bekaa-völgyben. Terje Roed-Larsen ENSZ-megbízott azonban úgy vélte, a hétvégihez hasonló izraeli akciók törékennyé teszik a fegyvernyugvási megállapodást, és újraszíthatják a háborút Libanonba. Kofi Annan ENSZ-főtitkár a támadást a tűzszünet megsértésének minősítette, akárcsak Fuád Szinjóra libanoni kormányfő. Izrael viszont ugyanarra az ENSZ BT-határozatra hivatkozott, mely a fegyvernyugvást is előírta. A hadsereg közleménye szerint ugyanis a Hezbollahnak szánt iráni és szíriai fegyverszállítás megakadályozása volt a kommandós akció célja. Az ENSZ-határozat pedig fegyverembargót rendelt el a síita fegyveres csoporttal szemben.
Hazaút gonddal, örömmel
A múlt hét elején megkötött tűzszüneti megállapodás hírére libanoni menekültek százezrei vették ostrom alá a két ország között működő egyetlen autós határátkelőt. A káoszhangulatot fokozta a Libanonnak benzint szállító kamionok áradata is; a határátkelőn folyamatos volt a dudálás. A szíriai tömegközlekedésben használt kisbuszos vállalkozók csapatokban szállították a két ország határára a menekülteket. A kisbuszok többsége azonban nem lépte át a határt, inkább visszafordult újabb menekültcsoportokért. A határon szír fiatalok húztak hasznot a tolongásból. Jó pénzért arra vállalkoztak, hogy talicskával vigyék át a menekültek csomagjait a határ libanoni oldalára. Nem meglepő, hogy a vállalkozó szellemű szíriaiak kereseti lehetőséget láttak a libanoni menekültekben.
Az idegen számára is szembeötlő ugyanis a két ország közötti életszínvonal-különbség. Míg Szíriában úton-útfélen ócskavasszámba menő öreg autóroncsokat látni – köztük meglehetősen sok a Dacia –, addig Libanonban az új, nyugati kocsik látványa a megszokott. A gazdagabb menekültek is Mercedesekkel, BMW-kel parádéztak a haza vezető úton. Száguldozásról ez esetben azonban szó sem lehetett. A Bejrútba vezető országúton egy 100 kilométeres szakasz megtétele is mintegy öt-hat órába telt. A menetiramot az óriási torlódás mellett bombatölcsérek kerülgetése is lassította. A visszatérőkről egyfelől lerí annak az öröme, hogy véget ér a menekülés, de az aggodalom jegyeit is le lehet olvasni arcukról. „Remélem, nem tették tönkre a házunkat – jegyzi meg egy Hezbollah-zászlót lengető idősebb hölgy, aztán beletörődötten folytatja –, ha ugyanis romokat találunk a házunk helyén, a saját hazánkban is folytathatjuk a sátorozást.
Némi vigaszt jelent azonban az embereknek, hogy a Hezbollah azt ígérte a hazatérőknek, újjáépítik a lerombolt házakat. A hétvégén már el is kezdődött a kártalanítási akció, valamennyi család 12 ezer dolláros segélyért folyamodhat, ha lerombolták a házát. Az összeg a Hezbollah bejelentése szerint egy lakás ideiglenes bebútorozására és egyévi albérleti díjra elegendő.
Kő kövön
Damaszkuszból Bejrútba utazni egy idegennek a leggyorsabb és legbiztonságosabb mód, ha sofőrt bérel. Ez nem nehéz, hiszen sokan élnek a turisták két főváros közötti fuvarozásából. A baráti ár a két és fél órás útért 200 amerikai dollár. Ennyit keres itt havonta egy kezdő hivatásos katona.
Már a két ország közti senkiföldjén szétbombázott utak fogadnak. Az út mellett egy kamiont zsugorított személyautó méretűre egy robbanás. Az ilyen látvány számtalanszor megismétlődik a Bejrútba vezető úton, néha egy-egy lebombázott híd roncsait is ki kell kerülnünk.
A libanoni határrendészet és vámhivatal adatbázisa némiképp meglepő. Magyar és román útleveleink láttán egy nagy papírhalmazból kezdik keresni a két országra vonatkozó belépési szabályokat. Húsz perc is eltelik, míg a hivatalnok megtalálja a dokumentumot. Ennek tanúsága szerint a magyarországi úti okmánnyal rendelkező kolléga ingyen kap vízumpecsétet az útlevelébe, a román állampolgárnak viszont fizetnie kell. Kellene. Amikor a határrendész megtudja, csupán két napra mennénk Libanonba, lemond a vízumdíjról. Meg is kérdi meglepődve: „Csak két napra??
Bejrútban első pillantásra alig látszanak a háború nyomai. Libanon fővárosa éjjel is úszik a fényben, egymást érik a felhőkarcolók, szállodák, bankok. Csak később derül ki: ez a város egyik arca. Az izraeli repülőgépek a déli részen azonosított célpontokat lőtték, ott helyenként kő kövön nem maradt.
Magyar barát,
zsidó ellenség
Biztonságunk érdekében az egész muzulmán világban ellenségnek számító Izraelt egymás közti magyar nyelvű beszélgetéseinkben is csak Alfa zónaként emlegetjük. Érzékelhető, hogy nem vennék jó néven, ha egy számukra érthetetlen nyelven az országukat letámadó hatalomról kezdenének beszélgetni. Az Izrael elleni indulatokkal néhány nappal korábban egy szíriai menekülttáborban is találkoztunk. Egy férfi ENSZ-katonáknak hitt bennünket, majd amikor kiderült, hogy nem vagyunk békefenntartók, rögtön az izraeli szálak gyanúja is ránk vetült. „Ha zsidó rokonaik vannak, úgy érzi, meg kell ölnie magukat – fordította a fenyegető kijelentést a tolmács. Kézzel-lábbal magyaráztuk, keresztény emberek vagyunk, és segíteni kívánunk a menekülteken. Már-már baráti kézfogás után, a tábor orvosi rendelőjében hallgathattuk, hogy bizony már nem élelmiszerre van szükség a libanoni menekültek szíriai táboraiban, sokkal inkább gyógyszerekre. A tábori orvos nem győzte kifejezni háláját, mikor megtudta, másnap a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet gyógyszersegélyét veheti át.
Szíriában – az országban katonai diktatúra lévén hatalmon – úton-útfélen laktanyák, katonai gyakorlóterek találhatók. Az emberekbe sikerült belenevelni hazafias lendületet. Minden harmadik autó valamelyik ablakára az elnök képét ragasztották, de az olyan kép sem ritka, amelyen az elnök apja, az elnök és a Hezbollah vezére mosolyog szembe velünk. A libanoni háború kirobbanása óta az sem ritka látvány, hogy a Hezbollah zászlaját lengetik az autók ablakán.
Menekültek kálváriája
Az Izrael és a Hezbollah közötti több mint egy hónapig tartó harcok miatt 800 ezer és egymillió közötti libanoni hagyta el országát, és menekült a Hezbollahhal szimpatizáló Szíriába. Az embereket helyi családok, vallási szervezetek és állami intézmények fogadták be. Sok esetben a férj visszatért a harci övezetbe, hogy védje és vigyázza a házat, ha az még nem esett a bombázások áldozatává.
A menekülttáborban mind a gyerekek, mind a felnőttek számára napi 24 órás semmittevéssel teltek a mindennapok. Az evésen, pihenésen kívül nem sok lehetőség adatott értelmes tevékenységre a sivatagos hegytetőn, a világtól elzárva. Az egyik ilyen táborban jártunkkor morgolódtak is a férfiak. Nem tetszett nekik ez az életforma, mentek volna már haza. Vágyuk a fegyverszünet megkötése után válhatott valóra.
Magyar ökumenikus segély a menekülteknek
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Szíriában, majd Libanonban osztott 13 millió forint értékben segélyt. A főként élelmiszerből, higiéniai szerekből és gyógyszerből álló segélyszállítmányt a helyszínen szerezte be a szervezet. A szervezet két tagja augusztus 12-én érkezett Damaszkuszba, ahol két menekülttáborban segített a rászorulókon, majd Bejrút és Líbia déli részén összesen ezer család számára állítottak össze és osztottak ki segélycsomagot. A segélyakciót a magyar kormány is támogatta, ám a szervezet saját forrásaiból is juttatott a rászorulóknak.
Arab egyszeregy
Az európai utazó már a Szíriában tartózkodás első óráiban megtanulhatja az élet apró, helyi szabályait. Az üzletekben nincsenek árcédulák, a taxistól a bolti eladóig mindenkivel alkudni kell. Ellenkező esetben alaposan ráfizet a vásárolt árura vagy szolgáltatásra az idegen, és ráadásul még nevetség tárgyává is válik. Külföldiként autót vezetni sem egyszerű az arab országokban. A jó minőségű többsávos utak ellenére hatalmasak a torlódások, és európai számára nehezen érthető a helybeliek ideges vezetési stílusa. A taxiórát ritkán használó sofőrökkel előre kell egyeztetni az út árát, de az is megesik, az alkalmi taxisofőr alig ismeri a várost, amelynek utcáin el kellene igazodnia. Az ország sivár gazdasági helyzete miatt Damaszkuszban olyanok is fuvaroznak, akik vidékről érkeztek a fővárosba szerencsét próbálni. Ott-tartózkodásunk alatt az is megesett, hogy taxit kellett váltanunk, az első jármű sofőrjének ugyanis a kollégák eligazítása után sem sikerült célba érnie.