Jóváhagyta a bíborosok és püspökök bizottságának döntését az 1860-ban meggyilkolt szíriai vértanúk szentté avatásáról, és kihirdette, hogy konzisztóriumot hív össze négy boldog, köztük Carlo Acutis szentté avatása ügyében. Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését „Isten szolgálója Bódi Mária Magdolna világi hívő vértanúságáról, aki 1921. augusztus 8-án született a magyarországi Szigligeten, és a hit iránti gyűlöletből ölték meg 1945. március 23-án Litéren” (Litér község veszprém megyében található).

Tizenhét esztendős volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Annyira szerette Istent, hogy teljesen átadta neki önmagát, és szeretetét kiárasztotta a leginkább rászorulókra, még ha rendkívüli áldozatokkal járt is. Szerzetes szeretett volna lenni, de ebben egyházjogilag törvénytelen származása akadályt jelentett.

A második világháború idején a nők sorsáról aggasztó híreket hallott, ezért tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát.

Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta.

Egyszerű lány volt, alázatos, valóban olyan ember, aki „a szomszéd ajtó mögött él”. Úgy tartotta, az lenne a legszebb beteljesedése az életének, ha meghalhatna a hitéért, mert az biztosan példaadó lenne mások számára. Minden erejét, képességét Isten szolgálatába állította, életét is feláldozva. Az emberek megtéréséért végezte imáját, amelynek forrása az Eucharisztia- és a Mária-tisztelet volt.